BlogÓriás | Horváth Piroska

Ez most van

Szerző: HP | máj 26, 2016

4. Nemzetközi Mail Art kiállítás- Nyíracsád, Magyarország

Megnyitó: 2016 május 20

A munkákat nem küldjük vissza, nem fizetünk érte, nem értékesítjük. Az elfogadott alkotások Nyíracsád tulajdonába kerülnek és a Than Mór Mail Art Múzeumban nyernek elhelyezést ahol, két-három hónapos rotációban kiállítjuk azokat.

Küldött képeim:

https://goo.gl/photos/o81cxwABpBYgf1n39

És vannak csodák! Jelen esetben János volt a csoda, aki felvette a kapcsolatot a helyi református lelkésszel, s íme az eredmény!

Tisztelt Dr. Hermán M. János!

Mellékelve küldöm a képeket, melyek természetesen a nyíracsádi Malom Galéria kiállításán megtekinthetők.

Örülök, hogy segíthettem.

Tisztelettel: Komor Csaba, Lelkipásztor

A helyszínen készült felvételek:
malomgalériában: https://goo.gl/photos/ZC1Dtf6cvG3daR248

Mindkettejüknek hálás köszönet!!!

Megkésett hír

Szerző: HP | máj 23, 2016

A napokban sikerült végre kapcsolatba lépnem a kiállítás főszervezőjével s megtudnom az alábbiakat, melyeket most szeretnék Veletek is megosztani, kedves Blogtársak a már több mint egy hónappal ezelőtt lezajlott eseménnyel kapcsolatban:

Kiállítás- Berettyóújfalu

A Nadányi Zoltán Művelődési Ház, a Magyar Küldeményművészeti Társaság és a Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Művésztelep

2016. április 20-án délután fél ötkor nyitotta meg a Nadányi Zoltán Művelődési Ház Kárpáti Gusztáv-termében (Berettyóújfalu, Bajcsy-Zsilinszky utca 27.) a Szamár, kecske, paripa című nemzetközi küldeményművészeti kiállítást.

Megnyitotta Vass Nóra, a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársa, közreműködött Vass Tibor, a Magyar Küldeményművészeti Társaság elnöke.

Spanyolnátha Művészeti Folyóirat

Szerkesztőségi hírek:

http://www.spanyolnatha.hu/szerkesztosegi-hirek/szamar-kecske-paripa-spn-kuldemenymuveszet/622/

Kiállító művészek: 20 országból

http://www.spanyolnatha.hu/szerkesztosegi-hirek/szamar-kecske-paripa-spn-kuldemenymuveszet/622/

Ausztria: Alexander Charistos, Piroska Horvath

Fotók:
http://www.spanyolnatha.hu/sajtoszoba/kozelet/szamar-kecske-paripa-fotoalbum-br-vass-tibor-fotoi/305/&lap=0

Két felvételen fedeztem fel a borítékomat, a 6. valamint a 9.-en, valamint az egyik biciklis képet, a 19. fotón.

Plakát

http://www.spanyolnatha.hu/2016/Szamar_kecske_paripa_meghivo_A4fekvo_2.jpg

(a nevem lent a vége felé, Ausztriánál szerepel)

A kiállításra küldött anyagom: 5 biciklis kép és a boríték

https://goo.gl/photos/doznsb3gyC6G5SNW8

*
Berettyó Televízió

április 28-án sugározott adásában:

http://www.berettyotv.hu/index.php?id=918,

A képeim láthatók az alábbi másodperceknél:

0,44 – 1,19 (az éneklő kislány mögött)

6,47

6,55 (négy képem egymás alatt)

7,42

Álom és valóság

Szerző: HP | máj 19, 2016

Örömmel értesítelek, hogy megjelent immár a nyolcadik blogkötetünk, az Álom és valóság!!! Ez is e-book és szintén a berlini epubli kiadásában látott napvilágot.

Igen, eddig álom volt az egész belefektetett munkánk, most már valósággá vált!

Örüljetek velünk együtt!

amazon: http://www.amazon.de/%C3%81lom-%C3%A9s-val%C3%B3s%C3%A1g-Horvath-Piroska/dp/3741810096/ref=sr_1_2?ie=UTF8&qid=1463496432&sr=8-2&keywords=horvath+piroska

epubli:

http://www.epubli.de/shop/buch/%C3%81lom-%C3%A9s-val%C3%B3s%C3%A1g-L%C3%A1szl%C3%B3-Seres-Piroska-Horv%C3%A1th-9783741810091/51939

Jimdo:

http://piroska.jimdo.com/könyvek/

Változtatott és megtekinthető formája

(A pdf-re kell kattintani s arról letölteni (Download)

Seres László:

Köszönöm valamennyi Kedves Blogtársam elismerő szavait Piroska remekeivel és fáradhatatlan inspirációival, valamint Marika kiváló szerkesztői tevékenységével végső formát és tartalmat nyert Verses-Képes kötetünk megjelentetése alkalmából. Nagyon örülök és hálás szívvel gondolok minden egyes képre, csodálatosan szép festményre, mely önmagában is páratlan élmény, gondolatokat ébresztő, ihletet adó, sajátságos kifejező eszköz és erő, mely megfogja az embert szemgyönyörködtetőn, vagy már a vershez társultan képes a megformált, leírt gondolatokhoz önmagát adva azt teljesebbé tenni. Végül is ebben áll az így megszületett Könyv üzenete az olvasók felé, az egymásra találás hangulata, mondandója, az érzékeltetés együttes hatása színekben, formákban és gondolatokban.

