Bámulatos

Szerző: HP | feb 24, 2015

Viktor küldte az alábbi összeállítást:

Miután befejeztük virtuális utazásunkat a tőlünk “csak” 2800 kilométerre lévő Baden Baden -ben, ezúttal messzebbre merészkedünk, a légvonalban több mint 11000 kilométerre levő Floridába, mégpedig Gainesville nevű városba, melynek egyik fő látványossága a szubtrópikus Kanapaha botanikus kert.

Kanapaha a Timukua indiánok nyelvéből származó szó és azt jelenti hogy, legyező pálma levél, és egyben az abból készült lakóhelyet is jelenti, amelyben a Timukua indiánok laktak, nem messze a jelenlegi botanikus kerttől.

A botanikus kert a hatalmas száz hektárnyi Kanapaha tó mellett fekszik, el egy 25 hektárnyi területen, és híres a bambusz ligeteiről, kaméliáiról, húsevő növényeiről és a Viktória Regia lótuszairól.

A képsoron látható fákról a “Spanish Moss ” (spanyol moha) fürtjei lógnak, ez a növény szó szerint a levegőből él, nem parazita.

https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157650901690026/

https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157650571859589/

***

Kati küldte:
Zenesarok: http://songstube.net/

Nem tudom, hogy meddig lesz elérhető…. Használd, élvezd….

Ha megnyitsz egy előadót, elérhetővé válik VALAMENNYI száma szöveggel együtt!

Ez is bámulatos!!!

Porckopás

Szerző: HP | feb 22, 2015

Kati küldte az alábbi anyagot:

Protézis nélkül

Van egy régi kedves ismerősöm. Esete mindenkinek tanulságos lehet, vagy azért, mert beteg, vagy azért, mert nem szeretne az lenni.

Néhány éve észrevette, ha huzamosabb ideig gyalogol, fájdalmat érez a csípőjében, sántítani kezd. Néhány hétig várt, hátha javul a helyzet, de nem ez történt. Háziorvosához fordult, aki vizsgálatokra küldte, majd felállította a diagnózist, ízületi kopás, néhány év múlva egészen biztosan protézisre lesz szüksége.

Nem volt boldog. Sorsa addig megkímélte a késes beavatkozásoktól, mint ahogy senki, ő sem vágyott a műtőasztalra.  Elkezdte hát azt a terápiát, amit jónak gondolt. Beszerzett néhány csomag étkezési zselatint, fekete nadálytő tinktúra amúgy már volt otthon.

Íme a gyógymód: minden reggel csípőtornát végez. Egyik lábával feláll egy vastag könyvre, a másik lábát feszített lábfejjel hozzá emelgeti. 10-20-30-as sorozatokat csinál, közben váltja a lábát. Vagyis jobb láb 10 emelés, bal láb 10 emelés, jobb láb 20 emelés, stb. Ez erősíti a csípőtáji izmokat, amik átveszik a terhelést az ízülettől. Utána bekeni a csípőjét a tinktúrával.

Reggelinél minden nap megeszik egy teáskanálnyit a zselatinból, amit a joghurtba kever a megszokott magok (zabkorpa, búzakorpa, lenmag, chia mag) mellé.

Hetente 2-3 alkalommal sétál 30-40 percet. Edzőterembe is jár, ahol a megfelelő gépek segítségével ismét csak erősíti a csípőtáji izmokat.

A fájdalmai hamar elmúltak, a sántítás is. Szóba sem kerül azóta a protézis kérdése, miért is kerülne?

Azt tanácsolom, akkor is alkalmazzák a leírtakat, ha már nagy a fájdalom vagy a műtét is komolyan szóba került. Mindenféle ízületi kopásnál segíthet, pl. a szintén gyakori térdízületi kopásnál is.

(Lopes-Szabó Zsuzsa)

Györgytea.hu  »  Főoldal  »  Protézis nélkül

Anyanyelvünk

Szerző: HP | feb 20, 2015

Éva készítette az alábbi összeállítást

 Ma van az anyanyelv nemzetközi napja

Az ENSZ 1999-ben nyilvánította február 21-ét nemzetközi anyanyelvi nappá, amelyet 2000-ben ünnepeltek először. Ez a nap arra hivatott, hogy felhívja az emberek figyelmét saját anyanyelvük fontosságára.

Ùgy gondolom minden nemzetnek a maga nyelve a legszebb, mindenkinek a saját anyanyelve a legkedvesebb, ezen a nyelven tudja magát legjobban és legkönnyebben kifejezni és ezen a nyelven álmodik is. “Csak anyanyelvemen lehetek igazán én“ (Kosztolányi Dezső)

A nyelv egy nemzet fennmaradásának záloga.

“Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.” (Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)

A kisebbségi sorban élők megmaradásának egyetlen esélye az anyanyelv megőrzése és ápolása.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

-Szólít(ott) fel Reményik Sándor „AZ erdélyi Költő“, ahogy őt Babits Mihály nevezte, ma is nagyon aktuális Az Ige című versében.

De ki is volt Reményik Sándor? Akiről az idén, a magyar kultúra napján, mi is   megemlékeztünk a nürnbergi magyar református gyülekezetben? Akit életében is nemcsak mint költőt, hanem a tisztesség, a becsület, a hűség és a kitartás embereként tisztelt erdély magyarsága, akit életmentőnek tartottak a magyar kultúra szempontjából? Ki volt ez a sokáig mellőzött, majd később tudatosan tiltott, aztán elhallgattatott erdélyi költő?

Áprily Lajos és Tompa László mellett a “helikoni triász” tagjaként az erdélyi magyar irodalom egyik vezető költője, 1890 augusztus 30-án született Kolozsvárott.

Reményik Sándor az idén lenne 125 éves.

Magyarországon   az egyik magyar kultúrat ünneplő műsor   keretében került bemutatásra Lőwei Lilla és Váradi Péter legújabb könyve, a Csendes csodák címen megjelent Reményik emlékalbum. Lőwey Lilla elmesélte, hogyan élték át szó szerint a csendes csodát. Amikor Kolozsvárra érkeztek a Reményik-album anyagát felkutatandó, az addig felhős ég megnyílt, és az átragyogó napsugarak bearanyozták a várost.( A könyben ez a fotó is szerepel.)

Ugyancsak aranyló napsütés volt Kolozsváron, 1941 októberében, Reményik Sándor temetésén is. Tamási Àron így emlékezett: „Mint az őszi Jézus mosolyában úgy fürdött a város a különös alkonyatban. Némán állt Kolozsvár. Ezrek és ezrek néma sorfala mögött kísértük utolsó útjára a költőt. Kolozsvár senkit sem temetett úgy, mint Reményik Sándort. “Mindenki tudta, hogy nemcsak egy életnek vége, hanem az erdélyi magyarság is pontot tesz egy történelmi fejezet végére.Temetésekor Bánffy Miklós mondta a sírnál: “mindenütt ott lesz, és örökké, ahol él, küzd és szenved a magyar.”

A Házsongárdi temetőben lévő sírkövén ez áll: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” Részlet Öröktűz című verséből, ami így folytatódik“ és gondozd híven…“

Tovább a hozzászólásokban.

Kisérletezések

Szerző: HP | feb 19, 2015

Páll Olga képe

Olga küldte az alábbi jegyzetet képei kiséretében:

Első igazán absztrakt próbálkozás. Ötödik nekifutásra. Hatodszor átfestve. Acryl, Strukturpaste, réz(cink)lemez bedolgozása . Még én is véletlenül kikandikálok az elemek közül a háttérben. Vidám volt, a lemezt el akartam távolíani egy éles késsel. Túljárt a kevés eszemen, egyszercsak láttam a bal kezem ujjait a képen. Hm……??? Ezt nem festettem bele !? Igy aztán újra reparáltam a nem tervezett vágást, a kép megint egész. Minden képen tanulok. A következő hagyományosan fog készülni

De ez még nem biztos

Páll Olga alkotása

André Rieu Heidelbergben :

https://www.youtube.com/watch?v=ft8Qaw_8TMg

(másfél órás koncert)

Válasz

Szerző: HP | feb 17, 2015

Az este lefeküdtem, szokásomhoz képest hamarabb, és sokáig gondolkoztam. Mit nem csinálok jól?! Mivel nagyon hallgattam mindig Rád festészetem fejlesztését illetően,- most úgy éreztem, hogy rámszóltál: nem jó!!! Ez így nem jó!!!

De mi nem jó?! Ahogy festek?

Rájöttem, hogy végeredményben Te azt fejtetted ki, hogy a képeim nem sorolhatók be szigorúan egyetlen kategóriába (absztrakt, abszurd).

De az vajon baj?!

Talán nem.

Tovább gondolkozva rájöttem, hogy valószínüleg inkább a képszemlélettel van a baj.

Ne kérdezzek rá ezután, hogy ki mit lát a képben!!!!!!

