Mersdorf Ilona:

Sínen vagyok

Az írás az, ami éltet. Alig várom a kedd estéket, mikor az írókurzusra megyek.

Bosszantó, hogy pont kedden kellett bejönnöm Pestre orvosi vizsgálatra. Végig az órámat lesem, hogy visszaérek-e Gödöllőre hat órára. Ötkor indul a a vonatom.

Négy húszkor végzek a rendelőben. Szuper, van időm bekapni valamit. Rendelek egy padlizsánsalátát a sarki büfében. Tíz perc, amíg kihozzák. Újabb tíz, mire elfogyasztom. Már nem érzem az ízét a számban, annyira remeg a gyomrom. Le fogom késni a vonatot…És még csak nem is a vizsgálat miatt…

Rohanok a mozgólépcsőn, a metróban. A tömeg nem tűri, hogy megtörjem a ritmusát. Mikor kibukkanok az aluljáróból, öt óra. A vonat a legtávolabbi peronról indul. Rohanok. Még látom a végét, amint kimegy az állomásról…

Harminc fok van, folyik rólam a víz, a szívem mindjárt szétrobban.

Megkérdezem egy vasutastól, honnan megy a legközelebbi vonat Gödöllő felé. A hetes vágányról indul az egri gyors, az állomás elején.

Még van annyi erőm, hogy szaladjak odáig. Felszállok. Pont ott van a kalauz. Azért megkérdezem, jó vonatra szálltam-e?

Az már igaz, hogy Gödöllő felé megyünk, mondja a vicces kedvű kalauz. De majd integetni teccik az ablakból, mert csak átrobogunk rajta.

Az állomás másik végéből indul viszont egy újabb személyvonat. Most, pár perc múlva. Nincs már időm körbe kerülni. Átvágok a vágányokon. Jobbra-balra tekintek, beugrom a sínek közé a magas peronról. A lábam elé nézek, nehogy megbotoljak a talpfákban. Na, ez az utolsó vágány. Még vissza kell másznom a peronra…Mit integet ez a pasi, segíteni akar?

Vigyázzon, kiáltja, és jobbra néz. Én balra nézek, és hihetetlen, de ott gurul felém, úgy húsz méterre tőlem, szép lassan, nesztelenül egy vonat. Egy vasutas üvölt a mozdonyvezetőnek valami olyasmit, hogy ember a sínen. Egy pillanatra megtorpanok, de nem tudok visszafordulni, ahhoz túl rövid az idő. A mozdony kerekei sikítva csúsznak a síneken, de én akkor már fellibbentem a peronra, és igyekszem eltűnni a felém rázott öklök és a megdöbbent arcok elől. Egy nő, az én koromban…?!!

Meg sem ijedtem. Minek? Úgy érzem, sínen van az életem…