BlogÓriás | Horváth Piroska

BÚÉK-2015

Szerző: HP | dec 30, 2014

Kattits a képre!

Évi összefoglaló

A 2014-es év legfontosabb eseményei:

http://erdely.ma/ujkepek/594/nagy/esemenyterkep2014_1419575424.jpg

Az év embere:

http://www.erdely.ma/vilag.php?id=178676&cim=angela_merkel_lett_az_ev_embere

A világ 10 legjobb sportolója 2014-ben az európai hírügynökségek szerint:

http://www.erdely.ma/sport.php?id=178683&cim=2014_legjobb_sportoloi_hosszu_katinka_federert_is_megelozte

Seres László:
Év-forduló

Már haldoklik a térdre hullt idő
Öles léptei surranón megállnak
Köd nyargalászik párás szekéren
Emlékeimben váltott paripákkal

Visszakérném már mind a tékozlón
Szétszórt éveket, amiket megértem
De minden perc jéghegyek foglya lett
S ami még maradt, azt is elígértem

A múlt megkövült képeit őrzöm
Kontúrjába zárva az avítt vásznon
Fáradt csillag sír az ég homlokán
Éveimet lassan visszaszámlálom

M. SIMON KATALIN:
KÖNYÖRGÉS ÚJESZTENDŐHÖZ

Kedves Újesztendő, légy üdvözölve,
Reményekkel járulunk elédbe.
Jer be otthonunkba, tárd ki lelkedet,
Ajándékul hozz nekünk szeretetet!
Ha találsz közöttünk kinek szíve kőből,
Kegyelettel gyógyítsd,
Meglásd, jóra fordul!
Taníts bennünket ismét kézfogásra,
Oltsd be lelkünket alázatossággal,
Hogy tévedéseinket beismerhessük!
A bölcsek fényével borítsd házunkat,
Hogy láthassuk a jót, a helyes utat!
Ne engedj minket sötétségben tévelyegni,
Ingoványok fertőjében elsüllyedni!
Hozzál magaddal békét a világnak,
Hogy áldása gyümölcsözzön a lelkekben!
Add, hogy minden embernek
Legyen könnyű álma,
Kerüljön mindennap kenyér asztalára!

Könyörgünk hozzád, kedves Újesztendő,
Add, hogy úgy menjenek a világ dolgai,
Hogy őseinknek lehessen békés az álma,
És ne szálljon majd fejünkre
Gyermekeink átka!

Az Újév elé…

Seres László:
LÉPCSŐ FELFELÉ

Most kellene szívünknek a biztatás,
őszinte szó, meg hit, és némi remény.
Mit ér fuldoklónak a talmi varázs,
lépcső felfelé légcsövek erdején
át, hogy kiköpjük tüdőnk áporodott
levegőjét, s eljussunk a mennyboltig
megtisztulva, ha a megtántorodott
ember saját lábába is megbotlik,
lépni fél, indulni meg nem mer, csak áll,
visszanéz az elátkozott múltra,
s az amit felépített más, lesajnál…
ősei bűnét százszor felülmúlva.

2014 december 30

M. Simon Katalin

Újévi rigmus

Új esztendő, új kenyér,
Új bor asztal szögletén,
Új a szoknya, a csizma
Új táncot jár, ki bírja!
Új nótában új a strófa,
Új húron peng a szinkópa,
Minden új, a nő a férfi,
Csak a szerelem a régi.

Ünnepeink

Szerző: HP | dec 27, 2014

Galambos Viktor:

A Karácsony a mi naptárainkban is megtalálható, a muzulmánok és a drúzok ünnepeivel együtt, de sajnos kevesen ismerik a mi ünnepeinket, kivéve az amerikaiakat, akiknek naptáraiban a keresztény ünnepek mellett be vannak jelölve a zsidó és a muzulmán ünnepek, és a Fehér Házban nemcsak a Karácsonyt ünnepelik meg, hanem a Hanukát is, amely szinte mindig karácsony táján van. (Az idén dec. 17- 23 közt volt)

Ha kézbe veszitek a Bibliát, láthatjátok hogy ennek a zömét az ótestamentum képezi, amely három vallás alapja: a zsidóé, a keresztényé és muzulmáné. Tehát a keresztényeknek épp úgy kell ismerni, mint az izraelitáknak, valamint a muzulmánoknak.

