Szerda reggel Péterből fröcskölt a takony. Mire beértünk az iskoláig, már a nadrágja, sőt a sapkája is tele volt, nem beszélve a kétcsomag papírzsebkendőről. Délután hőemelkedése volt. Másnapra orvoshoz programáltam magunkat. Mire megérkeztünk a fiúnak kutyabaja, az eddig tünetmentes lánynak pedig hangosan dörömbölt a Nagy Köhögés a mellkasán. Hörgőgyulladás.
Az éjszaka sokszorébredős, hányós, ágyneműcserélős, köhögős. Miközben takargattam a lányt, a pénteki napot terveztem. Ki marad otthon Borcsival? Ki viszi Peti iskolába? S ha én, mivel?

Peti pihenten ébredt, amióta megkezdődött az iskola, egyszer sem készült el ilyen pikk-pakk, mint ma reggel. Jókedvű volt. Kettesben indultunk. Míg a szomszédokat vártuk, a csillagos eget kémleltük. Rábökött a legfényesebb csillagra:

– Anya, biztos ott lakik Jézus!