Akkor

Szerző: | Már 16, 2017

J-466

 

 

 

Régi emlék

Egy darabig néztem leengedett fényképezőgéppel kezemben, hogy mit csinál.

Akkor arra lettem figyelmes, hogy ő is néz engem, hogy én miért nézem őt.

Akkor felhúztam szemöldökömet, mire ő még figyelmesebben nézett, hogy vajon miért tettem.

Hirtelen apró fénysugár csillant meg szemeiben. Akkor megéreztem, hogy nyert kártyám van.

Intettem, hogy lefényképezhetem?

Bólintott.

Kattant a gép.Ő meg szentelte tovább a földön ülő leány előtti ételt.

Még figyeltem egy darabig, aztán a másik oldalról is lefényképeztem őket. Pillanatra felnézett, jelezve, hogy OK.

Akkor végzett a szenteléssel. A lány elment, ketten maradtunk. Mély barna szemeiben táncolni kezdtek apró fények.

England?

No, Deutschland.

Aha.

Valamit kérdezett angolul. Nem értettem. Marikának (aki távolabb nem a lényeget fotózta, vagyis minket, hanem valami szobrot), egy „pssssz“-el jeleztem, hogy jőjjön gyorsan oda.

Hallgasd csak, vajon mit mond?

Megismételte a kérdést.

Kérdezi, hogy tetszik-e neked Thaiföld,- fordította le nekem Marika.

O, yes, válaszoltam, magamtól, lelkesen.

Akkor megint mondott valamit Marikának, hogy fordítsa le.

Mit mondott?

Láttam Marika arcán a meglepődést.

Mit mondott?!

Azt, hogy ha akarsz, ittmaradhatsz a kolostorban egy évre.

(Ez lett a nap poénja)

Marikám, könyörgöm, csinálj egy fotót rólunk !

Igen, hajlandó volt rá. Intette hova álljak (mezitláb voltunk mindketten), mellém állított egy nagy vázát tele fehér lótuszvirággal, majd ő is beállt a képbe.

Kattant a gép.

Thank you and bye! (Kezet fogni nem lehetett).

Akkor még az ajtóból visszanéztem és diszkréten (alig)búcsút intettem.

Kővéváltan nézett utánunk.

Ennyi volt.

(Később olvasmányaimból megtudtam, hogy kolostorba vonulni arrafelé nagy divat. Azok teszik egy-két-három hétre, akik menekülnek a stressztől, akik semmi másra nem vágynak, csak csendre…)

Amore

Szerző: | Már 10, 2017

eleje zuj121
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Capitala dell´Amore

Valentine’s  Day  (Bálint napra) küldtem két képet Olaszországba,  a from heart to heart című négynapos kiállításra. Helyszín a Bologna közelében fekvő Gradara-Capitala dell´Amore (Love’s Capital) volt. A beérkezett munkákat odaajándékozták a látogatóknak, hogy azok, ha akarnak, válaszoljanak a művésznek. Ezért elérhetőségi címeket kellett csatolni.

http://www.ilboncio.org/mail-art/mailartopere/

– itt olvastam, hogy 22 országból 97 művész vett részt a rendezvényen.

Az érdekes rendezvény az Associazione culturale Il Boncio, San Bartolo nevéhez fűződik.

http://www.gradarainnova.com/Evento/117/Mail_Art_Love___From_heart_to_heart.html

Itt tekinthetők meg a beküldött munkák,- az én két virágos amore-képem szinte a végén található:

http://www.ilboncio.org/mail-art/mailartartisti/

*
B. Kati küldte az alábbi anyagot:

Minden idők legszebb dalai:
http://saigonocean3.com/ nghenhacAllTimeBest/ AllTimeBest-

Nőnapi gondolatok

Szerző: | Már 8, 2017

0_856
Boldog nőnapot kívánunk!

Ó, Nők, kik vagytok ti? Ahogy a Nap első tavaszi sugarai szembetűznek és meleget érzünk, ugyanúgy érzünk az igazi Nő iránt. Ki a nő? A nő a férfi hiányzó része, az igazi nő bearanyozhatja az életünk, a női lélek csodákra képes. Felmelegít, életet lehel, s a hideg férfiúi racionalitás eltelik valami megmagyarázhatatlan jóérzéssel, mintha a Nap melege lenne, millió sugár, de a sokból egyetlen sugár az, amely épp érted, értem, értünk ragyog, süt, melegít, hogy ráérezzünk, nélkülük nem vagyunk egészek, csak részek, félig készek, általuk lehetünk igazán emberek, érző, szerető lények. Ők teljesítik be a csodát, önmagunk folytatásának csodáját is ők művelik, ők képesek életet adni gyermekeinknek, vágyat, hevet lehelnek a férfiakba, s az igazi szeretetért otthonná lesz a lakás, meleg fészekké az otthon, a család összetartói is ők. Nélkülük céltalanul téblábolunk a létben, általuk nyer célt és értelmet az életünk.

