Szerző: HP | aug 23, 2018
B. Kati küldte az alábbi rendkívül érdekes anyagot:
Peru gyilkos folyója egyedülálló a világon
Ha beleestél, véged, amúgy főzhetsz magadnak benne teát vagy tojást – adják az eligazítást a Shanay-timpishka folyó körül élő őslakosok. Peru érdekes képződménye régóta ismert, csak azt nem tudta senki, mitől melegszik fel a folyó vize forráspont körüli hőmérsékletűre. Egy fiatal limai kutató megtalálta a választ, és most azért küzd, hogy a világon egyedülálló természeti csoda ne váljon a favágók és a befektetők martalékává.
Nem füstöl, hanem forr
Dél-Amerika a titkok és legendák földje, ki ne hallott volna Eldorádóról, ahol a mondák szerint az inkák leszármazottai aranyból építettek maguknak falvakat, sőt még testüket is aranyporral hintették be. Aztán olyan is van, amikor a legenda valósággá válik, mint például a Majomváros Hondurasban.
Peruban pedig most annak örülnek, hogy megfejtették a főzésre is kiválóan alkalmas hőfokú folyó titkát.
Eldorádóhoz kapcsolódó ősi legendának ment utána pár évvel ezelőtt Andrés Ruzo.
Gyerekként nagyapjától hallott először egy titokzatos folyóról a perui Amazonasban, a dzsungel közepén, amely forrásban van, így ami a vízzel érintkezik, azonnal szénné ég, vagyis inkább megfő benne. A vízről először a spanyol hódítók tettek említést, akik az arany után kutatva sámánokról, emberevő kígyókról és gőzölgő folyóról regéltek.
Andrés Ruzo-t nem hagyta nyugodni a legenda, geofizikus diplomával a zsebében a nyomába eredt.
Első lépésként a Peruban lévő vulkánok, források és fumarolák feltérképezésével kezdett foglalkozni. Közben persze érdeklődött, ahol tudott, de az általa megkérdezett kutatók nem nagyon hittek a forró folyó létezésében, legfeljebb akkor tartották volna elképzelhetőnek, ha vulkáni tevékenység is társítható hozzá, a vizsgált területen azonban nem voltak vulkánok.
Ruzo munka közben
Ruzo-t aztán 2011-ben saját nagynénje vezette el a folyóhoz, aki azt állította, hogy egyszer fürdött már benne. Fürdött benne, miközben a folyó forr? Eléggé logikátlan, Ruzo szkepszise egyre nagyobb lett. Azonban amit talált, egybecsengett a legendákkal, a folyó átlaghőmérséklete ugyan nem érte el a forráspontot, de nagyon is közel volt hozzá (86 fokos).
Az őslakosok évszázadok óta fogyasztják a folyó vizét, de elég egy óvatlan mozdulat és gyilkossá válik
Az ifjú tudóst a forrás mellett leginkább a folyó mérete döbbentette meg. Hőforrások ilyen hőmérséklettel nem ritkák a világ többi pontján sem, olyanról azonban jelenleg nem tudni, amely akkora lenne, mint a perui: 25 méter széles, 6 méter mély és több mint 6 km-en cikázik.
Mindez 700 km-re a legközelebbi vulkántól. A kérdés már csak az maradt: mi okozza vajon a forrást? Főzött magának egy teát a folyóban, engedélyt kért a helyi közösség sámánjától a víz bevizsgálására, majd visszament a laboratóriumba kitalálni, mi is történik a folyóban.
A folyó őre
Ruzo kezdetben félt attól, hogy nem természeti jelenségről van szó, hanem az ilyen szintű felmelegedés inkább az emberi beavatkozás következménye. A folyó mindössze 2-3 km-re van a perui Amazonas legrégebbi aktív olajmezőjétől, így könnyen előfordulhatott volna, hogy olaj és gáz szivárog a geotermikus rendszerbe és melegíti azt.
A folyó vizét azonban az őslakosok évszázadok óta fogyasztják, mosnak benne, gyógyszert készítenek belőle és egy sámán őrzi. Létezése egyáltalán nem volt titok, csak éppen azt nem vizsgálta senki korábban, mitől került forrás közeli állapotba.
Tényleg forr
Ruzo öt évig tanulmányozta a folyót (melynek neve a legendák szerint „A Nap tüze által forralt” Shanay-timpishka), az ökoszisztémát, mire rájött a megfejtésre, aminek semmi köze nincs a naphoz, sokkal inkább a föld hőjéhez.
