Favágás

Szombaton a Nagy Favágás alkalmából összegyűlt a munkásosztály. A munkásosztálynak volt összesen négy gyereke a mieinkkel együtt. Júlia mind az egy évével elbűvölte Borcsát. Jött-ment, Borcsa pedig fogta a fejét, nehogy elessen 😀 Elég jól viselte.
Panna, mielőtt összebarátkozott volna a mieinkkel magányosan sétálgatott az udvaron, s a legújabb óvodai szerzeményét ismételgette: “Kutya segge, kutya segge.” Csak így szimplán, mindenféle indulat nélkül. Pár perc múlva Borcsa a “Borcsa segge” szókapcsolatot mondogatva mendegélt a dombon. 😀

A barátkozás következő fázisában Borcsa Mannának nevezte Pannát. Egyszerűen azért, mert a pé hangot még nem tudja ejteni. Panna elfeledkezett arról, hogy nemrég még saját magának is Manna volt, s következetesen javította ki Borcsát, hogy: “Nem Manna, Panna.” “Jó, Manna.” – válaszolta készségesen Borcsa.

Péter értékelte a vendégsereget, Júliával nem tőrödött, viszont nagy segítségére volt Kuli bácsinak a kosárcipelésben. Pannával a kapcsolat szépen indult, ám a botok miatt megingott. Péter nemes egyszerűséggel kilökdöste Pannát a házból. A békét a közös ellenség/játszótárs állította helyre. Panna és Péter egy emberként nyúzták Billy bácsit, aki zokszó nélkül hagyta magát gyötörni. Kuli bácsi izmos karjának vízfestékkel való kiszínezése is jótékony csapatépítő játéknak bizonyult. Talán az sem véletlen, hogy a két szóban forgó felnőtt a gyerekek asztalánál ebédelt 🙂

A babgulyást Panna példásan bekanalazta, Borcsa joghurtot ebédelt, Péter húzta az orrát, tette-vette a tányérját, végül megosztotta Gausszal az ebédet.

A nap végére Borcsát kiütötte a légcsőhurut. Reméljük, a csodás favágós nap emlékére senki nem vitt haza belőle.