Orvosi ritkaság

Szerző: HP | máj 16, 2016

Riedben, odafent a hegyen, az egykori vár helyén áll a kórház, mely jelenleg egy apáca rend, az irgalmas nővérek tulajdonát képezi.

Kórház a javából, minden elismerés megilleti, modern felszereléssel, kitűnő orvosokkal, ápolószemélyzettel, laboratóriumokkal. Én is voltam néhányszor „lakója“. Itt fedezték fel néhány évvel ezelőtt, veseműtétem alkalmával, hogy azon ritka „csodabogarak“ közé tartozom (csak körülbelül 100 személyt ismer az orvostudomány világszerte), akinek nem „A“ vércsoportja van, mint ahogy addig tudtam, hanem kevert (!) vérrel rendelkezem: „A“ és „O“.

Amint értesültem róla, rettentően megijedtem, azt hittem rögtön, de rögtön belehalok.

– S az jó, vagy rossz?- kérdeztem reszketve.

– Egyik sem, nyugtattak meg mosolyogva az orvosok és növérek. Ne izguljak, csak orvosi kuriózum vagyok. A kórház laboratóriumában kevertek is nekem vért! A keverék úgy látszik jól sikerült, a többszöri vérátömlesztésbe ugyanis nem haltam bele. Vérem pedig úgy került a Linz-i vérbankba, mint másnak a képe egy múzeumba. Szóval „híres személy“ lettem.

Mikor kórházba kényszerülök, vörös cédulát ragasztanak az ágyamra: Vorsicht! Vigyázat! Itt egy csodabogár fekszik… Rá is bámul minden orvos a vörös cédulára, aki a viziteken megjelenik s utána rám, de senkinek a tekintetéből nem tudom kiolvasni, hogy előnyös-e, vagy előnytelen helyzet, hogy nem tartozom sem a zéró, sem az A, sem a B, sem az AB csoportba, hanem kevert vérű vagyok.Így maradok a tudattal, hogy személyem csak érdekes orvosi eset, talán (!) semmi más.

De természetesen izgatott a dolog, ahogy tudomást szereztem róla, ezért próbáltam utánaolvasni. Sajnos kevés anyagra leltem, csak annyit tudtam meg, hogy ikerpárként indultunk fejlődésnek. Kétpetéjű ikrek voltunk, egyikünk zéró, másik A vércsoportú. Aztán valamikor a magzati fejlődés elején ikertestvérem rámörökítve a saját vércsoportját, elpusztult. Vagy én pusztultam el, s ő vagyok én?! Ki tudja. Mindezt több mint hat évtized múlva tudtam meg önmagamról a riedi kórházban. Megpróbálták kideríteni, hogy melyik a saját vércsoportom, de nem tudták meg. Jobb is így.

Még az is megnövelte hírnevemet, hogy bekerültem a kolozsvári orvos, B. Gy. doktori disszertációjába. De hogy név szerint-e, vagy csak számként, esetleg százalékként, azt már nem tudom. Mindenesetre a doktor, aki különben családunk tagja, mielőtt beiktatott volna (névként, vagy százalékként), leellenőrízte állításom igazát, mert annak előtte csak rémlik, hogy hallott valaha valamit róla, de élő csodabogárral semmiképpen nem találkozott. Úgyhogy rögtön „ráharapott” a kuriózumra.

Kihasználva rövid kolozsvári tartózkodásomat, előzetes bejelentés nélkül előszedte táskájából s kirakta a konyhaasztalra szerszámait, az inekciós felszerelést, pipettákat, néhány tárgylemezkét és üvegecskét, bennük folyadékokkal.

Mikor rácsodálkoztam, hogy hát ez mi?! Mit csinálsz velük? Akkor mondta csak úgy mellékesen, hogy vért vesz tőlem, mintha azt mondta volna, hogy belenézne a torkomba, nyújtsam csak ki a nyelvemet. Még meggondolni se volt időm, máris leszorította karomat s belenyomta a tűt. Szívta a fecskendőbe szép piros véremet. (Igazán az volt, még elcsodálkoztam rajta. Ezekben az én festéktubusaimban bezzeg nincs is olyan élénk piros szín, mint a vérem volt.)

Utána nyomott a fecskendőből egy-egy keveset a fedőlemezekre s csepegtetett rájuk az üvegecskék tartalmából, a reagensekből.

Valóban, két lemezen a vérem kicsapódott. De csak félig. Az A és 0 üveglapon. Meg is mutatta. Igaz tehát, amit állítottam. Nem volt füllentés. Seperhetett bele a doktor a disszertációjába, hogy a “hírnevemet” fokozza…