Szerző: HP | okt 13, 2015
Galambos Viktor anyaga:
Látogatóban A víg özvegynél
A cím talán egy kicsit furcsának tűnik, de rövidesen kiderül, hogy miért választottam, holott amikor hajnali négykor elindultunk Montenegróba, eszembe sem jutott.
Miután a „Dubrovnik Line” gépén eljutottunk Dubrovnikba, felszálltunk a Vladi által vezetett Mercedes-buszra és egykettőre a horvát-montenegrói határon voltunk. Itt alig másfél óra alatt lepecsételték az útleveleinket (először a horvátok, utána pedig a montenegróiak). Megérkeztünk Kotorba, és a városnézés után – holtfáradtan az éjszakai repüléstől és az egész napi járkálástól – végül a budvai szállodába.
Másnap kora reggel indultunk Njegos felé. Az út a tengerpartról egyre kacskaringósabban vezetett fel a hegyek közé. Egy helyen meg is álltunk, ahol a njegosi szuperáruház láncának egy előretolt egysége volt. Itt már lehetett kapni a helyi különlegességeket, a házi sir-t és a prsut-ot.
Ezután érkeztünk az 517 lakosú Njegosba, amely a kecskesajton (sir) és a finom száraz házisonkán (prsut) kívül arról híres, hogy az 1600-as évek körül itt született a montenegrói uralkodó dinasztia első tagja; mindannyian a nevükhöz fűzték a „Njegosi” jelzőt is. A család férfitagjai sokáig (több mint kétszáz évig) világi és egyházi vezetőszerepet is betöltöttek, egyfajta hercegprímási szimbiózisban.
Mivel tudták, hogy a kajablog egyik kiküldött riportere is a turistacsoportban van, a szupermarket központi csarnokában (amely legalább tíz-tizenkét négyzetméteres) az egész társaságot megkínálták egy-egy ropogós sonkás-sajtos szendviccsel és egy pohár finom vörösborral.
Jó döntés volt; szerencsére a csoportban nem volt senki, aki túl komolyan venné az étkezésre vonatkozó vallási előírásokat. A kóstoló után majdnem mindenki jól bevásárolt az egyáltalán nem olcsó portékákból. A borról talán még annyit, hogy teraszosan művelt szőlőtőkéken kívül semmi mást nem láttunk termeszteni Montenegróban, de meg kell adni: a boruk kitűnő.
A szerpentin egyre magasabban kanyargott, s mi csak csodálni tudtuk Vladi ügyességét, amivel a hatalmas buszt vezette a keskeny, kanyargos úton. Közben Egon (a csoport idegenvezetője) az egyik leghíresebb Njegosról mesélt: Petar II. Petrovics Njegosról, aki létrehozta a modern montenegrói államot azáltal, hogy elválasztotta az államot az egyháztól, s ezenkívül híres költő és író is volt. Európában ismert művei közül említést érdemel a Hegyi koszorú, a Szerb tükör és a Mikrokoszmosz sugara. Fiatalon halt meg tüdőbajban; utolsó kívánsága szerint a Lovcseni hegység Jezerski csúcsán (1657 m) temették el, egy általa építtetett kis kápolnában. Mivel Petar a független Montenegró jelképe lett, a kápolnát először az Osztrák-Magyar Monarchia romboltatta le, és miután Sándor szerb király újra felépítette, a kommunista Jugoszlávia újra a földdel tette egyenlővé.
Az okot nem tudom, de a helyére egy bécsi szecessziós stílusú mauzóleumot terveztettek Ivan Meštrović-csal, a világhírű horvát szobrásszal, aki később Amerikába menekült Tito elől. Mi Baton Rouge-ban láttuk a szobrait.
(Folytatás és néznivalók a Hozzászólásokban)
Szerző: HP | okt 11, 2015
A Bécsi Napló legutolsó számában (szept-okt) bukkantam az alábbi Balassa Zoltán írásra, melyben egész véletlenül esett tekintetem Urbán Ákos nevére.
