Ismét itt a Nagy Köhögés és Magdi mama. Így a gyerekek otthon kuksolnak. Délután örömmel ugranak a nyakunkba, mesélik az élményeket: kirándultak, csigát gyűjtöttek, virágot szedtek, s Péter összevágott egy igazi zsebkendőt. Borcsa természetesen felvilágosította: Péter rongyot nem vágunk. Mamikától kell kérni papírt. Tudod.
Borcsa előszeretettel világosít fel bárkit az élet dolgairól: Mama, a vízzel nem pancsolunk, az afrikai gyerekek szomjaznak. Péter egyél kenyeret is! stb.
Türelmetlen ebéd után kezdődhet a játszás. Éttermet nyitunk. Péter a pincér. Végigkérdez mindenkit, és elismétli nekem, ki mit kér. Természetesen mindenki csomagba kéri az ebédet, mert a cs hangot gyakoroljuk a héten. Csiga és csoki is gyakran szerepel az étlapon, az egyik vendég pedig csikóval jött. Péter nem ejti tisztán a szavakat, ezért szótagolva elismétlem neki. Egy idő után Borcsa szótagolva beszél 😀
Mikor elunjuk a sok tortalevest, csigatésztát, várat építünk. Én, a naív azt hiszem kockákból. De nem, takarókból, párnákból, lepedőkből. Egy igazi várkastélyt. Borcsa a várkapitány, Péter az úrficska. Úrficska csak úgy léphet be a várkapun, ha közli a jelszót: zöld. Mindig ez a titkos jelszó.
Fél óra múlva megnyitjuk a csikóboltot. Péter pénzt vág. Mire befejezi, Borcsa már minden csikón túladott. Botrányos. Sürgősen feltöltjük az árukészletet.
Jó dolgom van. Nem kell főzni, vasalni, tízórait csomagolni, ruhákat pakolni. Játszhatok egész délután.
Hozzászólások