Ez az elgondolás vezette második János Pál pápát, amikor 1999-ben megkezdték a Domus Galilaeae felépítését, és amelyet ő szentelt fel 2000-ben, a miléniumi Szent Földi látogatásán.

Ezt a kolostort és vallástanulmányi intézményt a Neokatechumális szervezet működteti, azzal a céllal, hogy az ott rendezett szemináriumokon a katolikus egyház papjai jobban megismerkedjenek az ótestamentummal, és egyben a keresztény szent helyek atmoszférájával is.

A modern épületkomplexum a Galileai tó felett a Mont Beatitudon épült, a tó partján lévő Kapernaum-tól, és Kánná-tól északra.

Az intézménynek állandó alkalmazottai vannak, ebből 37 keresztény arab, 32 muzulmán arab, 21 zsidó , 20 drúz és 10 maronita.

Az egyes számú képsoron látható az épület főbejárata, a kerengő, a fogadóterem, a kör alakú óriási aula, az aula kívülről, a Tíz Parancsolat héberül és latinul, a könyvtár, közepén egy ősi Tora tekerccsel, és a könyvtár egyik remekművű könyve.

A kettes számú képsoron , a templom nagy freskója és két freskó a kápolnákból, a templomba lévő kálvária két stációja, kilátás az egyik ablakból a stilizált Hanuka gyertyatartóval, végül az udvarban lévő szoborcsoport, Krisztus az apostolokkal.

” Remélem hogy ez a hely, a vallások közötti dialógus helyszíne lesz !” -mondotta második János Pál az épület felszentelésén.
https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157649371600937/

https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157649367080248/

Karácsony

Szerző: HP | dec 23, 2014

kattints a képre!

B. Katitól: http://youtu.be/xf0zpehxc00

https://www.youtube.com/watch?v=Utto6mQ0iAQ

M. Simon Katalin: A fenyőfához

Házunkba jöttél, havasok királya
Fényt árasztani szürke világunkba.
A Magasságnak hoztad üzenetét:
Megváltó született földi bűnökért.

Méltó feladatot osztottak neked,
Nem hajlong kegyekért
Szép szál termeted,
Felhők sötét arca meg nem tántorít,
Viharban melletted állnak társaid.

Érkezésedkor örömünk végtelen,
Maradj vendégünk e szent ünnepen,
Szívünk melegével nyújtjuk feléd,
Fogadd el tőlünk, a hála énekét!

Seres László: Karácsonyi fohász

Ne írd le Uram bűnömet a porba.
Élő seb az, nincs, aki segítsen,
fáj, sajog bennem, lelkem marcangolja.
Rajtad kívül nem tudja senki sem.

Bocsáss meg nekem, vétkeztem ellened.
Megbántam el nem mondott imámban.
Nem vagyok gonosztevő eretneked,
se angyalod, a jók közt hibátlan.

Az élet észrevétlen is beszennyez,
-az ember sokszor viharba kerül –
rontást hoz rá kábultan, nem kegyelmez.
Meghurcol a sors érdemtelenül.

Kérlek Uram, szánj meg, nemcsak magamért,
-reménytelen él köztünk temérdek-
töröld le arcomról a bűnt és a vért,
hogy többé már senkitől sem féljek.

