Az idei első napot apa vezényelte le.
Fél 10-re több kevesebb segítséggel mindenki magára öltötte a vasárnapi ruháját. Borcsa frizurája is elkészült nagy üggyel bajjal, s jónak is tűnt, amíg apa meg nem látta a többi óvislány szép szabályos copfjait. Ekkor bontotta ki a Borcsi haját. Virágcsokor, ovistáska szorongatva, kezdődhetett a tanévnyitó. A tapsolásban az idén sem volt hiba, de a mozdulatlanul csendben álldogálás terén van mit fejlődni.
Az évnyitó ünnepség kitűnő alkalom volt Borcsának, hogy elpanaszolja a tiszteletes úrnak: vasárnap anya nem engedte, hogy Borcsa énekeljen a templomban. Mind a mai napig vita tárgyát képezi, hogy Borcsa mókuskát vagy Jézuskát akart énekelni. Szerintem az előbbit, Borcsa az utóbbi változat mellett kardoskodik.
A szülőértekezlet simán lezajlott, indulhatott a csapat a városba. Apa kitűnően kezelte a gyerekeket, dolgoztak, vásároltak, apa ebédelt. Egyetlen üröm volt az örömben Péter megszökése volt. Mikor kiléptek a dolgozdából, Péter hagyott csapot-papot, s elkezdett szaladni. Apa egy darabig kiabált utánna, de a fiú rendesen vegyült a városi tömegben. Apa mindkét lesántult bokáját alaposan megkínozta, mire utólérte a fiút. Közben Borcsa állhatatosan figyelte a történetet, s hol apának, hol Péternek drukkolt.
Délután gesztenyét gyűjtöttünk, kacsát etettünk, s morcultunk a fáradtság miatt. Elkezdődött az ovi.
Hozzászólások