Örültünk a hétvégének. Nem utaztunk sehova és mindenki egészségesnek tűnt.
Borcsa szombat reggel fél 7-kor vidáman ébredt. Mi kevésbé lelkesedtünk, viszont az aranygaluska 8-kor már sült.
Délben a város felé vettük az irányt. Meglátogattunk néhány kedves barátot. A szombati nap fénypontja éjfél előtt következett be: Borcsa az emeletes ágy tetején hányt egy nagyot. Öklendezve takarítottunk. Péter hajnali négykor pisilt be. Ismét ágyneműcsere.
Vasárnap lestük a leányt, semmi baja nem volt. Délelőtt templomba mentünk, Péter két negrocukorkát fogyasztott el a mise alatt, utána hasfájás. Borcsa példásan viselkedett az apjával az istentiszteleten. Ebéd előtt cirkusz. Mert senki nem éhes valamint nem szereti a közkívánatra megfőzött ebédet. Apa kitátotta a száját, a gyereksereg ordítással válaszolt. Jó ebédhez szólt a nóta.
Felbátorkodva Borcsa tünetmentességén, délután vendégségbe indultunk. Játszós, nyugodt délután volt. A palotaforradalom második felvonása az esti fürdés kapcsán következett be. De már rutinosan vettük az akadályokat, rezzenéstelen arccal tuszkoltuk be a kölyköket a kádba, majd cibáltuk ki. Hajszárítás minimális ordítással megtörtént.
Jóéjtpuszi után Péter köhögött egy kört.
Éjszaka Borcsa felkiáltott: Anya, kell hányjak! Az urammal egyszerre pattantunk. Mire beértünk, helyesbített: Fáj a torkom!
Kilátások: Hányós vírus, torokfájás, Péterköhögés. Elkezdődött a hét.
Hozzászólások