Olgától:
https://www.youtube.com/watch?v=pwp1CH5R-w4

Mersdorf Ilona: Karácsony

Kinn hullott a hó, gyönyörű, szabályos kristályok lepték be vastagon a blokkunk mögötti piacon a kőasztalokat. Az utcai lámpák fényében pilinckéztek alá a csillagocskák, és mi néztük ámulva, milyen sokfélék, míg el nem olvadtak a kesztyűnkön. Kint vártunk, míg az Angyal – vagy Télapó, ezt még a felnőttek sem tudták – feldíszítette a fát, és becsomagolta az ajándékainkat.

Már jóval előbb, titkos reménnyel nézegettük a könyvesbolt kirakatában a játékokat és könyveket. Kinéztem magamnak egy pléhből készült versenypályát, amelyen egy kobaltkék és egy kárminpiros kisautó futott le-föl, átkapcsolva a váltót. Varázslatos látvány volt, minden este meg kellett néznem. Átfutottam a blokkok közötti hófödte pusztaságon a szomszéd utcáig, ott volt a könyvesbolt. Nem is volt nekünk szabad olyan messzire csatangolnunk, csak a ház előtt játszhattunk, ahol szem előtt voltunk. De én ellógtam, futottam át a téren, vagy a szomszédos hosszú háztömb mögött, hogy ne lássanak meg az ablakból.

Egyszer aztán eltűnt a játék a kirakatból. Megrémültem, de azután rájöttem, hogy csakis nekem tetették el a szüleim, hogy majd Karácsonykor megkapjam.

Nem úgy lett. Ha megkapom, nyilván rég elfelejtettem volna, nem az a kép marad meg bennem, hogy ott állok a játéküzlet kirakata előtt, és bámulom a két kis autót, amint vég nélkül róják köreiket, zörög a bádog pálya, amint felkapaszkodnak a dombra, billen a váltó és rohannak le a völgybe, ismét billen a váltó, és így tovább, megállás nélkül.

Mást kaptam-kaptunk a húgommal közösen. Egy babakocsit! A könnyeimet nyeltem, miközben megpróbáltam örömöt színlelni. Annyira biztos voltam benne, hogy kiérdemeltem azokat a kisautókat! Egyszer kutakodtam is a szekrényben, és egy vászonzsákban kitapintottam valamit, ami fémesen zörgött, de pont megjött Mama, és gyorsan be kellett csukni a szekrényt, és úgy kellett tenni, mintha a leckénket írnánk, aztán meg nem kutattam tovább, minek rontsam el az örömömet. És most ez a babakocsi, ez az otromba faalkotmány, a zörgő kerekekkel! Megalázott voltam és megszégyenült, mintha a krampusz, vagy maga a sors mutatott volna fügét nekem, bűnös kíváncsiskodónak.

Annyira nem nekem szólt az az ajándék! Én soha nem szerettem babázni. Piri naphosszat képes volt a babáit dajkálni, etette, lefektette, öltöztette őket, engem ez hidegen hagyott. És mindig, következetesen, ilyen ajándékokat kaptunk, szép hímzett ágyneműt a babáknak, Anyu hímezte őket, az ágyakat Tata barkácsolta. Kis műanyag gáztűzhelyt, műanyag edénykékkel. Nagyobb léptékű csészéket és evőeszközöket. Egyszer még eljátszott velük az ember, de másnap ugyanazt játszani?!

Piri minden nap fáradhatatlanul újrakezdte, ült a sötét előszoba sarkában, egy régi díványvég szolgált ott polcként, annak az alsó részében volt a babaszoba, kiszedte, berakta a babáit, ringatta őket, dúdolt nekik. Nekem ez valami furcsa betegségnek tűnt, csak akkor ültem le mellé, ha sírva megmondott Anyunak, hogy reggel óta hitegetem, hogy mindjárt játszom vele, de csak hazudok, és nem megyek! Leültem hát mellé én is, de zavart, hogy túl kicsik az edények a babákhoz, és a csészék aránytalanul nagyok. És nincs is rendes ruhájuk a babáknak, éjjel-nappal mindig ugyanazt kellett hordaniuk, ráadásul az is milyen kényelmetlen, fidres-fodros ruha, ki jár ilyenben?!

