Az utolsó miniatűrhöz egy érdekes gondolatot is fűzött új tulajdonosa, a Bajorországban élő kedves gyógyszerésznő, Gudrunka, aki azt hiszem ezennel megkezdte egy gazdagodó magángyüjtemény megteremtését. Mindenképpen ezek a képek új lakásuk falait fogják diszíteni.
Ezt írta: Kolozsváron a nyáron Piroska néni műveiből választhattam. Bizony sok képtől nem tudtam megválni….6 nagy képet és 17 kicsit választottam ki….
Oly szépek…. és ezek hozzám szólnak….simogatják lelkemet.
Szeretetet, megértést, örömöt sugároznak, vígasztalnak és bátorítanak.
Augsburg mellett lakunk, Gersthofenben dolgozom, az Elisen gyógyszertárban.
Bizony, nem tudtam Kolozsváron Piroska néni csodálatos színharmóniájától, pozitív hangulatú képeitől megválni.
Az egyik miniatűr komoly gondolatokat ébresztett bennem, az elválásról:
“kérlek értékeld az életet,…..
mivel nem örökkévaló,
és valamikor elrepülünk
a nagy “ismeretlenbe”.
De mellette van a reményteljes “Kép az Életről” (mit schönen und Farbenfrohen Facetten- ich nenne es das Bild des Lebens)
A fenti fotót tegnap kaptam, Ingolstadtból, Skypeon. Mondanom sem kell, örömmel nyugtáztam, hogy jó kezekbe kerültek virágaim. Rajtuk is látom, hogy ragyognak az örömtől. A kezekben tartott képek ugyanis az erdélyi Göcsre kerülnek, a református parókia falaira, polcaira, ahol már várja őket néhány társuk. Kár, hogy az anyuka nincs rajta a felvételen. Valószínüleg ő készítette.
Napokig hallgattam e blogban. Mert közben olvastam és elmélkedtem.
Olvastam, ámuldoztam, hüledeztem, bólogattam, elemeztem, fejtegettem, újraélve hét évtized eseményeit.
Nem volt egyszerű. Megvallom, – kikészített. És elgondolkoztatott. Mert én csak tudtam róla, hogy készül, de nem vettem részt e könyv alkotásában.
Igy számomra sok volt benne az új, a meglepetés. Igen, sokmindenről ebből a könyvből értesültem. Sok kérdésre e könyvből kaptam meg a választ.
Kit kell(ene) tulajdonképpen a történtekért felelősségre vonni? – gondolkodom azóta is egyfolytában.
A “tárgyakat”, vagyis áldozatokat?
Az “eszközöket”, vagyis besugókat?
Úgy érzem,- nem! Hiszen őket, – mindkét csoportot,- úgymond létrehozták, megalkották.
Mesterségesen. Méghozzá változatos módszerekkel, amit tökéletesen visszaad ez a korrajz.
Az a tulajdonképpeni vétkes akit/amit már nem lehet felelősségre vonni, mert már nem létezik, halott: a társadalmi rendszert. Amelyben mi annyira hittünk, legalábbis az elején, hogy egyre fejlődik, halad előre a Jó felé, s annak érdekében lelkesen kiabáltuk a jelszavakat, lengettük zászlóinkat, elszenvedtük a bajokat/bánatokat s örültünk a jónak/szépnek. Mert ne tagadjuk, mindkettőben volt részünk tarka, változatos életünk folyamán.
Sajnálom, hogy a három barát és sok szereplője nem érte meg e könyv megjelenését. Magamat ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom…
Az egészséges életmód rajongói felszisszennek, ha a szalonnáról hallanak, azonban jó tudni, hogy, ha mértékkel fogyasztjuk, akkor akár egészséges is lehet. A legújabb kutatások szerint a rendszeresen, de mértékkel fogyasztott szalonna, erősíti az immunrendszert, és csökkenti az ízületi fájdalmakat is.
Akik rendszeresen fogyasztanak zsírt, azok nem küzdenek szívritmus zavarral, erősebb a szívizomzatuk, és jobb a keringésük is – állítja a legújabb tanulmány.
Gondoljunk csak arra, hogy a szalonnán, és hagymán élő nagyapáink miért voltak egészségesebbek, mint a mai kor embere.
