Szerző: HP | feb 4, 2017
D. Nagy Éva: Gondolatok a szeretetről
A világon a legfontosabb dolog a szeretet. Ezt már sokan fogalmazták meg előttem is (Jézus, Pál apostol, hogy csak a legnagyobbakat említsem), de nem lehet elég sokszor mondani. Csak aztán következik az élet, mert szeretet nélkül nincs élet.
A világon a legnagyobb dolog a feltétel nélküli szeretet. Ez olyan, mint ahogy az édesanya szereti a gyermekét (vagy Isten téged)- önzetlen, odaadó, mindent megbocsájtó, mindent elnéző, soha el nem múló, –egyszóval feltétel nélküli. Ez a fajta szeretet az, aminél nagyobb ajándék az életben nincs. Ha ezt, az Anyádon kívül még valakitől megkapod, akkor megérte megszületned.
Sajnos szeretetet és méghozzá feltétel nélkülit(!) nem csak kapni, de adni is nagyon nehéz. Van amikor a szeretet „tárgya“ nem megfelelő – „érdemtelenre pazarolta a szeretetét“, mondják ilyenkor. Vagy nem tudja elfogadni a szeretetet, ez a viszonzatlan szeretet.
Nagyon fájdalmas megélni az ilyet, de ez a szeretet azért is feltétel nélküli, mert senki által, még általad sem („ józan ész“! ) hagyja befolyásolni magát….
Ha az ember nagyon szeret valakit, akkor egyszerűen nem tud rá haragudni, csak erősen fáj, ha megbántják, ha nem fogadják el a szeretetét. Annyira fáj, hogy szavakat sem talál rá, csak döbbenten hallgat, „elakad a szava“ és csak magában belül sikít, ordít, hogy „én mindent megadtam neked, hiszen feltétel nélkül szeretlek, ennél többet nem adhat egy ember a másiknak, ez a maximum és ez nem elég neked??? Vagy nem kell neked?????“
Szóval, mozdulattal, tekintettel, hallgatással, süket füllel is lehet nagyot ütni. Nem arcot, de lelket. Bár nem olyan látványos vagy nem is látszik, de sokkal mélyebb és fájdalmasabb, sokkal nehezebben gyógyuló, mint az összes többi ütés által okozott seb.
*
„A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.” – Elie Wiesel
Egy japán tudós egyszer furcsa kísérletet végzett, főzött egy adag rizst és betette három üvegpohárba.
Kíváncsi volt a szavak erejére, ezért a betűkkel befelé ráragasztott három papírt a 3 pohárra. Az egyiken azt írta:
SZERETET, a másikon azt írta: GYŰLÖLET, a harmadikon azt írta: KÖZÖNY. Egy hétig hagyta a poharakat állni az asztalon.
A gyűlöletes pohárban a rizs összeaszott, megszáradt, a szeretetes pohárban volt a legtovább friss, de a közönyös pohárban a rizs megfeketedett és megbüdösödött! Akkor rájött, hogy a legszörnyűbb hatása az emberre is a közönynek van!
A szeretet frissen tart, a gyűlölet kiszárítja és megöli az életerőnket, de a közönytől az életünk
poshadt és büdös lesz.
(Somfalvi Edit, lelkipásztor )
Szerző: HP | feb 1, 2017
Finnországba (Helsinkibe) Fura arcok – Fanny Face címmel kellett anyagot küldeni. Én ezt menesztettem: https://goo.gl/photos/JRzcKyH45Ps5VNj9A
Meglepődve vettem észre három nap múlva, hogy már fenn van a képem a borítékkal együtt a honlapon: http://postboxtomailboxnoplainart.blogspot.co.at/search?updated-min=2017-01-01T00:00:00%2B02:00&updated-max=2018-01-01T00:00:00%2B02:00&max-results=27
Erre nem számítottam, s mivel szeretem a gyorsaságot, a pontosságot, a megbízhatóságot, rögtön visszajeleztem németül a szervezőnek, John Gayernek, akiről megtudtam, hogy egy kanadai származású sokoldalú művész, hogy láttam az anyagomat, köszönöm, gratulálok a gyors tevékenységéhez, sikert kívánok. Azonnal jött a köszönő válasz, angolul.
*
Argentinába, pontosabban Buenos Airesbe, A fal – El Muro című rendezvényre digitális képeket küldtem, megtekinthetők a honlap alján, a borítékkal együtt : http://artecorreo-mailart.blogspot.co.at/p/el-muro.html
Ide levelezőlap nagyságú képeket kértek. A szervező Luis Morado rögtön jelezte, amint megérkezett küldeményem.
