A Bécsi Napló legutolsó számában (szept-okt) bukkantam az alábbi Balassa Zoltán írásra, melyben egész véletlenül esett tekintetem Urbán Ákos nevére.
Minden tekintetben kisebbségben. Emlékkönyv Urbán Károly református lelkész születésének századik évfordulójára. 1915 április 28 -2015 április 28. Urbán Ákos kiadása, 2015, 207 old. (fényképmelléklettel)
Urbán Ákos! És Emőke! Hollandiában ismertem meg őket a János jóvoltából 30 évvel ezelőtt. Hadadon találkoztunk futólag az Áldás, népesség konferencián nyolc évvel ezelőtt s most újra találkoznunk kellett volna a temesvári rendezvényen, de családi problémák miatt ők nem tudtak eljönni. Amint visszakerültem, itthon várt a Bécsi Napló, benne az említett újságcikkel.
Ez késztetett, hogy megkeressem azt az anyagot, melyet János küldött hetekkel ezelőtt az Urbán Károly féle emlékkötet (ő írta a bevezetőt a könyvhöz) bemutatójáról:
http://www.hirek.sk/video/20150427212510/A-reformatus-egyhaz-elo-lelkiismerete.html
http://www.felvidek.ma/felvidek/egyeb/53369-kisebbsegben-es-hitben-id-urban-karoly-szaz-eve
http://www.felvidek.ma/felvidek/multidezo/53389-egy-elet-a-kisebbsegben
A kötet legutolsó fényképén,- írta János, mi is ott vagyunk véled az Urbán Ákos családi körében, 1985 karácsonyán:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Heerenveen1985KaracsonyanHermanJanosekkal#6136119609310356162
Bevezető: Cura pastoralis
Történt pedig, hogy Romániából való menekülésünket követően nagy bánatba estünk és két tapasztalt testvér, egy fríz meg egy felvidéki lelkipásztor kúrálta a fájó lelkünket: Henk Kooistra volt a helybéli, a hazai Urbán Károly bácsi pedig a „csehszlovákiai”. Családommal 1983 szept. 10-én hajnali fél ötkör léptük át a román-magyar határt, hogy attól kezdve, immáron más szögből kutakodva, eleget nézhessük a csillagos eget…
Megjelenésünkkor Kooistra lelkész tapasztalt lelkigondozóként figyelmeztetett, hogy bizony hosszú időbe telik, amíg egy fa ismét gyökeret ereszt vagy amíg a vihartépte fák koronája ismét kinő.
Feleségem drága szüleinek házából Frízlandba költöztünk.
Hebe Kohlbrügge és baráti köre segített ahhoz, hogy folytathassam a lelkészi szolgálatomat a székelyföldi lelkületű Frízlandban. Még magunkhoz sem tértünk, amikor november végén elkezdhettem a gyülekezeti munkát Ouwsterhaule és Scharsterbrug társ-egyházközségeiben. Beiktatásunktól kezdve kézzel foghatóan kísért bennünket Urbán Ákos és felesége, szül. Kátay Emőke figyelmessége, lelkiekhez szabott lelkisége.
(Folytatás a Hozzászólásokban, az összefüggések magyarázata pedig itt olvasható:
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2015/10/11/emlekkonyv/#comment-80794 )
Hozzászólások