A szalonna, lehet, hogy a mai szemlélet szerint egészségtelen, de egy biztos,régen nem tartalmazott semmiféle tartósítószert, színezéket, és adalékanyagot.
A szalonna azért is egészséges, mivel az Omega-6 zsírsavak csoportjába tartozó arachidonsavat tartalmaz.
Ennek köszönhetően javítja a szervezet ellenálló képességét, és csökkenti a koleszterin szintet.
Nézzük, milyen pozitív tulajdonságokkal rendelkezik még a szalonna:
Ha kis mennyiségben fogyasztjuk, serkenti a vérkeringést, és erősíti az izomtónust
A szalonna jó hatással van az ízületi fájdalmak csökkentésére. Lefekvés előtt kenjük be szalonnával a fájó ízületeket.
Daráljunk le egy kisebb darab szalonnát, keverjük el egy kanál mézzel, és ezt alkalmazzuk a problémás területre.
Tekerjünk rá egy darab celofánt, kössük le egy kendővel, majd hagyjuk így másnap reggelig.
Tüdőgyulladás, köhögés esetén, tegyünk a mellkasunkra egy vékony szelet szalonnát, vagy kenjük be zsírral. A tetejére alkalmazzunk fóliás borítást.
A fájó fogra tegyünk egy darab sótlan szalonnát, vagy egy kevés zsírt, és hagyjuk rajta 15 percig. A fájdalom fokozatosan el fog múlni.
Sarokkinövés, sarkantyú kezelésére készítsük el az alábbi receptet.
– 100 gramm sótlan szalonnát vágjunk apró darabokra, keverjük el egy nyers tojással, és 100 ml ecet koncentrátummal.
– Tegyük egy fénytől védett helyre a keveréket, és addig hagyjuk állni, míg a szalonna feloldódik.
– Használat előtt áztassuk a lábunk egy kis ideig forró vízben, majd kenjük b e a problémás részt a keletkezett zsíros krémmel. 5-7 napon keresztül minden éjszakára kenjük be a lábunk.
A szalonnának igen magas a szelén tartalma, ezérterősíti az immunrendszert, megakadályozza az oxidációt, és a dohányosok szervezetéből némiképp csökkenti a méreganyagokat.
Jeanne Louis Calment az a francia nő, aki a történelem folyamán, bizonyítottan a legtöbb évet élte a Földön, pontosabban 122 esztendőt és 164 napot. Ez összesen 44 724 nap. Elképesztő “teljesítmény”, ugye?
Jeanne 1875. február 21-én a franciaországi Arles-ban született. Amikor az Eiffel-tornyot építették 14 éves volt. Találkozott Van Gogh-al, akiről úgy nyilatkozott: “Piszkos, rosszul öltözött, és komor volt.”
Jeanne betöltötte a 85. évét, amikor vívni kezdett, és 100 éves volt, amikor még mindig biciklizett. 114 évesen egy filmben is szerepelt, 117 évesen leszokott a dohányzásról, mert már nem érezte jól magát, és a látása is megromlott, így nem kérhetett meg mindig valakit, hogy tüzet adjon neki.
Mikor 120 éves lett, és megkérdezték tőle, hogy milyen jövő elé néz, azt mondta: “Nagyon rövidre.”
Lássuk, hogy mi volt a véleménye az életről!
Minden életkornak meg van a maga szépsége és problémája.
A fiatalság inkább egy lelkiállapot, mintsem fizikai. Éppen ezért, én egy lány vagyok, aki az elmúlt 70 év folyamán megráncosodott.
Egyetlen egy ráncom van, most is azon ülök.
Minden gyerek gyönyörű.
A Jóisten itt felejtett engem!
Szerelmes vagyok a borba.
Mindig mosolyogj, ez a hosszú élet titka, szerintem.
Ha van valami, amin nem tudsz változtatni, ne foglalkozz többé azzal.
Azt kívánom, hogy sokáig éljek, és maradjon meg az étvágyam, főleg ami az édességeket illeti.
Sosem használok szempilla festéket, mert sokszor szoktam könnyesre nevetni magam.
Rosszul látok, rosszul hallok, de ez mit sem számít, ha élek.
Azt hiszem, a nevetésbe fogok belehalni.
