Szerző: HP | jún 29, 2017
B. Kati küldte az alábbi anyagot:
A vörös növeli az energiát, az érzékiséget, a szenvedélyt
A narancssárga növeli a boldogság érzését, a lelkesedést és a kreativitást
A sárga emeli az intelligenciát és növeli a rajongást, az optimizmust
A rózsaszín növeli a szeretet teljességet a szívedben
A kék szín egyensúlyban tart, megnyugtat, megnöveli az önbizalmat és az intúiciót
A zöld szín egyensúlyban tart és gyógyító hatású
Az ibolya szín átalakítja a negatív energiákat pozitívvá és erősíti a spirituális fejlődést
A fehér szín erősíti a belső békét és növeli az értelem tisztaságát
Elképzelve egy arany színű aurát a tested körül segít a tökéletes energiaegyensúly eléréséhez
Egy elképzelt ezüst színű aura védi az energiáidat.
*
Legújabb küldeményem egy Dél-Amerika-i mai-art rendezvényre:
https://goo.gl/photos/nYvSsuRr5qCi3AzT8
– ez a Columbiába a Béke kiállításra tegnap küldött anyagom linkje
A kép címe: Peace for the peaple
Szerző: HP | jún 25, 2017
Meguntam már s félretettem, befejezettnek tekintettem a falevelekre, valamint madártollakra való festést. Erre fel az utóbbi találkozásokon a felajánlott képek közül a faleveleket választották elsőként. Tán nem is maradt belőle.
A tollfestést végképp abbahagytam, még a tavasszal, mert nem lehet felragasztani, belaminálni. Hiába láttam az uton, nem emeltem fel többé, hogy haza hozzam. Nem érdekelt többé. Erre fel Besztercén a temetőben, a férjem sírján egy gyönyörű madártoll várt. Mi volt ez, ha nem üzenet?! OK, megértettem. Amint hazakerültem Riedbe, első utamon mind a földet néztem a nyírfáim alatt, de még véletlenül sem találtam. Egyet sem. Másnap már nem figyeltem. Erre fel szintre ráléptem, háromra is. Persze, hogy felvettem. S ezt az üzenetet éreztem belőle: ne keressek tollat, hanem csak azt vegyem fel, ami elém kerül. Tegnap is kettőt hoztam haza. A levelekkel várok őszig, s akkor feltétlenül folytatom azokra is a festést.
Más. Teljesen, de teljesen más. Tegnap történt, a Normában. Új cipőket tettek be s megálltam én is nézegetni őket. Egy fehér szandálon észrevettem, hogy a belseje foltos, – azaz látszott rajta, hogy jártak benne. Nem is volt kéznél csak a bal lábra való. Mellettem egy magabiztos sovány, magas nő csukott nyári cipőt próbált idegesen. Majd egy határozott mozdulattal az általam letettet megfogta s bennebb hajította, a többiek alá süllyesztve. Aztán, mint aki befejezte a próbát, elindult a kassza felé, az új cipőkkel a lábán. Fél szemmel figyeltem. Hangoskodott, viccelődött, semmit nem jelzett, hogy új lábbeliben van. Csak a margarint fizette ki. Na, majd az ajtó biztosan fütyül, – gondoltam,- hogy ki nem fizetett árut próbálnak kivinni. Nem fütyült. Te jó ég!- hát ez a nő cipőt lopott!!! – döbbent belém a felismerés. Tovább nem tudtam követni, hogy odakinn mit csinált, mert a polcok eltakarták a kilátást. Vajon autóba ugrott, avagy hideg vérrel gyalog elosont? Kővé meredtem. Ilyent még nem láttam. Alig tudtam magamhoz térni.
15 euró volt a cipő értéke. Megérte neki? Nem nézett ki egy szegény valakinek. Vagy élvezetből tette volna? Tán sikerélményre vágyott?