A vetődés okozta melegforrások a jelenség pontos okozói.
A Föld töréseiben forró víz folyik, és ahol ezek a felszínre törnek, ott geotermikus jelenségek alakulnak ki.
Ráadásul Ruzo a folyóban olyan mikrobákra is rábukkant, amelyek megélnek a forró vízben, és amelyek létezéséről mindezidáig senki nem tudott.
A 86 fokos vízben természetszerűleg minden és mindenki megfő, ami beleesik, kivéve ha egy kiadós eső után érintkeznek a folyóval, amely akkor lehűl és úszásra is alkalmas. Így fordulhatott elő, hogy Ruzo rokonai megmártózhattak a folyóban.
Ruzo legfőbb célja a jövőben, hogy olyan garanciákat csikarjon ki a perui kormányból, amelyek megvédik a folyót és környezetét a fejlesztési potenciált látó cégektől, illegális marhatartóktól és a favágóktól, a terület megőrzésének elősegítésére pedig egy alapítványt is létrehoztak.
https://vizpartifejlesztesek.blog.hu/2017/01/19/peru_gyilkos_folyoja?token=25fffe52834f6b9c1cfc8659059f1733
Szerző: HP | aug 18, 2018
A világ leghíresebb személyei
Kínai művészek Dai Dudu, Li Tiezi, Zhang An munkája 2006-ból, digitális kiegészítőkkel. Kimeríthetetlen anyag.
http://cliptank.com/PeopleofInfluencePainting.htm
Kattints egy személyre, vagy tárgyra, s utána megjelenik róla angol nyelven minden információ. De baloldalt a Wikipediában kiválaszthatod a magyar nyelvet, s úgy elolvashatod. Böngészhetsz kedvedre!
***
Seres László:
Voltál…vagy…leszel
Jó tudni azt hogy voltál
hogy nekem lehess csak
mikor nem is álmodtál
kiválasztottalak
Jó érezni azt hogy vagy
ölelj el ne eressz
enyhítsd mámoros szomjam
szomjaddal úgy szeress
Jó hinni azt hogy leszel
nekem mindörökké
míg lélegzetet veszel
kettőnknek kettőnkért
(Megjelent a 7.torony.hu-ban)
Szerző: HP | aug 14, 2018
Gondolom, ti is úgy vagytok, hogy nem egyformák napjaitok. Főleg akkor nem, ha más helyre kerülünk. Felborul napi programunk, mert mindenhol fellépnek prioritások érdeklődésünket, elfoglaltságunkat, szükségleteinket tekintve. Nálam most,- amennyire a nagy forróság engedi,- a szabadban történő festés került első helyre. Mert ezt sehol máshol nem tehetem meg, csak itt, Décsében. Csak itt a kertben spriccolhatom festékeimet kedvemre. Itt nem kell félnem, hogy kitörülhetetlen nyomot hagynak a padlón szőnyegen, vagy falon. A fenti képem például tegnap született, sok más társával együtt. Itt, a décsei egyszemélyes, alkotótáboromban, ahol nyugalom és csend van, csak a madarak dalát élvezem.
*
Cica tette be az alábbi anyagot az előző szobába, nagy örömünkre!!! Gratulálunk!!!!!!!!! És vele együtt örülünk sikereinek.
M. Simon Katalin
Kánikula
A nap zenitben pihen, majd
folytatja útját, s bár nyúlik
az árnyék, enyhülést nem ad,
testedre inged csípősen tapad,
szellő se rebben, mi szárítaná,
csalfán az égbolt délibábost játszik,
sehol egy felhő, hogy megállítaná.
De rezzen a bokor, hajlik az ág,
déli álmukból ébrednek a fák,
zendül az ég is, itt a játék vége,
felhők gyűlnek, s végre, mint
manna, hull a zápor a földre.
Mondd és add tovább!
https://www.youtube.com/watch?v=i59NsMjEcPk&feature=youtu.be
*
B. Kati küldte:
Megható:
https://www.youtube.com/watch?v=0BnWnfuFKig
Szerző: HP | Júl 31, 2018
M. Simon Katalin:
Hét eleji gondolatom 2018. júl.31
Ha megtanulnánk a madarak énekét,
s mint ők,úgy köszöntenénk a pirkadó eget,
lelkünk húrjai nem feszülnének pattanásig,
míg a nap békésen halad kelettől nyugatig.
Megköszönnénk az alkony csodáját,
s könnyű lenne álmunk éjszaka!
