Szerző: HP | dec 5, 2016
Viktor küldte: RAMLA
Hosszú idő után újra kirándultunk a falu nyugdíjasaival. A célpont ezúttal Ramla városa volt.
Ramlat Kr.u. 705-715 között alapította az Umida Suleiman ibn Abd el Marik kalifa. A város két fontos kereskedelmi út kereszteződésén fekszik, egyik a Via Maris amely Kairót kötötte össze Damascus-al, a másik Jaffot kötötte össze Jeruzsálemmel.
Az évszázadok során a várost az abbaszidok, a keresztesek a mamelukok, és 1799-ben Napóleon hadserege foglalta el.
Jelenleg a lakosság 80%-a zsidó, 20%-a arab.
A képsoron a keresztesek idején épült Bazilika látható, amit később mecsetté alakítottak, és minaretet építettek mellé.
Következik a Fehér Torony, és a Fehér mecset romjai. A mecset az Óváros központjában épült, a 12. században, a 14. században felújíották és Muhammad ibn Kalhoun szultán építtetett melléje egy 30 méter magas megfigyelő tornyot, amit 1318-ban fejeztek be. Ma is kitűnő kilátást nyújt az egész vidékre, de nem mentünk fel a 111 lépcsőn, azt megnézni.
A képsor az Árkádok Medencéjével folytatódik, ezt az abbaszidok uralma alatt építették, egy falfelirat szerint az Ezeregyéjszaka híres kalifája, Harun al Rashid parancsából. A medencét másképp is hívták, egy falfelirat szerint Helena medencének, Konstantin császár anyjáról, vagy arabul Birkat al Anaziah, ami azt jelenti a Kecskék Medencéje.
A muzulmán építészet remeke máig sértetlenül megmaradt és vidáman lehet csónakázni benne. Ivóvíz tartálynak már nem használják.
Még egy pár felvétel a Ramlai múzeumból, köztük a Ramlai Kincs, 376 arany érem (1.60 kg) az abbasidok idejéből.
Befejezésül egy pár kép a Ramlai ultramodern bevásárló központból, ahol meguzsonnáztunk, és végül a Mitzpe Harel kilátóról, amely a felszabadító háború emlékére épült.
https://www.flickr.com/photos/vikig/albums/72157673330588283
Szerző: HP | dec 2, 2016
Nagy örömhírem ezúttal Lugánóhoz, a gyönyörű svájci városhoz kapcsolódik.
Ezelőtt pontosan három évtizeddel, mikor ott jártam, nem is sejtettem, hogy egykor a képeim fognak idekerülni, méghozzá kiállításra. Mint ahogy akkor még azt sem sejtettem, hogy valaha elkezdek festeni. Nem, semmi vonzódást nem éreztem még akkor az ecset iránt. Bezzeg most!!!
Nós, a csoda megtörtént. Svájc is befogadta képeimet. (Melyek, mondanom sem kell remegnek a boldogságtól.)
A mail-art kiállítás címe: Tisztelet (Rispetto/Respect).
Már a cím megkapott, amint megpillantottam, de hogy az érzést hogyan fogom megvalósítani, az sok töprengést okozott.
Két db A4-es munkát kellett küldeni s látom a borítékomat is figyelemre méltatták.
A kiállítás időpontja: 2016 dec 3-21. Tehát holnap lesz a megnyitó!
https://mailartlugano.blogspot.co.at/p/call.html
Ezen az oldalon szerepelnek az én munkáim:
https://mailartlugano.blogspot.co.at/search?updated-max=2016-11-23T00:19:00%2B01:00&max-results=7&start=7&by-date=false
(Jobboldalt a résztvevők névsora olvasható.)
Vagy itt: https://mailartlugano.blogspot.co.at/search?updated-max=2016-11-23T00:21:00%2B01:00&max-results=7
Az alábbi linket megnyitva, megtekinthető a kiállítás teljes anyaga:
https://mailartlugano.blogspot.co.at/
(A post piú vecchi-re kell kattintani a lap alján, a továbbhaladáshoz.)