Szerző: HP | jún 20, 2017
Pillanatnyilag itt tartok: 90 kiállításon vettem részt, amelyről bizonyítékaim vannak, ebből 26 egyéni, a többi közös (nemzetközi/világkiállítások)
Egyéni kiállításaimon: vendégfüzetem az írott, diktafonom az elhangzott megjegyzéseket, szavakba foglalt gondolatokat, köszöneteket, jókívánságokat rögzítette.
Fényképezőgépem a legszebb pillanatokat örökítette meg, képek formájában.
Szívem, lelkem viszont a hangulatot őrzi emlékek formájában. Remélem sokáig.
Virágaim hallgatnak. Várják a következő lehetőséget, hogy megmutathassák újra önmagukat, hogy tetszelegjenek azoknak, akik kedvelik a színeket, formákat. Várják, hogy az elhangzó megjegyzéseket újra szemlesütve hallgathassák, akár a pirulós kislányok.
A mail kiállítások teljesen más jellegűek.
Ott nem jelenek meg, csak a képeimet küldöm, postán. Előtte gondosan lefényépezem őket, elbúcsúzom tőlük, hiszen soha nem fogom őket többé kézbevenni. Csak virtuálisan találkozunk, ha egyáltalán találkozunk. Ha egyáltalán megérkeznek s ha felteszik őket internetre,- egyeseket profi módon, másokat meg „cam lasa de dorit“ kivitelezésben. De ennek is varázsa van. Feldob, ha valamelyik már-már elveszettnek tünt küldemény hírtelen szemem elé ugrik. De a kiállítások címei is izgalmasak. Mindenik egy-egy kihívás számomra, amit nagyon élvezek.
Példaként, összehasonlításként bemutatok néhányat:
Görögország – Athén: Lex-Icon a kiállítás címe,- állítólag könyv készül belőle:
Ez a képem, május 24. dátummal: címe: Angyaltánc
https://www.facebook.com/mellifera.action/photos/a.735681963254544.1073741855.440513606104716/822531537902919/?type=3&theater
A kiállítás anyaga:
https://www.facebook.com/pg/mellifera.action/photos/?tab=album&album_id=735681963254544
*
Törökország: Isztambul-Férfi erőszak
257-es szám alatt látható a két képem itt:
https://masculine-violence.blogspot.com.tr/
Egyelőre on-line, a kiállítás Isztambulban júliusban lesz egy hétig.
257-es szám alatt látható a két képem itt:
https://masculine-violence.blogspot.co.at/2017/05/257-horvath-piroska-austria.html
*
Ezt küldtem Braziliába a Yayoi Kusama című kiállításra: https://goo.gl/photos/f4U752WQJL35yfCE9
Ezen az oldalon látható, felénél valamivel lennebb:
http://yayoikusamatribute.blogspot.ro/search?updated-max=2017-05-26T16:25:00-07:00&max-results=7&start=7&by-date=false
*
Luxemburg – Digital-ephemeral.
Profi szervezés, kivitelezés, visszajelzés jellemzi
A Docu 12-ben és 13-ban szerepel egy-egy fotóm (ezért kinyomtatva elküldte nekem postán a szervező, nagy örömömre) valamint lennebb haladva három digitális képem látható.
http://digitalephemeral.blogspot.co.at
– itt várakoznak a munkáim 23.04 2017 dátummal,- gondolom, hogy Docu-ba kerüljenek ők is.
*
Oroszországba
is végre megérkezett a küldeményem, vettem észre a napokban. Itt látható a három képem és a boríték (feltépett állapotban!) Május 23-án tették fel, kereken két hónapra rá, amint elküldtem. Őszintén szólva, már le is mondtam róla.
http://irisesart.blogspot.co.at/2017/
Ebben az Iris hotelben lesznek kiállítva a képek:
http://irisesart.blogspot.co.at/2016/07/mail-art-projectirises-style-free.html
Annak örülök, hogy a hotel falát fogják díszíteni.