Minden tekintetben kisebbségben. Emlékkönyv Urbán Károly református lelkész születésének századik évfordulójára. 1915 április 28 -2015 április 28. Urbán Ákos kiadása, 2015, 207 old. (fényképmelléklettel)
Urbán Ákos! És Emőke! Hollandiában ismertem meg őket a János jóvoltából 30 évvel ezelőtt. Hadadon találkoztunk futólag az Áldás, népesség konferencián nyolc évvel ezelőtt s most újra találkoznunk kellett volna a temesvári rendezvényen, de családi problémák miatt ők nem tudtak eljönni. Amint visszakerültem, itthon várt a Bécsi Napló, benne az említett újságcikkel.
Ez késztetett, hogy megkeressem azt az anyagot, melyet János küldött hetekkel ezelőtt az Urbán Károly féle emlékkötet (ő írta a bevezetőt a könyvhöz) bemutatójáról:
http://www.hirek.sk/video/20150427212510/A-reformatus-egyhaz-elo-lelkiismerete.html
http://www.felvidek.ma/felvidek/egyeb/53369-kisebbsegben-es-hitben-id-urban-karoly-szaz-eve
http://www.felvidek.ma/felvidek/multidezo/53389-egy-elet-a-kisebbsegben
A kötet legutolsó fényképén,- írta János, mi is ott vagyunk véled az Urbán Ákos családi körében, 1985 karácsonyán:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Heerenveen1985KaracsonyanHermanJanosekkal#6136119609310356162
Bevezető: Cura pastoralis
Történt pedig, hogy Romániából való menekülésünket követően nagy bánatba estünk és két tapasztalt testvér, egy fríz meg egy felvidéki lelkipásztor kúrálta a fájó lelkünket: Henk Kooistra volt a helybéli, a hazai Urbán Károly bácsi pedig a „csehszlovákiai”. Családommal 1983 szept. 10-én hajnali fél ötkör léptük át a román-magyar határt, hogy attól kezdve, immáron más szögből kutakodva, eleget nézhessük a csillagos eget…
Megjelenésünkkor Kooistra lelkész tapasztalt lelkigondozóként figyelmeztetett, hogy bizony hosszú időbe telik, amíg egy fa ismét gyökeret ereszt vagy amíg a vihartépte fák koronája ismét kinő.
Feleségem drága szüleinek házából Frízlandba költöztünk.
Hebe Kohlbrügge és baráti köre segített ahhoz, hogy folytathassam a lelkészi szolgálatomat a székelyföldi lelkületű Frízlandban. Még magunkhoz sem tértünk, amikor november végén elkezdhettem a gyülekezeti munkát Ouwsterhaule és Scharsterbrug társ-egyházközségeiben. Beiktatásunktól kezdve kézzel foghatóan kísért bennünket Urbán Ákos és felesége, szül. Kátay Emőke figyelmessége, lelkiekhez szabott lelkisége.
(Folytatás a Hozzászólásokban, az összefüggések magyarázata pedig itt olvasható:
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2015/10/11/emlekkonyv/#comment-80794 )
Szerző: HP | okt 7, 2015
Ezt is csak magyarul lehet:
Hogy hívják?
– ….. a borostás papot?
– Szőrzetes.
– …. a 3 dimenziós szekeret?
– Térfogat.
– …. a tréfás kávéfőzőt?
– Mokkamester.
– …. az átlátszó kutyát?
– Nejlon tacskó.
– …. a német jeges macit?
– Dermedve.
*****
Viccek:
Egy kis faluban nyugdíjba készül az orvos, helyére egy fiatal kolléga érkezik. Együtt látogatják végig a betegeket, s az idősebb mindenhol bemutatja a fiatalt. Az egyik asszony panaszkodik:
– Doktor úr, mostanában állandóan fáj és ég a gyomrom.
Az idős orvos válaszol:
– Nem evett túl sok friss gyümölcsöt? Szerintem kevesebbet kéne ennie, akkor rendbe fog jönni.