Megkérdeztem, varrhatok-e nekik legalább pizsamát? Előkerült a rongyos zsák és én szabni-varrni kezdtem, először csak kézzel gányoltam össze a darabokat, centis öltésekkel, de aztán már odaülhettem a Singer varrógép mellé is, már elértem a pedálját. És akkortól kezdve már élveztem a babázást, sőt, folyton kosztümös színdarabokat terveztem, amelyekben a babák királykisasszonyok voltak. Egy egész nyáron át azon ábrándoztam, miközben a fenyőfa alatt, a lépcsőn játszottunk Heidival, Gitivel, Pirivel, hogy égszínkék selyemruhát varrok a babámnak, fehér csipkés krinolint. Minden részletét kidolgoztam, az anyagát is kinéztem a boltban, de méregdrága volt a tükörselyem, és sértetten utasítottam vissza ez esetben a rongyos zsákot. Pedig egyébként imádtam turkálni benne, jó nagy zsák volt, teli tarka-barka anyagdarabokkal, selyem pongyola alja levágva, (Anyu termetére minden túl hosszú volt), kockás ingujj levágva, (nem lehetett még akkor rövidujjú ingeket kapni), házilag varrott ruhák-blúzok-kötények maradékai, a szabásminták szeszélyes körvonalaival.

Piri hálás csodálattal nézte, hogy varázsolok ráncos szoknyát egy csík anyagból, és egy szál cérnából, amit az anyagba belehúzok, az volt a megkötő; egy másik anyagdarabból kivágtam egy kis nyílást a fejnek, és már sok-sok blúzuk-ruhájuk volt a babáinknak és a szomszéd lányok körében is megnőtt az ázsióm. Varrtam nekik, és hozzá elmeséltem azt, amit nem tudtam megvarrni, mint a kék selyemruhát.

Most is érzem a tapintását annak az álom-selyemnek, és emlékszem a színdarabra, amit a babáknak írtam, ha nem is adtuk soha elő. Talán ennek köszönhetem, hogy valamennyire beletörődtem abba, hogy lány vagyok…

Karácsonyi előzetes

Szerző: HP | dec 19, 2014

Karácsonyi történet
M.Sárközy Tünde Rita

Megjelent a Magyar SZÓ-ban (Az Ausztriai Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata Felsőausztriában lapja. Köszönet érte Máthé Attila főszerkesztőnek!)

Karácsony van. A kandallóban méltóság teljesen lobog a tűz, és ahogy nézem a vörös lángokat, ahogy vígan táncolnak ide-oda, eszembe jut gyermekkorom legvarázslatosabb karácsonya.

Karácsony hetében jártunk már, hét elején. Emlékszem, szüleimmel lázasan készültünk a karácsonyra. Nem voltunk gazdagok, de annál nagyobb örömmel készítettük együtt édesanyámmal a szaloncukrot és más díszeket a fára. Persze a szaloncukor nálunk úgy készült, hogy kockacukrokat csomagoltunk be fényes papír darabkákba. A díszeket szintén papírból készítettük, csillagokat vágtunk ki és fűztük fel a cérnára. Diókat csomagoltunk be szintén fényes ezüstpapírba. Csodálatosan szépek lettek! Igaz némelyik csillag nem igazán sikerült nekem szép formásra, de édesanyám mindig boldogan megcsókolt és azt mondta: – Tudod kislányom, ez a legszebb csillag amit valaha is láttam! Persze tudtam, hogy ezt szeretetből mondja, hiszen annyira szeret mint senki más-e földön.

Aztán szerda délután mikor éppen a kalács sütésében segédkeztem, egyszer csak édesanyám egy nagyot sóhajtott az asztal fölé hajolva és úgy omlott össze ájultan, mint egy virágszál, ami hirtelen lekókad. Nagyon megijedtem, oda szaladtam, fölé hajoltam és szólítgattam sírva, könnyekkel hadakozva.