Szerző: HP | jún 16, 2017
Sára küldte az alábbi rendkívül érdekes anyagot:
Ha valami, akkor a japán kultúra aztán tényleg nagyban különbözik a világ többi fejlett ország kultúrájától, köszönhetően a számtalan féle-fajta hagyománynak és az ősidők óta létező sajátos japán világnézetnek. Az alábbiakban 34 érdekességet gyűjtöttünk nektek össze a felkelő nap országáról, melyeket végigolvasva Ti is jobban megismerkedhettek ezzel a cseppet sem átlagos kultúrával…
1. Japánban nem ritka, hogy a nők ajándékozzák meg a férfiakat Valentin-napkor. Teszik mindezt azért, mert a férfiak félnek kezdeményezni, és így ez egy remek alkalom lehet számukra, hogy ők tegyék meg az ,,első lépést”.
2.A világ más országaival ellentétben, a japánok csak két részből álló hóembereket készítenek.
3. A hal és tengeri herkentyűk nagyon olcsók errefelé, ám a gyümölcsökért brutális árat kell fizetni. Egy darab alma átlagosan 500 forintba kerül,míg egy fürt banán körülbelül 1200-ba. A legdrágább gyümölcs a dinnye, ezért Tokió belvárosában akár 60 ezer forintot is kérhetnek.
4. Míg Amerikában – és úgy a nyugati kultúrában általában – a Coca Cola a karácsony egyik legjellemzőbb kereskedelmi szimbóluma, addig Japában Sanders ezredes és a KFC jelenti mindezt. Oly annyira, hogy sok családnál a karácsonyi menü részét is képezik ezek az ínycsiklandozó, ropogós csirkemellek.
5. A pornográfia abszolút behálózza a mindennapjaikat. Nincs olyan élelmiszerbolt, ahol ne lenne legalább egy jól elszeparált részleg, ahol csak és kizárólag pornográf tartalmú könyveket és filmeket árusítanak. A nagyobb plázákban pedig 2-3 emeletes szexboltok várják a ,,kíváncsi” vendégeket.
6. A Japánok előszeretettel fogyasztanak delfinhúst. Bár leggyakrabban levest készítenek belőle, sokszor nyersen is fogyasztják. Az íze állítólag egyáltalán nem hasonlítható a halakéhoz.
7. Japánban külön metrókocsikat tartanak fenn a nők számára. Főleg a reggeli csúcsforgalomban alkalmazzák ezeket, hogy a nagy tömegben megelőzzék a különféle zaklatásos eseteket és egyfajta biztonságot nyújtsanak általuk a nők számára.
8. A japán emberek sohasem mehetnek haza a ,,munkaidő” lejárta után a munkahelyükről. Általában meg kell várniuk, míg a főnökük hazaengedi őket, de az sem ritka, hogy minden előzetes egyeztetés nélkül, három vagy négy órát is túlórázniuk kell esténkén.
9. Az iskolai tanév április 1-jén kezdődik, és trimeszterekre van bontva.
10. A japán diáklányok nem viselhetnek harisnyát, még a nagy téli hidegekben sem. Helyettük térdig érő zoknit kell hordaniuk, mely egyúttal az iskolai egyenruhájuk részét is képezi. A szoknya hossza ellenben változhat…minél idősebb egy lány, annál rövidebb szoknyát hordhat az iskolában.
11. Japánban teljesen normálisnak számít, ha egy nő feneke vagy bugyija ,,kilibben” a szoknyája alól. Ellenben például a túl mély nyakkivágású felsőrészeket vulgárisnak és illetlennek tartják.
12. A japán emberek számára rendkívül fontos a becsület. Csak szemléltetésképpen például: Yukio Hatoyama (volt miniszter) lemondott, mert nem tudta teljesíteni a választás előtti ígéreteit. Az őt megelőző két miniszter szintén önként mondott le az ország vezetéséről.
13. Japán az egyetlen ország a világon, ahol egy perc alatt tudják tartani a vonatok átlagos késési idejét. Kizárólag akkor történik nagyobb késés, (pár perces) ha esetleg gázolás vagy baleset történik a vonalon.
