Szerző: HP | aug 27, 2016
Teréz anya:
Az élet himnusza
Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!
Szerző: HP | aug 24, 2016
Figyelő arc
Ma Finnországba küldtem borítékot egy könyvjelző kiállításra, melyet 2017 jan 1-31 közt tartanak. Küldeményem tartalma:
https://goo.gl/photos/SiLsT5g7AQMT5csA9
Tettem bele egy cédulát még, ezzel a szöveggel: Text: biblical, hungarian
Csak három darab könyvjelzőt lehetett küldeni, személyenként. Azért választottam ezeket, mert olvasható rajtuk a nevem, nemcsak a HP az évszámmal. Az erdélyi egyházkerület kolozsvári boltjában árulták őket néhány évvel ezelőtt s nekem is küldtek néhány példányt belőlük. Ki gondolta volna, hogy egykor egy finnországi kiállításon fognak szerepelni!
*
Ma nyitják meg az Olaszország-i Cosenzaban a Vll. Nemzetközi Mail-art Biennálét, La Guerra, The War címen. Mostanig on-line kiállítás volt, négy napig lesz nyilvános: 24-27 között.
Erről van szó:
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2016/08/05/olaszorszagban/
Szerző: HP | aug 21, 2016
Annyira kell az embernek a csók s az azzal járó gyöngédség, babusgatás, simogatás, akár az étel és a levegő.
Már a magzat igényli, dehát nem tehet többet szegény az anyaméhben annál, hogy szopja saját ujjacskáját. A szakemberek ezt tekintik az első csóknak. Amolyan felkészülés, gyakorlás ez.
A csók második szakasza a megszületés után következik, amikor a bébi ösztönösen keresi anyja mellbimbóját. És ha megtalálta, iszik mohón, nagy kortyokban. A szoptatás, ez az első gyöngéd kontaktus az újszülött és az anya között, mondhatni életfontosságú. Azok a gyermekek, akiket szoptatnak, jobban fejlődnek, mint azok, akiket mesterségesen táplálnak. Sok neurotikus betegről derült ki, hogy csecsemőkorban cuclisüvegből etették, nem élték át az anyatej szopásának gyönyörét.
A gyöngédséggel és csókkal soha nem szabad fukarkodni.
Az amerikai szerző Adrianne Blue A csókról cimű könyvében írja, hogy még felnőtt korban is a csók az első feltétel ahhoz, hogy az ember jól érezze magát.
Mert figyeljük meg mi történik a szervezetben. Egy szenvedélyes csók a kémiai reakciók egész folyamatát váltja ki. A hormonok táncolnak, serkentik az idegeket, érzékennyé teszik az izmokat. Az endorfinok és neuropeptidek, a természetes jóérzés drogai kiömlenek a vérbe és elkábítanak. A mellékvese adrenalint tesz szabaddá. A szervezet pozitív stresszt él át.
A csókolózók nem érzik a fájdalmat. Mert az agy egyfajta „szuper-aszpirint“ termel, ami mint kiderült, 200-szor erősebb mint a morfium. A szervezet kivirágzik. A szív hangosan dobog. A pulzus a percenkénti normális 60-70-ről 120-ra ugrik. Az arcizmok komoly munkát fejtenek ki. Mind a 34. A nyakon és háton jólesö borzongások szaladgálnak, mintha elektromos áramok cikáznának. Az egész test egyetlen erogén zónává válik.
A simogatás és babusgatás oxitocin termelődését idézi elő, ami felkorbácsolja az embert. Úgy érzi, fákat tudna tövestől kitépni.
10 percnyi csókolózás alatt 100 kalória energia használódik el. Annyi mint 10 percnyi szaladás alatt.
És még valami, amerikai kutatók bebizonyították, hogy a sokat csókolózók átlag öt évvel élnek tovább, mint azok, akiknek nincs, vagy alig van részük belőle.
Szerző: HP | aug 17, 2016
M. Simon Katalin:
A magány birodalmában
Az egyedüllét, lehet önként vállalt, vagy olyan is, amelyet akaratod ellenére a sors mért ki rád. Az utóbbit felfoghatod úgy, mint egy átkot, vagy úgy is, mint egy új életformát, amely új kihívások elé állít. Lelked, ha elméd által vezérelve kijózanodik a rád szakadt egyedüllét okozta sokkból, mindjárt elindul megkeresni a kapaszkodókat, az új lehetőségeket, amelyek élhetővé teszik új életedet.