Ti nők, ti vagytok a forrás, hogy a férfiakban is kivirágozzon a szerelem, szeretet, hűség, és persze nem csupán egyetlen napon, de ezen a napon illik igazán köszönteni, kis figyelmességekkel meglepni őket, a legkisebb kicsi kislánytól kezdve, és el nem felejtkezni a nagymamákról! Az igaziakat mindenképpen köszöntsük szívünk minden melegével!

De kik is az igazi nők?

Balzac szerint a nő átmeneti lény az ember és az angyal között. Wagner szerint az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák azt.

Az igazi nő tudja, a legfontosabb feladatát: megteremteni az igazi otthont, nem engedni kihűlni a fészek melegét, felnevelni gyermekeink, ápolni a rászorulókat, és szeretni, szeretni bennünket. Tőle tanuljuk, mi a hűség, szeretetük sugárzik túl Téren és Időn. Időtlenül tudnak szeretni. Az igazak, a jók.

Ma az igaziakat köszöntjük, a legkisebb kislányokba is beleképzelve a majd igazi szépséggé és jósággá érett nőt, eljövendő édesanyákat, akik felnevelik majd dédunokáinkat, megköszönve szépségüket, jóságukat, hűségüket, a z igazi nőket, a legöregebb nagymamákig , az igazi édesanyákat, akik érzik és tudják tudatosan vagy tudattalanul, hogy mi a legszentebb kötelesség : életet adni és nevelni szívük minden szeretetével. Mert ezen dől el a jövőnk.

Para Olga (lásd az erdely.ma főoldalán)

Mozarttal kettesben

Szerző: | Már 5, 2017

 
Ez az!- láGödörttam meg az út baloldalán, a bokrok között.

Mert bokrok között áll. És egyedül. Mintha erdőben állna. Pedig ez nem erdő, ahova jöttem, hanem egy temető. Az 1880-ban lezárt Szt.Marx temető, melynek utolsó lakója egy és ne-gyed évszázaddal ezelőtt költözött ide. Ezen a bokrok által benőtt helyen volt az egyik  hatalmas tömegsír. Odalent a földben emberek százai (vagy ezrei?) nyugszanak. Csak egyetlen szimbólikus sírhant áll rajta, mely a tömegsírban nyugvók leghíresebbikének nevét viseli: W.A. Mozart.

Itt volt egykor a nagy gödör, ahova a 35 éves zseni élettelen testét is behajították a többi hulla közé s leöntötték azt klórmésszel. Dobtak rá néhány lapát földet s azzal elintézettnek tekintették a dolgot, várták a következőt. Még egy fejfa se jelezte hova került.

Senki nem volt jelen a hozzátartozók közül. Felesége is visszatért félútról, akárcsak barátai. Megijesztette őket a kemény tél, túl sűrűn hullt a hó.

Pár nap múlva Constanze asszony kiment ugyan a temetőbe, de érdeklődése nem járt sikerrel, az új sírásó nem tudta megmondani, hova, melyik gödörbe dobták bele férje holttestét.

Két évvel ezelőtt, amint egy szép képeslapot vásároltam Mozart sírjáról, a trafikusnő, látva nagy érdeklődésemet, azt kérdezte: tudom-e, hogy megtalálták Mozart holttestét?

Létezik?!- döbbentem meg.

Állítólag igen, de részleteket nem tud.

Azóta is nyitott számomra kérdés… Semmit nem hallottam többet róla.

Tény, hogy a sirhant csak szimbólikus. Mert nem nyugszik benne Mozart. Üres.

Mozart miatt jöttem el a Szt.Marx temetőbe. A kert üres volt, senki emberfia nem járt benne rajtam kívül. A sír is üres. Én mégis úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül: Mozart szelleme kísért. Látni nem láttam, de éreztem, akár egy szellőt. Körülöttem lebegett. Ketten voltunk a temetőben, Mozart és én. Nem, nem beszélgettünk, csak éreztem, hogy jelen van…

Be kell vallanom, nem hagyott érzéketlenül a dolog, kissé féltem, ezért nem sokat időztem. Elkattintottam gépemet néhányszor s máris iszkoltam kifelé. Mozart elkísért a kapuig s várt, míg eltűnök “szeme elől“.

Azt hiszem, abba a bécsi temetőbe visszamegyek még. Mert azóta se megy ki a fejemből annak a találkozásnak az emléke.

Hogy hogyan kerültem oda? Egy véletlennek köszönhetően. A Központi Temetőben, melyet Ferenc József császár rendeletére nyitottak a városon kívül, s amelynek ma több lakója van, mint magának a városnak, valakitől megkérdeztem, hogy hol találom meg a hírességek nyughelyeit.