Folytatása a hozzászólásokban olvasható, de röviden álljunk meg, hadd gyönyörködjünk újra Viktor csodaszép felvételeiben:
https://www.flickr.com/photos/vikig/albums/72157684021075916
Szerző: HP | jún 6, 2017
RoCo-2017
Most, június-júliusban van Rocesterben (Amerikai Egyesült Államok, New York állam) a Contemporary Art Centerben az évente megrendezésre kerülő hatalmas méretű kiállítás (idén 2632 művész vett részt rajta). Nem tudom, hogy létezik-e a világon nagyobb képzőművészeti rendezvény ennél.
http://www.roco6x6.org/6x6x2017_intro.php#
A kiállításra küldött képeim:
https://goo.gl/photos/P1PuH5WnZ9GVsmgv7
2260-61-61-63 számon szerepelnek a képeim:
http://www.roco6x6.org/6x6x2017_intro.php
(Baloldalt a kicsi ablakocskába kell beírni a számot s rákattintani a fölötte levő keresőre (Find Art by-ra)
Művészek névsorában a H betűnél szerepelek:
http://www.roco6x6.org/6x6x2017_full_artist_list.php
Szerző: HP | máj 29, 2017
Fábián Tibor:
Festünk, ragadunk
Apa akkurátusan előkészíti a felszerelést: festeni fog. Hunorka éppen akkor jön ki az udvarra, rögtön tolni akarja a talicskát, amiben Apa összepakolta a hozzávalókat. Apa próbálja arrább küldeni fiacskáját, aki egy tapodtat sem hátrál. Anya nevetve mondja Apának, csak nem képzeli, hogy egy ilyen érdekes műveletért, mint a festés, Hunorka a szokásos játékaira figyel majd. Apa kényszeredetten bólint, elkezdődik a festés. Hunorka nagy nehezen otthagyja a talicskát, de mostmár a létráról kell leszedni. Aztán pár lépéssel arrább megy, pontosabban Apa arráb teszi, abban a reményben: most már gond nélkül festhet. A gond itt persze nem más, mint Hunorka, aki komoly veszélyt jelent a lefestett vascsövekre. Addig nincs is különösebb gond, amíg Apa el nem készül az első tárgy, egy cipőtalp pucoló lefestésével. Aztán arrébb megy, egy szőnyegporoló van soron, amin Apa lelki szemeivel egy hintát lát, amin Hunorka nevetve élvezi a játszás örömeit. Miközben Apa ezen meditál, a háta mögött Hunorka két kézzel megmarkolja a cipőpucoló két oldalát képező vascsöveket. Apa ezredszer is elkiáltja a „nem szabad!” tartalmú jelszót és biztos, ami biztos, nem várja meg amíg Hunorka eláll a friss festés mellől, inkább ő maga ugrik oda. Persze ki is kell javítani a kismancs nyomait. Vissza a szőnyegporolóhoz. Apa fő baja, hogy hajlamos belefeledkezni a festésbe, szinte meditál az ecsetvonások közben, arról álmodva, hogy lehetett volna híres festő is, ha kitartóbban használja a ceruzát, ecsetet. Apa álmodozását ismét Hunorka szakítja meg, aki visszalopakodott a cipőpucolóhoz és most már két kézzel lóg rajta. Apa arrább teszi csenevész gyermekét és folytatja a festést, meditáció helyett immár Hunorka számlájára mondott morfondírozással. Közben a gyerek rájön, hogy valamitől ragad a két kicsi kéz és jobb híján Apa autóját jelöli meg két tenyere lenyomatával. Apa vöröset lát, miközben az autó, szegény szürke lenne. Hunorkát tizedszer is beteszi a homokba, hátha így nyugalmat talál önmagának. Múlnak a percek, Hunorkát hol az autótól, hol a szőnyegporolótól, hol pedig újfent a cipőpucolótól kell arrébb kiáltani. Szegény gyerek nem érti, hirtelen miért nem szabad semmit. Hát persze hogy nem, hiszen már nemcsak a két keze, de szinte mindene ragad. Apa végre befejezi a festést és megállapítja, ez a gyerek még mindig meglepi őt. Most éppen azzal, hogy milyen eleven és hihetetlen rosszcsont ez az ő kicsi fia.
Hozzászólások