Vonattal indultunk Csíkba. Előtte logopédus, fagyi és játszótér. Az utazás csupa öröm volt. A vonat időben érkezett és nem is vesztegelt másfél órát az állomáson, mint legutóbb. Nyomtuk a kártyapartikat, olvastam a meséket, fogyott a szendvics. Sötétedéskor az aprónépet elnyomta az állom. Domokoson ébresztettem. Mindenki magára kapta a hátizsákját, s ügyesen hazabandukoltak az állomásról.
Kora reggel Péter a csirkék felé vette az irányt, s attól kezdve elég sok időt töltött a baromfik bámulásával, etetésével. Borcsa ki is fakadt egyik nap: Péter, te csak a csirkékkel törődsz, velem nem!
A csíki közös vakáció 6 gyors napot tartott. Voltunk Hargitán, a gyerekek kicuccoltak a Vallató mellé, lógatták a lábukat a jéghideg vízbe, ameddig bírták. Tata hozta a gombát s a kokojzát, csak meg kellett enni, s fel kellett dolgozni. Péter és Borcsa rendszeresen panaszkodtak a séták miatt. Kocaturistákat neveltünk.
Apa pénteken érkezett. Péter kölcsönkérte a karórámat, hogy mindig tudja, mennyi van még fél ötig. Pontos volt, mint mindig. Alig tudott szóhoz jutni, a gyerekek sétára invitálták, idegenvezették Hargitafürdőn.
Szombati nap és éjszaka Zselykézés jegyében telt. Borcsa régóta mondogatja, szeretne kistestvért. Egy darabig kitartóan játszott az unokatestvérével, ám hamar rájött, hogy ez a kistestvérség nem akkora móka, mint hitte.
Vasárnap indultunk vissza Borcsával, a fiú maradt még pár napot.
Hozzászólások