Szerző: HP | nov 30, 2016
Jakó Zsigmond emlékkonferencia Váradon
János küldte a mellékelt értékes anyagot:
2016. november 24-én, 14 órától került sor a Jakó Zsigmond emlékkonferenciára, melyet a neves professzor születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett meg a Partiumi Keresztény Egyetem.
https://goo.gl/photos/FAf5avhjAwfccLR56
http://www.partium.ro/hu/hirek/jako-zsigmond-emlekkonferencia-kepei
Én, személyesen halála előtt három évvel, 2005-ben találkoztam Jakó Zsigmonddal egy kolozsvári patikában. Véletlen találkozás volt, mely mindkettőnknek nagy örömet okozott. Látszik az alábbi felvételeken. Zsigmond betegen érkezett a helyszínre, gyógyszert kivenni. Orra be volt tömve vattával, de őszintén szólva az egyikünket sem zavarta, annyira megörültünk egymásnak.
https://goo.gl/photos/bSCtc55vgd931QAr8
***
Egy másik anyagot is küldött János, melyet Veletek is megosztok, kedves blogtársak és olvasóink. A film főszereplője János édesapja, aki annak idején e szavakkal adta át fiát férjemnek, az iskola akkori aligazgatójának: „Tanár úr, faragjon embert a fiamból!”
A Mezőség apostola:
https://www.youtube.com/watch?v=kOAACl0SVn4&feature=share
Ezt válaszoltam vissza Jánosnak:
Nem tudok szabadulni a film hangulatától!!!!!!!!!!!!!!! Amint vége lett, ölbetett kézzel maradtam sokáig. Közben néztem a semmibe. Most is azt teszem, időnként erőt véve magamon, írok egy-egy mondatot. A Mezőség apostola“- micsoda találó cím, s milyen nagyszerű emlékképek drága édesapádról. Nagy értéket alkotott Vetési László és B. Nagy Veronka!!! Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem is. Betehetném a blogba, egy következő szobát nyitva vele? Beilleszteném a Szomor Attila nagyszerű fotóját is, Veled. Ez is olyan rangos, mint a temesvári plakátja volt.
Szerző: HP | nov 28, 2016
B. Ilona, egykori blogtársunk küldte az alábbi vitára is alkalmas anyagot:
Hát így állunk! A PÉNZ az ÚR!?
Gátlástalanul becsapnak bennünket!
Dr. Papp Lajos szívsebész professzor ezt mondja az előadásaiban már évek óta!!
TALÁLJUK MEG MINDIG AZ EGÉSZSÉGES KÖZÉPUTAT!
* * *
A tojás után a só is…
1. Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót. A magyar meséknek mindig komoly tanulságuk van!
2. A kecske imádja és nyalogatja a sót, ha teheti, megkeresi..
3. A marhák egészségéhez “marhasót” adnak a jó gazdák a takarmányhoz.
Ugye nem gondoljuk, hogyha az állatoknak szükségük van a sóra, akkor az ember képes nélküle egészségesen élni?
4. A királyok régen ügyeltek rá, hogy az országban, ha csak lehet, legyen egy sóbánya.
Ha nem volt, akkor az országnak ügyesen kellett lavíroznia,
hogy mindig meg legyen a szükséges mennyiség, hiszen
A SÓ AZ ÉLET.
Nagyon nehéz több évtizednyi agresszív agymosást helyretenni. *
Nem mennék bele összeesküvés elméletekbe, de sok mindent megmagyaráz,
ha a dolgok mögé látunk és nem csak a felszínt nézegetjük.
A krónikus sóhiány először a vesét teszi tönkre szépen csendben, fájdalommentesen.
Utána jön a szív és érrendszer, majd a többi szerv, leggyakrabban a II. cukor betegség.
A szervezet igyekszik tolerálni egy ideig, ha mi rosszul bánunk vele.
Ide sorolom a sok műételt a rengeteg adalékanyaggal, kivont, liofilizált, módosított stb. alkotóelemmel, amivel szervezetünk évtízezredek alatt sem találkozott, így idegenként, ellenségként, feldolgozhatatlanként kezeli.
De a só elengedhetetlen az egészséges élethez és nem adjuk meg neki kellő mennyiségben.
A legfrissebb kutatások is bizonyítják, hogy nem lehet annyira sok sót enni, hogy ez okozzon problémát pl. magas vérnyomást. Ez egy téveszme.
Sajnos nagyon sok orvos sem néz utána a kutatásoknak, csak elfogadja, amit sulykolnak.