Munka, gyermekeid, unokáid, barátok, hobbik, már szinte elég is lenne ahhoz, hogy ha egyedül is élsz házadban, de ne légy magányos fizikai értelemben. Környezetünk, sőt saját világunk is számtalan példával bizonyíthatja, hogy családja körében is érezheti az ember lelkében a magány súlyát.
Gondolataink, ha kellő pozitív impulzust küldenek lelkünknek, akkor magányunkat olyan birodalommá alakíthatjuk, amelyben mi lehetünk saját magunk legjobb társasága és ezáltal magányunk gyümölcsözővé válik.
Számomra, az olvasás és az írás az a mentővár, amely kitárta kapuit magányom előtt, no és persze a világháló, amely számos közlési lehetőség mellett lehetőséget teremt a vírtuális ismerkedésre.
Sokan vagyunk a világon, akiket hajt „éhe a szépnek” és akik szomjazzuk a „emberi” szót. Nem azért, mert családunktól ezt nem kapjuk meg! Erről szó sincs! De létezik a magunk világa, amelyben csak mi vagyunk saját magunkkal.
Ez a világ különleges, nem látja senki, csak ha magad tárod ki a világ elé.
Ez a világ, a magányunk, melyet senki nem vehet el tőlünk és számomra ez a világ életem alkonyának legnagyobb kincse!
Csak magányomban kérdezhetem: ki is vagyok én tulajdonképpen?
Csak egy test, mely mint levél a szélben átrepül az életen, vagy lélek és szellem is alkotja énemet, s akkor már változik az önbecsülésem.
Bármilyen frusztráció ért az életben a könyvem vigaszt jelentett, kiragadott abból a világból, amelynek elviselése teher volt számomra, elfeledtette velem a bántást , amely lelkemet megsebezte.
Aztán jött az írás, amely beteljesítette gyermekkori vágyamat és az önkifejezés legfontosabb eszközévé vált számomra.
Magányomban tervezgethetek, álmodozhatok, nem állít meg senki, nem itélkezhetnek fölöttem. És mindazt, amiről álmodom leírhatom, saját magam és a mások gyönyörűségére. Álmodozhatok arról, hogy írásaim könyvként jelennek meg egy szép napon, amelyeket örökségül hagyok az utókornak.
Mindezt az én magányom birodalmában élem meg. Köszönöm a Gondviselésnek, hogy ilyen értékre lelhettem magányomban.
Szerző: HP | aug 13, 2016
Sára küldte az alábbi “kemény érveket”:
Egészségünkre!!!
A pince ott kezdődik, hogy bor van benne. Ha nincs, akkor az csak egy gödör.
A pálinka folyamatos ivása nem más, mint örökös harc a másnaposság ellen.
A borászok szerint a bort ivás előtt levegőztetni kell. Hagytam neki három másodpercet, remélem, hogy vett egy jó nagy slukkot.
A sör nagyon kevés vitamint tartalmaz. Ezért kell belőle sokat inni.
A rokonaidat nem válogathatod meg, de azt igen, hogy józanul viseled-e el őket.
A pálinkától kitűnően tudok aludni. Csak nem mindig érek el az ágyig.
Ha valakinek az egészségére iszunk, akkor a számlát nem az egészségbiztosítónak kellene fizetnie?
Volt időszak, amikor hetekig megvetettem a bort. Egyszer eltört a lábam, és akkor mindig a szomszéddal vetettem meg.
Azt mondják, a sok gyümölcs egészséges. Én a szilvapálinkát választom.
A pálinka nem adóbevallás, amit egy évben csak egyszer kell kitölteni.
Mi a disznót nem a húsáért vágjuk le. A disznóvágás is csak egy ok az ivásra.
Gondolkodhatsz azon, hogy hol hibáztad el, de minek gondolkodni, ha be is rúghatsz helyette.
Ha ittasan megyek haza, minden fordítva van. A kutya csókolgat, az asszony meg ugat.
Utálom a részeg embereket. Eldobálják az üres üvegeket, én meg hazafelé menet szétvagdosom a tenyeremet.
Ma is be kéne rúgni, de az a gond, hogy előbb ki kéne józanodni.
Ajándék szesznek ne nézd a fokát!
Farsangkor nem öltöztem be, csak nem ittam semmit. Senki nem ismert rám.
