Szeretem az idézeteket.
Némelyiket mintha éppen nekem írták volna.
Például a következőt:
“Az életed a tied. Vedd elő ecsetjeidet s tedd színessé napjaidat. Tőled függ, hogy életed galériája hogyan gazdagodik, szépül.”
Úgy van, én állítom össze életem galériáját. Vagy nevezhetjük úgy is, hogy én komponálom meg a dalomat.
Ez persze nem éppen ilyen egyszerű. Hiszen rajtam, akaratomon, elképzelésemen, szándékomon kívül sok tényező befolyásolja, hogy a dalomba vidám, melankólikus, vagy egyenesen szomorú hangfoszlányok kerülnek-e be, esetleg zavaró, disszonáns elemek is. De a dal formálása, vagy életem galériájának sorsa, gazdagítása mégiscsak az én kezemben van. S hozzáállásom dönti el, hogy milyen lesz.
Vagy nem is én, hanem a Sors dönti el? Vajon már eleve meg vagyon írva a csillagokban, hogy milyen lesz dalom, vagy életem galériája?
Jaj, csak a csapásoktól mentsen meg a Sors, mert akkor elnémul hangom, s kiesik kezemből az ecset.
Elfújja a szél dallamfoszlányaimat, s elfújja virágos képeimet, akár ősszel a színes faleveleket.
Hozzászólások