Újra négyesben vagyunk. Mamika is hazautazott, egy szép tiszta házat, kétnapi finom ebédet és két egészséges gyermeket hagyott maga után.
Az oviból sárgadinnyével csalogattuk haza a gyerekeket. Az akció sikeresnek bizonyult. Ám estebéd után biciklizést kértek. El is indultunk két biciklivel felszerelkezve abban a hitben, hogy az első darab aszfaltnál kibiciklizik magukat, aztán irány haza. Nem így történt. Mire a biciklibarát útra értünk, kiderült a játszótérre indultunk. Felnőttekül örültünk, hogy végre nem kell cipelni tovább a kerékpárokat, hamar beadtuk a derekunkat.
Péter a szülinapi biciklijére nem hajlandó ráülni, sokkal egyszerűbb a futóbiciklivel repeszteni. Pedig tekerni kéne erőst. Az orvos is megmondta.
Borcsa tekergette a Péter biciklijét, közben dicsértette magát. Ahogy a dicséretek fogytak, a bicikli egyre lassult, sőt néha meg is állt. A leány lepattant a járgányról, közölte, hogy nagyon ügyes kislány ő, csak fáj a feneke. Ezért inkább gyalogol. Bátran cipeljük tovább a biciklit.
A játszótéren rég nem látott ovistársak gyülekeztek. Nagy volt a vígság. Már csak haza kellett menni. 🙂
Hozzászólások