Amikor a két orvos elhagyja a házat, a fiatal csodálkozva kérdezi:
– Hogy tudta ilyen gyorsan felállítani a diagnózist, hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet?
– Egyszerű. Leejtettem a sztetoszkópomat, s amikor lehajoltam, megláttam, hogy az asztal alatt a szemetes tele van banánhéjjal. Így azonnal rájöttem, hogy mi a baj.
Mennek tovább egy másik házhoz, ahol egy fiatal asszony fogadja őket.
Most az ifjú orvoson van a sor. Az asszony elmondja a panaszt:
– Doktor úr, mostanában állandóan kimerültnek érzem magam, egészen legyengültem.
– Nos asszonyom, talán nem kellene annyi önkéntes munkát vállalnia az egyháznak, pihenjen többet.
Mikor kimennek a házból, az idős orvos megdöbbenve kérdezi a kollégájától:
– Hát ezt meg honnan tudta? Hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet, még csak nem is ismeri őt.
– Egyszerű. Mikor elejtettem a sztetoszkópomat, s lehajoltam érte, megláttam az ágy alatt a tisztelendő urat.
(Folyt. A hozzászólásokban)
Szerző: HP | okt 4, 2015
Ezt is szeretném Nektek elmondani, mert akkor igazán öröm az öröm, ha az ember megosztja valakivel.
Megtaláltam a(z elveszettnek hitt) képemet a Milánói világkiállításon!!!
Két héttel ezelőtt, szept 21-én történt, hogy mailt kaptam Milánóból, melyben értesítettek, hogy képem szerepel a Mail-Art kiállításon (szept 23- okt 16)
Mail Art exhibition – From paper to digital for EXPO 2015
De én éppen akkor kerültem ki a kórházból s meglévő (kevés) energiakészletemmel teljes egészében arra koncentráltam, hogy felkészüljek az előttem álló várva-várt temesvári és szentjobbi rendezvényekre. Még nem is tudtam, hogy egyáltalán lesz-e erőm elmenni, annyira gyenge voltam.
Csak éppen tudomásul vettem a tényt, hogy mégsem veszett/kallódott el a Milánóba küldött képem, hiszen semmi visszajelzés nem érkezett róla. Előtte egy évvel menesztettem, tavaly szeptemberben, egyszerre az Amerikába postázott négy képpel, melyekre rögtön jött a Thank you! Erre viszont mostanig semmi választ nem kaptam.
Most pedig rossz időben jött. Megvallom, csak éppen megnyugtatott, hogy OK, tehát megérkezett, nem kallódott el, de foglalkozni vele nem tudtam,- a mai napig. Mert az utóbbi időben,- egy teljes hétig a temesvári és szentjobbi anyagokat kezeltem. Nagy örömmel.
Ma reggel nyúltam a Milánó-i anyaghoz, kezdtem keresgélni az interneten.
Az este ugyanis hallottam a tv-ben, hogy az osztrák pavillon épülete fődíjat nyert a milánói világkiállításon. Hoppá,- akartam rögtön géphez ülni, hogy lássam, mi van a képemmel,- de lebeszéltem magam, – majd reggel!
Reggel óta kutatok.
Ime, egy kézzel fogható eredmény:
http://artedamangiare.it/evento.aspx?e=10881
Középen a művészek névsorában:
ARTISTI IN MOSTRA Convocazione Internazionale di Arte Postale:
a második sorban, Ausztriánál olvasható a nevem.
Lent a Galleryban pedig a képem szerepel.
Az első fotón (a második faliszekrényben) csak kevés látható belőle, a második felvételen viszont látható jól, – balra fent.
Egyetlen képet lehetett küldeni a Föld táplálék-energiája (valami ilyesmi volt) témára. A méret is adott volt. Olyan füzetlap nagyságú.
A képnek Dzsungel nevet akartam adni,- de riedi barátaim javaslatára Tavaszi ébredés nevet kapott. (Ha jól emlékszem, még itt a blogban is történt javaslat. Igen! Persze, beszéltünk róla, s utána csend lett, mert a képről semmi visszajelzés nem jött, – mostanig.)
