Farsang

Megegyeztünk: Királyfi, Hófehérke és két törpe leszünk. Apa Tudor, mert szemüveges, én Hapci, mert mostanában civilben is az vagyok.
Egy hétig Borcsa a hófehér tüll szoknyával takarózott, ami valójában egy balerina szoknya volt. Ez nem zavarta. Még abban sem, hogy időközben úgy döntött Csipkerózsika lesz. A jelmez maradt. Így okafogyottá vált a törpék szereplése.

A farsang előtti napon a királyfi újrahasznosított kardja is elkészült. Majdnem a válláig ért, dehát ekkora volt a fejszenyél, amit e célra apa felhasznált. Legalább jó fogása volt.

Mire  megérkeztünk az ovis farsangra, a törpéket leteperte a nátha, csak néztünk ki a fejünkből, a jelmezeinket be sem vittük. Anélkül is Morgók voltunk. A gyerekek boldogan rohangásztak. Először a Borcsa  koronája került le a fejéről. A színpadon még elbillegtünk egy darabig. Egyszer csak Péter úgy döntött, érdemesebb vagdosni a terem másik végében, mint a gyerekekkel táncolni. Úgyis egész héten ezt gyakorolták az oviban, kezd unalmas lenni. Borcsi is lesomfordált a színpadról, gyorsan levetette a hőnszeretett szoknyácskáját, s vígan rohangászott a széksorok mögött. A többi gyerek ekkor mutatta be a jelmezét.

Végre eljött a süteményevés nagy pillanata. Csipkerózsika két szendvicset gyúrt be együltében, Királyfi nem győzte nyakalni a tortaszeleteket. A színpad üres volt, bátran lehetett rohangálni. Eljött az ideje, hogy hazainduljunk. Mindkét gyermek csuromvizes volt.