Ha elő venné az egyetemi tankönyveit megtalálná benne,hogy ideális esetben a szervezetben a NaCL (só) és a KCL (kálium) aránya 30:1-hez kell legyen. Intelligens szervezetünk a végsőkig védi az életet, ezért szinte a halál pillanatáig igyekszik a vérben fenntartani ezt az arány. Nem véletlen, hogy a Ringer oldat is ezt tartalmazza, illetve – ha jók az értesüléseim – a legutóbbi időkig, mert 1-2 éve megváltoztatták az arányt benne, akárcsak a laborleleteknél a tól-ig referencia értéket, ami sajnos igen rossz irányba viszi el a dolgot.
Ideális esetben a szervezetben 142 mol/l kell legyen a NaCl, azaz a nátriumklorid (só) mennyisége.
A legtöbb magyar ember ezzel sajnos nem “büszkélkedhet”. “Áldásos” következménye a hibás reklámnak.
Pedig ha egy egészséges embert, főként kisgyereket megfigyelsz, akit engednek a szülei úgy étkezni, ahogy ő kívánja, még a paradicsomot is megsózza. Miért is? Ja, hogy a paradicsomban magas a kálium szint és így helyreáll az egyensúly? Ki gondol közülünk erre?
Nagyszülein k egyszerűen tudták, hogy ezt vagy azt így kell enni pl. a paradicsomot sózni kell, a görögdinnyét zsíros kenyérrel kell enni (a vitaminok egy része zsírban oldódik), a szalonnát hagymával kell enni (a hagyma rendben tartja a koleszterin szintet) stb.
Nem tudták ők ennek tudományos magyarázatát, csak megszokták gyermekkorban, hogy mit mivel helyes együtt enni. Éltek is 90 feletti életkort és legtöbbször “ágyban párnák közt” végelgyengülésben haltak meg.
(hacsak nem volt háború pl.).
Hol vagyunk mi ettől, az én korosztályommal (59) tele vannak a rendelők. Alig vonszolják magukat, súlyos rendszerbetegségekkel küzdenek. Ki gondol rá, hogy hol rontották el, hol az alap hiba. S ma már így adjuk tovább, beteggé téve szeretett gyermekeinket, unokáinkat.
Egy magyar kórboncnok orvostól nemrégiben azt olvastam, hogy “amikor kezdtem a pályámat, alig találtam olyan embert, akinek a veséje beteg lett volna, manapság alig találok egészségeset…”. Ő már csak tudja, ő a legjobb diagnoszta.
Ez teljesen egybevág azzal, hogy a 60-70-es években kezdték el a hadjáratot a só ellen. Manapság tiszta sóhoz is nehéz hozzájutni. Szinte mindegyikben van “-“, ami valamilyen káliumszármazékot jelent. S ez gyakran elképesztő mennyiséget tesz ki, pl. a Horváth Rozi féle só 30 %-a kálium. Tessék vissza- nézni, mit írtam, mi a helyes arány a szervezetben? 30:1 az NaCl és a KCl.
Így aztán nem csoda, hogy ennyire beteg a magyar ember.
Persze még sok oka van, de fizikai szinten bizony a só hiánynak előkelő a szerepe.
(Összetett kérdés ez, belemehetnénk egyéni és csoport karmába is.., a helyes útról való letérésre, mely lelki betegségeket okoz és fizikailag is jelez, de most nem ez a téma.)
Folytatás a hozzászólásokban…
Szerző: HP | nov 25, 2016
Holnapután kezdődik a bajor fővárosban, Münchenben a közel nyolchetes (nov. 27- jan. 20) Mail Art kiállítás Whole Lot of Art (Művészeti irányzatok tára/halmaza) címmel, melyre bármilyen témával és technikával készült, levelezőlap nagyságú képeket lehetett küldeni. Én két absztrakt munkával jelentkeztem, melyeket a fenti képben egybeolvasztottam.
Itt szerepelnek a kiállításra kerülő munkák:
http://awholelotofart.tumblr.com/
Rá egy hónapra, azaz karácsony utolsó ünnepnapján Marika elvitt a helyszínre. Sajnos zárva volt, de a munkák egyrészét, köztük az enyémeket, megláttuk a kirakatban. Marika gyorsan egy sor fotót készített:
https://goo.gl/photos/kGKCr5w5rUtkbx9J7
*
Isten éltesse a Katalinokat!
