… amikor nincs főzés és házimunka. Csak kint van.
Zöldborsót rágcsálunk, a hártyátalanított héját is, munka van vele, de megéri. A cseresznye még nem fogyott el, a ribizli már érik. A sóska csúszik. Mezítlábaskodunk. Locsolunk. Nézzük, ahogy a Gausz cicázik Cirmos Vilmossal.
A kert per pillanat rendezett. Látványa megnyugtat. Nagyvonalúan eltekintek a gazoktól, az almafa töpörödő leveleitől, s az elrakásra váró tűzifától. Nem jut eszembe, hogy ma sem vettünk sót. Elengedem a fülem mellett a hintáért vívott ádáz küzdelmet. Az uram is hazaér. Ülünk a fűben. Tücsökcipelés. Halljuk, ahogy a hátunk mögött settenkednek a gyermekek. Megfeszítjük magunkat, tudjuk, pillanatokon belül a hátunkra ugranak nagy ricsajjal.
Ejsze ez a világbéke.
Hozzászólások