*
A velencei projekt címe Leone Rosso, Red Lion, Lion Rouge, Roter Löwe volt.
Oda A4-es (ívlap) nagyságú képeket kértek. Ezeket készítettem:
https://goo.gl/photos/tvFnfNsSBkTgsg6k7
Amint megláttam, hogy feltették, rögtön megköszöntem nekik is, pontosabban a szervezőnek, Tiziana Baracchinak.
Mindjárt az elején felbukkannak az én piros virágos oroszlánjaim: http://ambasciatadivenezialeonerosso.blogspot.it/
*
Közben Spanyolországból értesítettek, hogy holnapután, február 3-án kezdődik és 28-ig tart a “La Felicidad“, Happiness (Boldogság, Vidámság) című kiállítás, melyen 37 országból 254 művésznek 410 munkáját állítják ki.
The exhibition will take place in the Cultural Center of Almoradí (Alicante), Spain,- írta a szervező, Antonia Mayol.
Küldött képeim: https://goo.gl/photos/fZGiYDf3cBWgBavL7
Dec 15-én tette fel a honlapjára :
https://amayolcafelicidad.wordpress.com/category/pintura/page/2/
*
Mondom, szeretem a kihívásokat. S a Mal-art kitünő, számomra ideális műfaj, meg lehetőség. Színes világ.
Most újabb címek foglalkoztatnak, mozgatják agyamat, fantáziámat, ecsetemet, pl Egy nekem, egy neked, vagy Semmiség. Az elsőt Portugáliába, a másodikat Amerikába kell küldenem. Ha megoldottam, utólag ezekről is beszámolok.
Köszönöm figyelmeteket!
***
Ilonka utólag írt versét a fenti képhez, kiemelem ide a hozzászólásokból. Köszönet érte!
Mersdorf Ilona:
csodaszarvas
tágra nyílt szemében új világok
nyomában múlt, homályba süppedő
előtte zöld réttel hívogató jövő
vele tart félelem, bánat, magány
de ott káprázik vörösen, sárgán
csodaváró szeme előtt az élet
Szerző: HP | jan 28, 2017
M. Nagy László : Játék a szavakkal, fogalmakkal
(a hozzászósások közül kiemelt anyag)
A facebookomon található fotón nem egy kutya, hanem én vagyok!!! Akkor még szép, hosszú, dús szőke hajam volt és amint a fotó is bizonyítja, “kutyajó! fiatalkorom volt.
https://www.facebook.com/laszlo.m.nagy.3?pnref=lhc.friends
Jelenleg egy kopasz, vén ember vagyok, hosszú ősz hajjal és nincs “kutyajó” dolgom, mert az első feleségem már ötven éve főzi nekem a csirkefarhátat, a húsz éves rozsdás Felíciámmal, már nem merek kihajtani a főútra, a tizennégy éves komputerem bolondot csinál belőlem, az újabb digitális fotóimat az én két – nem is olyan szép szememért – nem akarja megnagyítani senki, Reddi macskám már tizenkét éves és nálam is lustább, az öt éves tyúkjaim az I-nek se akarnak tojni, halat fogni nem tudok, a muflonok meg menekülnek előlem, ha fotózni akarom őket és ami legjobban idegesít se Szingapúr, se Montevideó, se Ulán Bátor, se Kuala Lumpur se Cape Town, se Beszterce, se Sanghaj a mai napig nem hívott meg, hogy állítsam ki ‘”remekműveimet” náluk is. Különben is tudd!, hogy egy kutya is tudhat valamit, még akkor is, ha lacinak hívják!?!?!? Ezek nemcsak trükkök, van ezekben némi valóság is, valós valóság…
***
És a többiek?
(ez a kérdés az előző szoba témájának folytatása)
Hát, azok szerte-széjjel vannak, a világ minden részében. Szép sorban beszámolok róluk. Főleg azokról, melyekről visszajelzéseket kaptam, hogy igenis, – célba jutottak.
A napokban három képem sorsával foglalkoztam, egyikük Finnország fővárosában, Helsinkiben, a másik kettő Velencében kapott, mondhatni rangos helyet magának, aminek rendkívül örülök. Szép sorban beszámolok róluk s bemutatom őket.
Szerző: HP | jan 24, 2017
Torinóba küldött képeimet végre az este viszontláttam,- online. Megörvendtem nagyon, mert a postán küldött anyagokról sohse tudható, hogy célba jutnak-e, avagy véletlenül elkallódnak. S ha meg is érkeznek, nem biztos, hogy visszajelzik egy Thank You-val, vagy csak felhasználják tervük alapján.
