Évvégi

Az óesztendő utolsó napját a hármas számú gyerekkórházban kezdtük. Reménykedve várakoztunk. A gyerekek kitűnően álcázták a tüdőgyulladásukat, önfeledten ugrándoztak a váróteremben. Kiderült, a két napja elkezdett kezelés hatásos, mehetünk a betervezett szilveszteri kirándulásra.
A négynapos kiruccanáson Péter és Borcsa kitűnően állta a sarat. Filmsztárnak öltözve búcsúztattuk az óévet, Borcsa természetesen tündér volt, Péter színes festékkel és néhány kusza mozdulattal oroszlánná változtatta magát. Át is bulizott 2o16-ba, 17 óra ébrenlét után éjfél után kettőkor rogyott össze. Borcsa 11-kor jól nevelten ágyba zuhant.

Másnap kirándulni indultunk, gyönyörűen sütött a nap, meg sem kottyan ez a három óra gyaloglás. Tapikutya pórázon vezetése egy darabig motiválta az aprónépet, minden villanyoszlopnál cserélődött a sétáltató: Panna, Borcsa, Péter. Egyszercsak kiértünk a faluból, elfogytak az oszlopok, de előkerült a banán. Úticélunkhoz közeledve, Borcsa egyre hangosabban követelte, hogy azonnal menjünk haza. Most rögtön. A nyakamba került. Pétert némi fagyönggyel bolondítottuk, végül ő is az apja nyakába került. Visszafele válogatott cipelőlegények, sétáltatóleányok, valamint a jól bevált Tapi-módszer segítette a tempós menetet. Azért nem úsztuk meg rinyálás nélkül.

Kiadós alvást terveztünk ebéd utánra. Terveink szertefoszlottak. A gyerekek egy emberként bosszantották Zsoltot, bújócskáztak, társasoztak. Péter kedvenc foglalatossága a pintyózás volt, tíz ütésből egyet talált el, de nem adta fel, kitűnően szórakozott, egymás után adták fel a partnerei, de ő repesztette tovább.

Borcsa 11-kor ledőlt az ágyra, úgy is maradt. Lemaradt a mesebuliról, melyen Billy bácsi szolgáltatta a zenét. Éjfél után bulizó fiúnktól búcsút vettünk, s nyugovóra tértünk. Nemsokára ő is megérkezett. Borcsa akkor ébredt, hosszasan kesergett abbéli fájdalmában, hogy a gonosz szülei nem engedik bulizni.

Másnap reggel Zilah felé vettük az irányt, s a két fáradt, ám élményekkel telt gyermeket lepakoltunk egy hétre a nagyszülőkhöz. Pár óra múlva ismét ott voltunk a barátokkal, folytattuk, ahol abbahagytuk, csak gyerek nélkül.