Itt vannak éppen szemben, válaszolta, s át is vezetett szívélyesen a szokatlanul széles út túloldalára: Beethoven, Schubert, Brahms és a Straussok, szépen gondozott sírjához. Wolfgang Amadeus Mozart olvasom az egyik sírköven. Felkaptam a fejem. Nem, én nem ezt ismerem, mondtam az illetőnek.

Hát igen, kezdte magyarázni, ez itt tulajdonképpen nem is sirhely, csak egy emlékmű, melyet Bécs városa emelt nagy fiának. A tulajdonképpeni nyughelye a Szt.Marx temetőben van. Dehát az a sír is…

Igen, tudom, üres. De én azt akarom látni!

Gyerünk oda, a Szent Marx temetőbe!- indultam gyors léptekkel a kijárat felé. De hogy találok el? Majd csak boldogulok. Úgy is lett. Boldogultam. S nagy élményben lett részem: találkoztam Mozarttal…

*

A teljes Mozart kollekció: http://www.ba-bamail.com/content.aspx?emailid=25002

Az alkoholista

Szerző: | Már 1, 2017

Jr009Sára küldte az alábbi anyagot:

HONNAN TUDOD, HOGY ALKOHOLISTA VAGY?

► Reggelizéskor nem tejbe szórod a müzlit, hanem vörösborba

► Nem az ételhez választod a bort, hanem fordítva

► A hétvégi dorbézolás után a májad hétfőn kiírja a Facebook-oldalára, hogy: „Végre hétfő!”

► Amikor nyaralni mész, egy hónapra bezár a sarki kocsma

► Nem vezetsz autót, mert zavarna az ivásban

► Kedvenc mondásod: „A statisztikák az egy főre eső alkoholfogyasztással operálnak, ezért ne nézd le az alkoholistát, hanem tiszteld és becsüld, mert ő azért iszik, hogy neked ne kelljen!”

► Nem az aradi vértanúk iránti tiszteletből nem koccintasz sörrel, hanem hogy nehogy kilötyögjön

► Parfümvásárláskor nem a jobb illat, hanem a magasabb alkoholtartalom priorizál

► Nem tudják kielemezni a véredet, mert egyből elpárolog

► Az árvák könnyét is meginnád, ha vodkát sírnának

► Szerinted a feles a gyengék decije, a lekvár a buzik pálinkája, a kenyér szilárd sör, a komló pedig sörbokor

► Kitűnő a periférikus látásod: olyan dolgokat is meglátsz a szemed sarkából, amik nincsenek is ott

► Hetente minimum egyszer a rendőrségi fogdában ébredsz, mert tökrészegen próbáltál hazavezetni a kocsmából, ráadásul úgy, hogy gyalog mentél oda

► Megtanultál okosan hányni: mindig csak a kaját okádod ki, a piát nem

► Kedvenc számod az Abbától a „Csíkit ittá’, tudom én jól…”

► A standard védekezési szöveged: „nem vagyok én állat, hogy csak olyankor igyak, amikor szomjas vagyok!”

► Két dolgot nem értesz: a speciális relativitáselméletet és a citromos sört

► Számodra nem a „lenni vagy nem lenni” a nagy kérdés, hanem az, hogy ha valaki nem bír meginni egy üveg bort, akkor egyáltalán mi a túrónak bontja ki?

► Nemcsak rágyújtasz néha egy százas szegre, hanem el is szívod

► A talaj menti fagytól van reggeli merevedésed

► A szúnyog miután megcsípett cikk-cakkban repül tovább, majd lefejeli a falat,

► Reggelente a híváslistád alapján próbálod rekonstruálni az előző napi történéseket

► Konyhaművészetedet bármelyik mesterszakács megirigyelné: nekilátsz pizzát sütni, de végül darázsfészek lesz belőle. És még finom is!

► Nagyvonalú vagy; ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem teszel különbséget zöngés és zöngétlen mássalhangzó között

► Úgy jársz, mintha lépcsőn lépkednél, ami tulajdonképpen hasznos, hiszen bármikor utadba akadhat egy

► Eufemisztikus neveket adsz a piáknak: az Unicum gömbkóla, a Jagermeister agancsos kóla, a dobozos sör pattintós zsömle, a féldecis pálesz kőműves-Actimel, a kétdecis csavaros kifli, a kocsma pedig hangulat- karbantartó kombinát

► Hiszed és vallod, hogy félig berúgni kidobott pénz

► Kedvenc gyümölcsöd a konyakos meggy

► A felmenőid se vetették meg az alkoholt, például dédnagyapád életében annyi pálinkát ivott, hogy hamvasztáskor három napig égett

► A vodkát nem jégkockával, hanem behűtve iszod, hogy ne hígítsa fel

► És végül: bármire vissza tudsz emlékezni – akár megtörtént, akár nem!