Úgy jártam, hogy tíz év után először hagytam a familiát, s elutaztam. Öt napra, négy éjszakára.
Azóta nem olvasok esti mesét. Nem főzök. Éjfél után fekszem. Esőben is fagyizok. Szundikálok a buborékos medencében. Nem tartok szemmel senkit. Nem rezzenek össze köhögésre. Ebéd után lustizok. Ébresztő nem csörög. Olvasok. Híradót nézek. Észt nem osztok. Határokat nem húzok. Példát nem mutatok.

Lelkiismeretfurdallások közepedte találtam meg magam.

Élvezem ezt az öt napot, négy éjszakát, de vágyom vissza a régi életünkbe, ahol van esti mese, sáros gumicsizma, rinyálás, ebédcirkusz, pocsolyázás, tanácskozás, döböcskölés, társasozás. És vagyunk mi négyen.