Viktor: Madárdal opera: http://volkerpannes.de/portfolio/bird-song-opera
Szerző: HP | Júl 26, 2018
Kati, Sára és Lia küldte az alábbi anyagokat:
https://www.youtube.com/embed/DXxtLIb0iF8
Magician winner – Israel’s got talent 2018 –
https://www.youtube.com/embed/hqW896wSW5k
Salsa en famille…. enjoy wow [ absolut mortali!!]
https://youtu.be/2X1oozTexX0
FIFA WorldCup opening gala concert in Moscow
M. Simon Katalin: Székely hittel
http://kafe.hhrf.org/?p=76541
Marquez búcsúlevele Józsa Imre előadásában:
https://youtu.be/gt0-yyOXuHo
Szerző: HP | Júl 22, 2018
Igen, minden ember életében vannak örömök. Kicsik is, nagyok is. De néha fel sem figyelünk rájuk, észre sem vesszük, talán mert természetesnek találjuk őket.
Vagy ez beállítódás kérdése volna? Lehet.
Hiszen vannak emberek, akik csak panaszkodnak,- könnyes, vagy száraz szemmel, – mert életükben csak a negatív dolgokat látják meg. Az öröm nem tud fészket rakni szívükben. Az ilyen személyek akivel szóba állnak, annak is lesújtják kedélyállapotát.
Tartózkodnunk kell tőlük!
Inkább azokat engedjük magunkhoz közel, ha csak tehetjük,- akikkel mosolyogva, vagy legalábbis csillogó szemmel tudunk beszélgetni. Mert ők nem energia rablók, hanem ellenkezőleg, feltőltenek bennünket is pozitív érzelmekkel, gondolatokkal. Kedélyállapotunk érezhetően feljavul.
Beszélgetés közben a kommunikációt kísérő nonverbális jelenségek, az arcjáték, a hangszín, a hangerősség, a gesztikuláció fokozzák a kedélyállapotunkat. Pozitív, vagy negatív irányba.
De térjek vissza a témára. Az örömre. Az én örömömre, amely tegnap ért. S amely megszépítette az egész napomat.
Hogy kicsi volt-e az öröm, vagy nagy, az megint egy olyan kérdés, amelyről filozófálni lehetne. Szubjektív dolog. Én nagynak éreztem. Engem feldobott.
Az interneten fedeztem fel a kiváltó okát, – egészen véletlenül
Még a tavaly megszületett a terv a mail art művészet legkiemelkedőbb alakja, a japán Ryosuke Cohen 70 éves születésnapjának megünneplésére. Eldöntötték az illetékesek, hogy kiállítást szerveznek tiszteletére, s felhívták a művészeket, hogy küldjenek hozzá anyagot Olaszországba, Salernoba, a Bongiani képzőművészeti múzeumba.
Én rögtön megtettem. Két képet küldtem, de mostanig, azaz tegnapig nem tudtam, hogy egyáltalán odaértek-e munkáim, avagy a postán elvesztek. (Kb. 20 alkalommal veszett el a küldeményem, azaz a címzett helyett másnál kötött ki. Szerencsére nem fogom fel tragikusan a dolgot, hanem inkább vigasztalom magam, hogy ne búsuljak, valakinek megtetszett, elsajátította, hát legyen boldog vele!)
Nós, e két képem célba ért! Viszontláttam őket tegnap a múzeum honlapján. Akkorát dobbant a szívem, – az örömtől,- hogy majdnem kiugrott helyéből.
Megmutassam? Íme! A képsor fölött az ötös számra kell kattintani, ott láthatók alkotásaim az első, illetve második sorban:
http://www.collezionebongianiartmuseum.it/sala.php?id=75
Megvallom, nem is olyan régen, olyan 3-4 évvel ezelőtt jártam/jártunk azon a vidéken. Megcsodáltuk Nápolyt, Amalfit, Sorentot, Ravellot, Positanot, a szunnyadó Vezúvot és áldozatát, Pompejt. (Ez utóbbi helységbe éppen két héttel ezelőtt küldtem képeket, de onnan sem jelezték vissza, hogy megkapták-e.) De hogy Salernoban jártunk-e, arra sehogy nem tudok visszaemlékezni. Ha meg is történt, semmi nyomot nem hagyott bennem a látogatás.
Bezzeg, most! Ha most mennénk az Amalfi partra, az biztos, hogy számomra Salerno volna a fő cél.
Dehát, nyugi!- hessentem el magamtól a mindegyre felbukkanni kívánó gondolatot…
(További információk a hozzászólásokban olvashatók)
Hozzászólások