A lábaim vasból vannak, de hogy őszinte legyek, kissé megrozsdásodtak.
Minden lehetőségnek örültem, minden erkölcsi szabályt betartottam, és semmit sem bántam meg. Szerencsém volt.
Egyszer egy riporter azt mondta nekem, hogy:“Remélem, még látjuk egymást, akár jövőre.” Mire én: “Miért is ne! Nem néz ki még olyan rosszul!”
Kedves vendégsereg, segítsenek nekem,
Becsületszavamra megállott az eszem.
A sógorasszonyom, illetve az ángyom…
De nem is az ángyom, mert a keresztlányom…
Sőt ha úgy számítom, a nagynéném lenne,
Aki most maguknak egyet énekelne.
Unokatestvérem az anyai ágon…
S mégis a nagynéném, hogyha jól megrágom,
Sőt, ha kiszámítom, anyósnak is talál…
Sehogy se értem, rúgja meg a halál!
Úgy történt a dolog – hogy megértsék végül –,
Egy szép özvegyasszonyt vettem feleségül.
Ez eddig jól is van, csípje meg a kánya,
De hát volt neki egy férjhez adó lánya.
Ha a lányt veszem el, semmi hiba nincsen,
De a szerelemnek, tudják, szeme nincsen,
Elvettem az anyját, gondolom, nem bánom,
Legalább egyúttal van egy szép nagy lányom.
Még e se volt hiba, de a múlt ősz végén
Édesapám özvegyember lévén,
Addig is el szokott hozzánk látogatni,
De akkor el kezdett sűrűn járogatni.
S mit nem ád az Isten, egy szép téli napon,
Ünneplőgúnyában fordul bé a kapun.
Kopogtat az ajtón, aztán szégyenlősen
Leül félfelivel s pisolyog erősen,
Nem gondoltam rosszra, de szúrta a szemem,
Amint ott ravaszul festonkodott nekem,
S egy félóra múlva kimotyogja végül:
A mostohalányom kéri feleségül.
Mikor helyrejöttem, mondom az apámnak,
Hogy az ilyen viccet hagyja a kutyának.
Azt mondja, nem viccel, hát nem vettem észre?
A lány is benne van, biztosra jött készre!
Hát nem láttam semmit? Hol tartom a szemem?
Látszik, hogy öregszem, s nem fog már az eszem.
Szóval emígy dorgál, s én a számat tátom,
Béjő a leány is, irul-pirul, látom,
Hát, ha én ezt tudom, csapjon meg a guta!
S azt mondja az asszony, hogy ő biza tudta,
S mit mind csodálkozom, oda is ígérte,
A keresztlevelet aznap ki is kérte,
Szombaton esküsznek, már a jövő héten,
S pontosan így is lett, megesküdtek szépen.
Én is ott voltam az apám lakodalmán,
Mert a dolgot kicsit jobban meggondolván,
Rájöttem, hogy ebben nincsen semmi furcsa,
S így lett anyám nekem a lányom, a Julcsa.
Igen, de egy évre lett egy kicsi fiunk,
Azt se tudtuk, vajon hova tegyük magunk.
Apám is módfelett büszkélkedett rája,
Hogy immár neki is van egy unokája.
Nőtt is a kis legény, mint nyáron a körte,
Látszott, hogy az eszit tőlem örökölte.
De alig szakadt el három bugyogója,
Mikor apámékhoz lepakolt a gólya.
Most bogozd ki, Sándor, most váltson az eszed,
Hogy ezt a gyereket vajon hova teszed!
Hogyha úgy számítom, a testvérem lenne,
Mert az apámnak is része vagyon benne.
A lányom után meg, kinek apja vagyok,
A saját ecsémnek a nagyapja vagyok.
De mivel neki is az apám az apja,
így saját magamnak lettem a nagyapja.
Az apám az édesfiának a veje,
A fiam pediglen, szegény kicsi feje,
Sógora lett ekképp saját nagyapjának,
S mostohatestvére édes nagyanyjának.
Tóth Erzsébet pedig, ki most következik,
Szintén rokonságom, vegyék, ahogy veszik,
Mert ezt kibogozni én már úgysem merem,
Bogozzák ki maguk s üzenjék meg nekem!