A manapság rendkívül divatos mail-art mozgalomnak azt hiszem a legtekintélyesebb európai képviselője, a torinói IUOMA társaság. Megvallom, kissé tartottam tőle, hogy elfogadják-e egyáltalán s bizony hetek teltek el, míg az este felfedeztem munkáimat:
https://goo.gl/photos/26yt2ELjzfmnDDSM7
Hadd mondjam el, hogy lefényképeztem a borítékot is elküldés előtt, mert nem tudható, hol igénylik, s hol nem. Itt nem kellett, csak a képek. Választani lehetett, hogy a társaság melyik tagjának a nevére küldjem. Én őt választottam, Andreat (gondolom Andrást jelent).
Eddig megközelítőleg ötezer oldalon 108 ezer kép szerepel honlapjukon.
http://iuoma-network.ning.com/photo?test-locale=&exposeKeys=&xg_pw=&xgsi=&groupId=&groupUrl=&xgi=&page=4
Elkezdtem keresgélni a képek alatti Page-Go-val. Már abba akartam hagyni, amint a 34, oldalon megtaláltam a három képemet. Egy óra múlva már a 35. oldalon szerepeltek, pillanatnyilag a 37. oldalon láthatók, de ott is a lap végén. Lehet, mire felteszem ezt az anyagot, már a 39. oldalra kerülnek. Mert közben egyre tesznek fel újakat s a régiek mind tolódnak hátrafele.
Tovább keresgélve felfedeztem képeimet itt is:
http://iuoma-network.ning.com/photo/albums/the-sign-january
meg itt is: (a képernyőre kattintva a slide showban a három munkám a 13-14-15 helyen szerepel):
http://iuoma-network.ning.com/profile/AndreaRoccioletti
http://iuoma-network.ning.com/photo/photo/slideshow?albumId=2496677:Album:2072287
A kiállítás címe Artistall, ami valami művészi jellemzőt jelent. Olyan munkát/munkákat kellett küldeni, amelyek jellemzik a művészt. Amiről rá lehet ismerni- így értelmeztem én.
Köszönöm figyelmeteket!!!
*
A fenti képhez született vers:
Mersdorf Ilona:
jövő
koponyáján kacagó virágok
vállán vörös lepel
arca nincs – de karjával
egy alvó kisdedet ölel
Szerző: HP | jan 21, 2017
Mersdorf Ilona:
Évértékelő
megint temettünk – de volt nyár is:
nyomdaillatú könyvlapok,
tábortűz, pajzán versek,
szinte kézzelfogható csillagok
elmúlt egy év – vagy más is?
ebben a januári
hóban-fagyban
vajúdnak már a válaszok
Szerző: HP | jan 19, 2017
MEGFIGYELTED-E MÁR
D. Nagy Éva írása
– Ahogy éveink száma nő hátralévő napjaink száma csökken,
– fogaink fogynak , ősz hajszálaink gyűlnek,
– látásunk csökken, szemüvegeink száma nő,
– tudásunk gyűl, agysejteink fogynak,
– újító kedvünk csökken, beidegződéseink száma nő,
– nevetni valónk fogy, sírnivalónk gyűl,
– hallottaink száma nő, szeretteink száma csökken,
– álmaink fogynak, álmatlan éjszakáink gyűlnek,
– tévedéseink száma nő, emlékezetünk ereje csökken,
– kudarcaink gyűlnek, harci kedvünk fogy,
– tapasztalatunk nő, de erőnk csökken,
– lábunk alól az út fogy, a tyúkszemeink gyűlnek,
– szomjúságunk csökken, bevennivaló orvosságaink száma nő,
– barátaink fogynak, ráncaink gyűlnek,
– felhalmozott tárgyaink száma nő, szeretnivalónk csökken……
…….. és lehet folytatni!… akár Szilágyi Domokos szavaival is:
„szórnivalóm egyre fogy és szólnivalóm egyre gyűl“
Életünk addig tart , amíg van erőnk és kedvünk mindennap újrakezdeni, egyre biztosabban tudva, hogy ez az új nap számunkra az utolsó is lehet, de hinni benne, hogy ez a nap is tartogathat valami örömet, csodát is, hinni abban, hogy élni érdemes, mégis érdemes !
*
A fenti képhez írta Ilonka, blogtársunk e rövid verset:
Mersdorf Ilona:
Szabadulás
Nincs az a fal, nincs az a rabság
amit ne döntene le az idő.
Mállik a festék, szárad a vér,
a befalazott léleknek szárnya nő.
Hozzászólások