Ülünk a konyhában, azt játszunk, hogy étteremben vagyunk. A szakács anya, a pincér apa és anya, a vendégek és a vendéglátók és közös asztalnál ülünk. Beszélgetünk, mintha nem ismernénk egymást.
Anya:  – A kedves vendégek melyik húst szeretik a legjobban?

Borcsa: – A nyuszi húst, olyan finom (soha nem evett – szerk. megj.).

Péter: – A farkas húst. Egyszer apukám lőtt egy farkast.

Apa: – Az apukád vadász?

Péter: – Nem, de nagyon erős (Apa kihúzza magát). A farkas tea is finom (vihogás).

Anya:  – Az hogy készül?

Péter: – Be kell áztatni a farkas lábait. Fújj.

Jókedvűen falatozunk (próbálok nem gondolni a farkas tea ízére), diskurálgatunk egy másik világról, ahol Borcsa tömbházban lakik, bankban dolgozik, intézi az aktiválokat, Péternek fekete kutyája van, az anya főzte ebédért pedig törzsvendégek állnak sorba.