Köszönöm, hogy meghallgattatok!!!
Szerző: HP | Sze 30, 2015
Temesvár- Szentjobb
(2015 szeptember 24-27)
Ezt a szobát, amely nagyon gazdagnak igérkezik, lassan, menet közben fogom feltölteni a fényképek linkjeivel, valamint a befutott információs anyagokkal. Tehát egy összegezése lesz a négy nap változatos, élménydús eseményeinek. Annyira gazdag időszak volt, hogy még mindig nem ülepedett le bennem minden. Még mindig rendezgetek emlékeim s a kapott fotók, média-termékek között. Azaz,- próbálom utolérni önmagam.
Média:
– Bihari Napló
https://picasaweb.google.com/piroskaho/BihariNaplo02
– ÉRINTŐ: (csak a képeim láthatók a háttérben és én a 2. fotón):
http://www.erinto.ro/fooldal/a-temesvari-nepesedesi-konferenciarol
– Temesvári Rádió:
https://app.box.com/s/kxg2cu6wk97gi9jlhw0zwcvm6fkysfuw
– ÉR TV:
(ötperces tv tudósítás: „ Mosolygó festmények” – (lásd. a 17. perctől)
http://erhangja.ro/blog/tv/er-tv-118-adas-2015-10-02-szekelyhid
– Bihari Napló: Lélekszépítő szolgálat
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2015/09/30/szines-osszegezes/#comment-80503
https://picasaweb.google.com/piroskaho/LelekszepitoSzolgalat
***
Google: http://www.petofiprogram.hu/hirek/aldas-nepesseg-letelepedes-elvandorlas-bansagban
***
Fotóanyag
Temesvár- Áldás-Népesség:
– https://goo.gl/photos/c7E5fHVvcjgyGiqa8
– https://goo.gl/photos/nCL59v3CtA8M6K2g8
– https://goo.gl/photos/FXbzDPXCLX29tUG86
– https://goo.gl/photos/M1MTeJycAWtL8RfPA
https://picasaweb.google.com/piroskaho/KonferenciaMersdorfIlonaFotoi
***
A két kiállítás közötti szabadnapon: a Temesvári Falumúzeum megtekintése
https://picasaweb.google.com/piroskaho/LatogatasATemesvariFalumuzeumban
***
Szentjobb:
(Mersdorf Ilona fotói)
Érkezés Szentjobbra:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/ErkezesSzentjobbra
A templomban:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/ATemplomban
Nyüzsgés a kiállításon-1:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Nyuzsges1
Nyüzsgés a kiállításon-2:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/NyuzsgesAKiallitason202
Nyüzsgés a kiállításon-3:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/NyuzsgesAKiallitason3
Búcsú:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Bucsu02
Mosolygó festmények:
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2015/09/22/szivvel-lelekkel/#comment-80345
Szerző: HP | Sze 22, 2015
D. Nagy Éva gondolatai:
Vannak emberek, akik eladják a szívüket és a lelküket a pénzért és a hatalomért. Ezekből lesznek a szívtelen és lelketlen emberek. A szív és a lélek helyén azonban egy hatalmas űr, egy feneketlen sötét lyuk keletkezik, amibe egyre több pénzt és hatalmat kell beletömniük, különben az üresség érzése eluralja egész belsőjüket. Csak későn jönnek rá, hogy rossz üzletet kötöttek: a szivet és a lelket a világ összes pénze és hatalma sem képes pótolni. Szív és lélek nélkül nem lehet szeretni, nem lehet örülni, nem lehet boldognak lenni. Mások leigázása, megalázása, lebecsmérlése, önmaguk felmagasztalása árán nem lehetnek elégedettek.
A szív néha nagyon tud fájni, a lélek nagyon könnyen sebezhető, de csak a szívvel-lélekkel megélt életnek van értelme.
***
Beharangozó:
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Bihari_Naplo_Meghivo#6199799323055554754
Hozzászólások