Amire most szükségem van, azt nem lehet szavakba önteni. Csak pohárba.
Nem az a baj, hogy a héten már kétszer berúgtam, hanem az, hogy még csak hétfő van.
A hobbi alkoholistáknak üzenem, hogy csak óvatosan a szilveszteri piálással! A profiknak ez is csak egy közönséges hétköznap.
A feleségem minden nap kocsmáról kocsmára jár. Engem keres.
Ha emlékszel rá, hogy mennyit ittál tegnap este, akkor nem ittál eleget.
Ha azt mondják, semmire sem viszed az életben, alkoholista még mindig lehetsz.
EGÉSZSÉGEDRE, EGÉSZSÉGEMRE! EGÉSZSÉGÜNKRE!
Szerző: HP | aug 9, 2016
Ez is az Éva anyaga:
Mi történt?
Régen úgy volt, hogy ha valami finomat sütöttünk, vittünk belőle a szomszédnak is. A gyerekeket nyugodtan rá lehetett bízni a szomszéd nénire. Ha segítség kellett, mindig akadt valaki aki segített. Ha valamink hirtelen kifogyott, egyszerűen kölcsönkértük a melletünk lakótól. Ha egy barátunk, ismerősünk háza elött vitt el az utunk, becsengettünk, mert egyszerűen sértésnek számított, ha nem ezt tettük volna. Ha otthon volt, örült nekünk, behívott, gyorsan megkínált valamivel, – mert valahogy mindig akadt valami, ha nem más egy csupor tea – és beszélgettünk.
Beszélgetni mindig volt alkalom, idő, kedv. Beszélgettünk otthon, a buszon, a villamoson, a vonaton, a munkahelyünkön, sorállás közben, bárhol és bárkivel. Egyszerübben éltünk, nem akartunk mindennap bizonyítani , állandóan divatos lenni, hanem figyeltünk egymásra, érdeklődtünk a másik iránt, kiváncsiak voltunk az embertársainkra. Mindez olyan természetesen , ösztönösen történt, anélkül hogy előre elterveztük, megterveztük volna. Sokszor csak úgy átszaladtunk a barátnőnkhöz, barátunkhoz és kiöntöttük a lelkünket.
Szép volt. Számítottak ránk és mi is számíthattunk másokra. Sok időt töltöttünk egymással, mégis nagyobb háztartást vezettünk, mint most, állandóan sütöttünk-föztünk, kertészkedtünk, befőztünk, kirándultunk, vendégeskedtünk, beszélgettünk és mégis valahogy mindenre és mindenkire volt időnk.
Mi történt velünk? Mi történt a világgal?
Hiszen az élet könnyebb lett. Háztartási gépeink vannak, nem kell kézzel mosni, dagasztani, legtöbb helyen nem kell fát vágni, szenet hordani, befűteni. Sok a félkész termék, gyorsabb a közlekedés, a mobiltelefonok révén bárhol elérhetőek vagyunk. Elméletileg több időnk kellene legyen mint azelőtt, de nincs.
Állandóan szaladunk, rohanunk. Sokszor mintha csak munkából állna az életünk. Elharapódzott a közöny, a nemtörődömség.
A szomszédok, főleg városon, nem is ismerik egymást.
Vendégeskedés csak hónapokkal előbb, pontosan leszögezett „forgatókönyv“ szerint zajlik.
Néha még telefonálunk egymásnak, de azt sem olyan sokszor mint régen.
Levelet már nem írunk, csak sms-t és email-t. Kapcsolataink a virtuális világba tevődtek át, mert kényelmesebb, nem kell mindig magunkat adjuk.
Folyton rohanunk és a végén már nem is tudjuk, hogy hová.
Állandóan dolgozunk, megpróbálunk sok pénzt keresni és a végén kiadjuk az orvosságokra.
Gyűjtünk, mindig mindenre szükségünk van, ami másnak is megvan, pedig a végén úgy is mindent itt hagyunk.
Túl sok tárgy vesz körül és egyre kevesebb igazi barát.
Nincs időnk vagy félünk kimutatni az érzelmeinket és a végén elfelejtjük azt is, hogyan kell szeretni, élni, boldognak lenni….
*
Elolvasásra ajánlom a SLászló hozzászólását:
http://blog.erdely.ma/horvathpiroska/2016/08/09/gondolatmorzsa/#comment-86517
Hozzászólások