– Édesanyám! Édesanyám! Kérlek, kelj fel! Mi bajod?! – Majd hangosan édesapámért kiáltottam.

Utána már gyorsan pörögtek az események. Édesapám felkapta majd bevitte a kórházba. Addig én otthon egyedül elraktam a süteményt és rendet raktam, hogyha édesanyám vissza jön, had örüljön neki. De édesapám egyedül jött haza. Fejét lógatva, szomorúan a szemembe nézett és azt mondta:

– Kislányom, annyira sajnálom, de édesanyád nincs jól, és kórházban kell maradnia , de ne félj hamar haza jön meglásd! De szeretnélek megkérni valamire. Édesanyád mellett szeretnék lenni, szeretném, ha a karácsonyt nagyszüleidnél töltenéd Erdélyben. Ugye megérted? – kérdezte majd könnyek csordultak le arcán.

Hát, amit akkor éreztem a mai napig nem fogom elfelejteni! Szívembe mintha ezernyi kést vájtak volna! A lelkem meg kiabált, és nagyon fájt! De hát itt a karácsony mindjárt, és a diók meg a csillagok, meg a közös karácsony…édesanyám! Kérlek gyere haza! – ilyen gondolatok száguldoztak gyermeki fejemben.

– Jól van édesapám, megértem.- mondtam tele fájdalommal és piros kisírt szemekkel.

Még aznap este útnak indultunk nagyszüleimhez. Egész úton szinte nem is szóltunk semmit. Elég volt érezni azt amit éreztünk.

Másnap reggel mikor édesapám visszaindult megígérte, hogy ha édesanyám jól lesz, együtt jönnek ide a nagyiékhoz. Majd átölelt és gyorsan útnak indult. Én körbe néztem, néztem a házat, hiszen szép házikó volt. Nagyiék nem voltak olyan szegények mint mi. De valahogy egyáltalán nem örültem még a látványnak sem, csak a mi kis otthonunkat láttam a mi kis karácsonyfánkat és a hatalmas szeretetet, ami nálunk lakozott. A következő egy-két napban nem is volt mit csinálnom, hiszen nagyiéknál már kész díszek voltak és csokival töltött szaloncukrok. Azt a pár napot szinte csak a szobámban töltöttem, az ablaknál ahol lestem az utat hátha meglátom édesanyámékat jönni. De semmi, nem jöttek.

Aztán eljött Ádám-Éva napja. Nagyon szomorú voltam. Ültem az ablaknál és csak néztem-néztem az utat. Egyszer csak hatalmas pelyhekben elkezdett hullni a hó. De olyan nagyon hullott, hogy még az utat sem lehetett látni! Fehér karácsony lesz! De szép! Csak éppen azok nem lesznek velem, akiket a legjobban szeretek?

Eljött az este. Hívtak menjek le vacsorázni, de én nem akartam. Édesanyám és édesapám nélkül menjek? Nem akarok!- dühöngött gyermeki lelkem. Majd fogtam magam és zseblámpával a kezemben, kabátomat magamra kaptam és kiszaladtam az útra. De nem láttam senkit. Csak a hó csillogott a holdfényben. Az erdő felé néztem és olyan vágyat éreztem, hogy bemenjek mintha hívogatott volna. A fák és a bokrok gyönyörű fehéren világítottak a sötétben. Csábítóan hívogatott az erdő és én nem tudtam ellenállni, s bánatosan elindultam az erdőbe. Lehajtott fejjel mentem csak mentem, míg egyszer csak valamit megláttam megcsillanni a szemem sarkából. Felemeltem a fejem és arra néztem. Vajon mi lehet ez, ami így csillog itt az erdőben?- gondoltam magamban. Elindultam felé. Az ágakról apró hópelyhek hullottak a kabátomra és a sapkámra. Aztán oda értem és mintha csak egy mesében találtam volna magamat! Egy apró kis tisztás volt, amit hatalmas fák vettek körbe és pont a közepére világított be a Hold! Annyira szép volt, hogy teljesen elbűvölt! A fák ágain néhol jégcsapok lógtak és olyan volt, ahogy a holdfény táncolt rajta, mintha angyalok táncolnának benne vidáman és örömmel a kis Jézus születését ünnepelve. Volt egy, ami talán még jobban csillogott mint a többi! Oda mentem és a fény csodás képet tárt elém benne! Nem tudom, talán a képzelet játszott velem, talán nem, de úgy láttam, hogy egy nagyon szép angyalka lejti benne táncát. Letérdeltem a hóba, éppen elé és imádkozni kezdtem.

