Egyedül érkezem az oviban. Péter akkor ébred, ezért morcul. Borcsa pedig azért, mert nem aludt. Péter nap okán beígérek egy-egy fagyit. Senki nem szöszöl az ovi udvarán, seperc alatt indulunk haza. Jégkrémet választanak. Csöpög, folyik. De csend van. Ahogy a fagyi elfogy, elkezdődik a vita: merre menjünk. Péter nyomására a hosszabb utat választjuk. Borcsa felteszi az ismerős lemezt: 1.ő soha nem választhat, mindig az van, amit a fiú akar, s milyen rossz, ha az embernek testvére van 2. miért költöztünk ilyen messze az ovitól. Hallgatjuk hazáig.
Otthon ebéd, nem pont az amit beterveztem, de legalább esznek. Utána sütés, a linzer nyersen és készen is fogy. Lehet, be kell gyúrni egy újabb adagot.
9-re minimális zűrrel sikerül végigzongorázni az esti rutint. Mindenki bedől az ágyba. Számtalan mackóölelés után settenkedek mosogatni. Romeltakarítás közben látom, fény szűrődik ki a gyerekszobából. Borcsa átköltözött a fiú ágyában, összebújva nézegetik a lepkés könyvet. Elalvás előtt mindenki a helyére kerül. Péter minden bagolyhuhogásra és kutyaugatásra bekéret, reméli, az apja érkezett.
Reggel apa ébreszti őket. De ez egy másik történet, amely a vakáció cseppet sem zajmentes tervezéséről szól.
Hozzászólások