Kincsővel mentem az oviba a gyerekek után. Volt nagy örömködés, aztán hazacammogtunk. Mamika és Gábor tata már vártak otthon. Ismét örömködés, s egy jólnevelt félóra után minden visszatért a régi kerékvágásba.
Ebéd előtt lezajlott egy meccs a nagyszülőktől kapott ajándéktojáson. Borcsa ordított: mert nem az volt benne, amit szeretett volna, ráadásul a fiú megfogta az ő saját papírját. Valóban mindkét dolog nyomós okot ad a hisztire.
Péter secc-pecc felfedezte az utazótáska zsebében a házicsoki lerakatot. Magához is szorított néhányat. Határozott fellépésem hatására megígérte, hogy előtte ebédelni fog. Tejeskávét.
Borcsa terápiás jelleggel előrántott a szekrényből egy szépruhát, magáraöltötte. Pár perc múlva alaposan összemázolta magát sárral. Elég hangosan rendeztük az ügyet.
Péter közben a kertben tett-vett, konkrétan kakált. Ezzel csak akkor szembesültünk, mikor felmentünk számbavenni a ribizlit. Matéria összegyűjtve, nadrág lecserélve (kakálás közben le lett pisilve).
Esteledik, mikor a fiú nyakig sárosan bevágtat(na) a házba. Pakolást tett a nadrágjára. Pucérra vetkőzik az udvaron, a kerti vízgyűjtőhordóban mosdik. Merthogy víz éppen nemigen folyik.
Hozzászólások