– -Drága angyalka! Tudod nem szoktam én sokat kérni soha, hiszen a szüleim szegények, de ezt Te is tudhatod. Viszont most nagy kérésem lenne hozzád! Most az egyszer, kérlek, hiszen mást nem is kérek! Kérlek, téged hozd haza édesanyám és édesapám, hogy együtt lehessünk ezen a szép estén! Kérlek angyalka, segíts! Szeretném őket átölelni és szeretném érezni a szeretetüket, nagyon hiányoznak!

Mondtam miközben már a könnyeimmel is küszködtem. De egy könnycsepp mégis csak lecsordult, és pont rá arra a fényes jégcsapra, amiben az angyalka táncolt. És ekkor a könnycsepp ráfagyott és a holdsugár fénye most még jobban táncot járt rajta! Aztán felálltam, megtöröltem szemem és elindultam hazafelé. Furcsa és meseszerű volt, hiszen nem tévedtem el, mert úgy tűnt, mintha a holdsugár mutatná az utat merre menjek.

Mikor kiértem az erdőből az első dolgom az volt, hogy az út felé nézzek. De semmi, senkit nem láttam. Felnéztem az égre, és ahogy néztem a csillagokat, egyszer csak ezt hallom:

– Kislányom! Merre vagy? Kérlek, gyere haza! – Édesanyám hangja volt!

Szinte szárnyra kaptam úgy repültem a ház felé és édesanyám karjaiba! Átöleltem és szorítottam magamhoz nehogy megint elveszítsem és ez csak egy álom legyen! De nem az volt. Édesapám is oda jött és átölelt mindkettőnket. Mennyire boldog vagyok! Szavakba önteni sem lehet! Ettől szebb ajándék nem is kell nekem, hogy itt vannak Ők!

Csodálatos volt ez a karácsony! A legcsodálatosabb, ami gyermekkoromban megtörténhetett karácsonykor!

Ma sem felejtem el a jégcsapot a táncoló angyalkával benne. Köszönöm neked angyalka ezt a csodás karácsonyi ajándékot!
Hát ez bizony így esett meg velem gyermekkoromban, Erdélyben, az egyik mesés erdőben, hiszen Erdélyben varázzsal teli erdők vannak. Ha nem hiszed, menj el az egyik erdőbe és tapasztald meg önmagad. Már felnőtt vagyok, de a mai napig hiszem, hogy akkor ott, nem a gyermeki képzeletem játszott velem.

forrás: canadahun.com

Nürnbergi nosztalgiázás

Szerző: HP | dec 18, 2014

Köszönöm, Éva, hogy újra meghívtál (virágaimmal együtt!) arra a jelentős, egyre nagyobb rangra emelkedő eseménysorozatra, a Nürnbergi Nosztalgia Klub keretében, melyet Te vezetsz, a D. Guszti segítségével, s amelyet immár negyedik alkalommal élveztem.

Ezúttal is újabb értékes, nagyon értékes (!) embereket ismertem meg, a régiekkel pedig jó volt újra találkozni.

Szép és nemes munkát végeztek,- csak így tovább, sőt egyre jobban!!!

https://picasaweb.google.com/piroskaho/NurnbergiNosztalgiazas#