Szerző: HP | nov 21, 2016
B. Kati: Nosztalgia:
Mi még tudtunk kézzel írni, és bármikor fejben összeadtunk vagy összeszoroztunk két egyjegyű számot
☻ Amikor otthon kizavartak havat lapátolni, nem próbáltunk alkalmazást letölteni hozzá
☻ Mi cigizni jártunk az iskolai vécébe, nem szexelni
☻ A mi időnkben a tanárok maguktól adták le a tananyagot, ma úgy kell kiverni belőlük
☻ Mi a legmélyebb lelki nyugalommal ittuk műthetőre magunkat a házibulikon, mert nem kellett attól tartsunk, hogy valamelyik marha lefilmez, és másnap felpattintja a Youtube-ra
☻ Akkoriban nem voltak 3D-s mozik, de a színház már akkor is az volt
☻ Minket nem köszöntöttek fel nyolcszázan a szülinapunkon, csak húszan, de ők személyesen
☻ Nem volt se CD, se DVD, viszont a lemezeknek két oldaluk volt
☻ Mi csak kétféle betűtípust ismertünk: a kisbetűt meg a nagybetűt
☻ Mi nem étterembe jártunk vacsorázni, hanem a konyhába, és hittük és vallottuk, hogy félig berúgni kidobott pénz
☻ Mi csak a színvonalat, a gólvonalat és a felezővonalat ismertük, a bikinivonalat és az idővonalat nem
☻ Akkoriban végig lehetett stoppolni nyaranta a fél országot; ma már a kutya se vesz fel stoppost, mert azt hiszi, hogy csak lájkolják a kocsiját
☻ A mi időnkben az volt a büntetés, hogy: nem mehetsz ki az udvarra! Ma az, hogy: kapcsold ki azt a kurva gépet, és mars ki az udvarra!
☻ Mi még mindent rendeltetésszerűen használtunk: a fürdőszobatükör előtt állva borotválkoztunk/ kenceficéztünk, de eszünkbe se jutott volna lefényképezni, a kártyával nem vásároltunk, hanem hatvanhatoztunk, és az egeret nem nyomogattuk, hanem agyoncsaptuk szemétlapáttal
☻ Nem voltak anorexiás tinilányok, mert amelyik nem akart enni, az begyűjtött két akkora maflást, hogy utána még a fikuszt is lelegelte
☻ Nekünk a hétvégi kirándulás azt jelentette, hogy elmentünk túrázni a hegyekbe, és nem azt, hogy befészkelünk három napra egy wellness-szállóba, naponta ötször degeszre zabáljuk magunkat, és utána sportolás címen áztatjuk a micsodánkat a termálmedencében
☻ Mi a kertben játszottunk indiánosdit, és nem a Farmville-ben parasztosdit
☻ A „meleg” csupa kellemes képzetet idézett fel bennünk, és meg se fordult a fejünkben, hogy a Rózsaszínű Párduc vajon a fiúpárducokat szereti-e
☻ Mi kívülről tudtuk a rokonaink és a közeli ismerőseink, barátaink telefonszámát, akár 50-60-at is. Ma mindenki egyet tud: a sajátját
☻ A mi időnkben nem a spanga és a joint volt a fű szinonimája, hanem a gyep
☻ Hozzánk képest Kolumbusz, Magellán, Marco Polo meg a többiek nem egyebek nyugdíjas szovátai idegenvezetőnél: mi GPS nélkül jártuk végig a Trabanttal Magyarországot és Csehszlovákiát, sőt, még a drezdai kempinget is ohne műholdas segítség találtuk meg
☻ Mi úgy be tudtuk osztani a havi nyolc tojásos fejadagot, hogy négyszer ettünk rántottát, háromszor tükörtojást, kétszer süttünk piskótát, és még maradt is másfél hó végére. De úgy, hogy közben a húsvétot is kiállítottuk
☻ Nem voltak plázacicák, csak Romarta-libák meg Luxor-tyúkok
☻ Akkoriban mi még magyarul beszéltünk; nem azt mondtuk, hogy lájkolom a csajszit, hanem hogy tetszik Zsuzsika
☻ A kopipésztelt is egyszerűbben mondtuk: lop
☻ Ha fintorogtunk az ebédnél, akkora nyaklevest kaptunk táplálék-kiegészítő gyanánt, hogy utána hetekig nem volt proteinhiányunk
☻ És végül: akkoriban nem létezett Word. De az adott szónak súlya volt…
Hozzászólások