A címemet tudják, Széllyes Sándor vagyok,
Ki saját magamnak a nagyapja vagyok!
***
Gyorsan-gyorsan keressetek meg! Most kerültem fel a honlapra. Nagy az örömöm.
Hogyha egy férfi elhárítja magáról az apuka szerepet, azzal gyermekének egész életére kiható ártalmat okoz.
De tán nincs is nehezebb feladat, mint apának lenni, aktív apának, résztvenni a gyermek mindennapi életében, irányítani fejlődését. Valljuk meg, az ilyen apa nem általános. A férjek ugyanis a legszivesebben a feleségükre ruházzák a gyermekekkel való foglalkozást, azok nevelését. Hétköznapokon a saját munkájukkal vannak elfoglalva, hétvégén meg pihenni akarnak.
Mitch és Susan Golant „Apának lenni“ című könyvében a szerzők elemzik, hogy mit jelent az apa a fiú- és mit a leánygyermeknek.
Lássuk, mi az apukának a fiával szembeni szerepe?
Négyéves korától kezdve tudatosul a gyermekben, hogy ő férfi. Apja mérce és irányító kell legyen a férfivé válásban. Tőle tanulja meg, hogyan kell megállja helyét az életben, hogyan kell megbirkózzon a nehézségekkel, hogyan kell elviselje a csapásokat. Az apa dicséri meg, ha erősnek bizonyul, de akkor is, ha figyelmességet, gyöngédséget tanusít a kislányokkal szemben. A fiúgyermek a családban apukájától tanulja el, hogy általában hogyan kell viselkedni a nőkkel szemben. Ha az apa tiszteli feleségét, a gyermek is tisztelni fogja majd az övét. Ha elvárja, sőt megköveteli, hogy felesége kiszolgálja, ha dúrván viselkedik vele, a fia is temészetesnek fogja tartani, hogy hasonló bánásmódban részesüljön és hasonlóképpen kezelje élettársát.
Az apa-lánya viszonyban már kezdettől fogva létezik egy erotikus komponens is. Minden lánygyermek életében az első férfi, akihez szoros kapcsolat fűzi, az az édesapja. Rajta keresztül érzi meg először a férfi és nő közötti vonzódást. Az ő számára is az apuka egy mérce és egy tudatalatti példakép a későbbi partnerválasztásban. Az apuka által gyakorolja a lánygyermek a férfiakkal szembeni viselkedést, flörtöl vele és hagyja magát elkényeztetni és körülrajongani. Érzi és jóleső érzéssel könyveli el: tetszem egy férfinek. Az apuka lehetőséget ad lányának, hogy letesztelje kisugárzását, hogy érezze nőiességének erejét és hatását. Őmaga is élvezi, hogy lánya körülzsongja s bizony féltékenységet érez, ha megjelenik a horizonton az első barát. Akkor viszont pardon nincs, félre kell ügyesen állnia.
Az apa-gyermek kapcsolat annál szorosabb, minél több időt tölt gyermekével az apa. Az apát legalább annyira igénylik a gyermekek, mint az anyukát, hirdeti Gudrun Henseler gyermek- és családpszichológus. Míg az anyuka a meleg otthont jelenti, addig apa a külső, idegen, titokzatos, ismeretlen világot szimbolizálja. Az apuka megerősíti gyermeke önértékelését és önbizalmát saját testi és szellemi képességeit illetően. Igénylik az apát a gyermekek azért is, hogy le tudjanak szakadni az anyáról.
Akadnak helyzetek, mikor az apára még nagyobb szükség van, mint az anyukára. Pl. mikor a fiúgyermek tombolni kezd. Ilyenkor ő kell kézbevegye a dolgot, neki kell beállnia vidám tombolótársnak és utána neki kell lecsillapítania gyermekét, ha az levezette energiáját. Ez erősíti a „mi férfiak“ érzését a családi köteléken belül. “Ilyen vagány vadulást csak veled tudok csinálni apuka. Anyukával nem szabad, mert ő nő“.
Ha az apa mindig távoltartja magát, fizikailag vagy érzelmileg, az negativ kihatással lehet gyermeke fejlődésére: nagy a valószínűsége annak, hogy fia agresszívvé, a lánya pedig koraéretté válik.
Hozzászólások