Vasárnap este landolt a repülőnk. A gyerekek időben lefeküdtek, egy kukk sem volt. Szépen csendben vártak, fülelték az autózúgást, kutyaugatást. Úgy tettek, mintha aludnának. Borcsi már el is szenderedett, amikor Péter felkiáltott: megjöttek apáék! Nagy volt az öröm, az egymás nyakába borulás 🙂 Alig tudtunk lefeküdni.
Hozzászólások