Igen ám, de nekem ez a legkedvesebb játékom!!! Talán éppen e játék miatt festek. Ebben telik legnagyobb örömöm. Mikor egyik elmondja, hogy ezt lát benne, a másik azt. Volt olyan eset is már, s ez volt a csúcs, hogy öt különböző dolgot láttak/láttatok benne.

Mert én,- ezt mindig is hangsúlyozom,- nem magamnak festek! (S gondolom mások sem maguknak alkotnak) Hanem a szemlélőknek, akik rászánnak 1-2, vagy több másodpercet, hogy belenézzenek/érezzenek a képbe. S ha visszajelzik élményüket, számomra az, éppen az jelent örömet.

Ezért osztogatom, sőt szórom a képeimet, hogy lássam, érezzem a hatást. Mert az a visszajelzés, ami megjelenik az arcokon, vagy amit szavakba foglalva visszahallok, szárnyakat ad. Újabb energiát az alkozáshoz.

Pizza

Szerző: HP | feb 15, 2015

A vékony, ropogós, zaftos pizza egykor a szegény emberek eledele volt Itáliában. Az eltelt több mint másfél évszázados „karrierje“ alatt bejutott még az amerikai Fehér Házba is. A Clinton család különösen szívesen fogyasztotta.

A pizza annyira divatbajött, hogy világviszonylatban már 100 különböző fajtáját sütik. Szalámival, vagy sonkával, tonhallal, vagy gombával. És néha az egésszel együtt.

Ha jól utána nézünk eredetének, kiderül, hogy nem is az olaszok fedezték fel. Nem az olaszok, hiába lett nemzeti eledelük, hanem a régi egyiptomiak. Ők ugyanis már ezelött nem kevesebb, mint 6 ezer évvel sütötték az őspizzát.

Németországba csak a 60-as években jött be „az ehető tál“.Turisták hozták magukkal olasz nyaralásukból. Ma már nem hozzák, hanem jön! Fagyasztva. Évente nem kevesebb, mint 330 millió mélyhütött pizza vándorol a német kemencékbe.

Aki szívesen eszik házon kivül, az tudja, hogy újabban tért hódított sok változatával az amerikai pizza is. A konkurrens amerikai pizza úgy betört, hogy már 10%-os helyet biztosított magának a gasztronómia-piacon.

Világviszonylatban 85 ezer-re terjed a pizzát áruló egységek száma. És egy új vállalkozás született mellette: rendelésre, megadott időre hazaszállítják a meleg pizzát. Virágzó vállalkozás. Interneten is lehet házhoz rendelni.

Csupán a német fővárosban, Berlinben ezernél is több pizzéria és olasz vendéglő müködik, ez utóbbiak étlapján is természetesen előnyös helyet kaptak a pizzafélék. Még pizzavásárt is rendeztek Berlinben, ahol közel száz jelentkező mutatta be termékét. A vásár célja az volt, hogy a maffiatorta végre Kelet-Európába is kellőképpen betörjön.

A pizza mondhatni nemzetközi étel lett. De magasvárának mégis mindenki Itáliát tekinti. Ahol naponta 7 millió pizzát gyúrnak.

Kézzel. Mert az az igazi. Némely pizzériában a vásárló elejétől végig megcsodálhatja hogyan születik meg számára a fennséges étel. Amig a megkelt tésztát kinyújtják, megtöltik, megsütik, alig néhány perc telik el, de addig a vevők étvágya annyira megnő, hogy sokan már nem is viszik haza szépen becsomagolva, hanem ott helyben elfogyasztják azt.

A pizzafélék királynőjének a Margherita pizzát tekintik. Amely nevét valóban egy királynőről, Savoyai Margitról kapta.

A bazsalikom, mozarella túró és paradicsom töltetű pizzát már 1847-től gyártják. De csak négy évtizeddel később merte pékje, Pappino Brandi királynője asztalára tenni a zöld, fehér, piros nemzeti színekben gőzölgő ropogós, zaftos szegények eledelét. A siker nem maradt el. A királynő nevével pecsételte meg azt.

Az olaszok szeretik nemzeti ételüket és arra törekednek, hogy minőségét egyre javítsák. Mivel pizzát már mindenki süt és mindenki másként, a Nápoly-i egyetem dócense tudományos disszertációban rögzítette az eredeti pizza receptjét, mely szerint a következők szükségeltetnek hozzá: liszt, viz, só, oliva olaj, és élesztő a tésztához, valamint paradicsom, bazsalikom és bivaj tejből készült mozarella túró a töltelékhez.

Az értekezés alapján szigorúan tilos gépekkel dolgozni. A paradicsom darabkák hossza pedig nem szabad 8 cm-nél nagyobb legyen…

Buon Appetito!