Tegnap csak úgy kiváncsiságból beírtam nevét a Google keresőbe s szemembe ötlött ez a 12 éves közös munkánk, az Afrikai táncosnőim,- melyben én íróként szerepelek, ő a festő.
Ezt szintén tegnap kaptam mailben, – nagy örömömre,- Luxemburgból:
http://expoimages.blogspot.com/?view=snapshot
Képeim a Merci 2,6,7,10 Verso-ban szerepelnek.
Minkét művészt csak online ismerem, a valóságban nem találkoztunk.
M. Simon Katalin:
Föld napjára
Fát ültetek neved napján,
életünk szerelme,
tiszta vízzel öntözgetem,
hogy tegyek kedvedre.
Erdő-mező szép virágát
a pártádra tűzöm,
minden lélek, kit nemzettél,
benned gyönyörködjön.
Istentől én számodra most
csak egy kegyet kérek:
Őrizze meg tisztaságát
tengerkék szemednek!
*
Sárától:
A világ 20 legkülönlegesebb épülete:
https://www.youtube.com/watch?v=3QyfiTx3i2U
Viktor új képsora:
https://www.flickr.com/photos/vikig/albums/72157667973600328
Ha készítenék még hangoskönyveket,- most ezt a címet kellene adjam neki: Ahova itthonról hazamegyek. Mert olyan már van, hogy Ahova otthonról hazajövök és az Riedről szól. Riedről, a nyírfák városáról. Most Décséről kellene írjak. Meg Besztercéről. Décséről már született ugyan Décsei emlékmorzsák címen, Besztercével szemben viszont még adósnak érzem magam. Sajnos rámnehezedik egy fájó érzés, ha rá gondolok. Lássuk, mit hoz a holnap. Hátha “kinövöm” a fájdalmat s szavakba tudom majd önteni emlékeimet. Egyelőre még csak ez biztos: ma este itthonról hazamegyek.
Love Story
Ifjúságunk nagy filmje.
http://illuzio.cafeblog.hu/2018/04/02/igy-neznek-ki-ma-a-love-story-foszereploi/
A filmet magát is megtekinthetjük s nosztalgiázhatunk kedvünkre. Vajon most is elsírjuk magunkat?
A világ 20 legkülönlegesebb épülete:
https://www.youtube.com/watch?v=3QyfiTx3i2U
Laci küldte: Édes ékes apanyelvünk:
https://www.youtube.com/watch?v=SLGtzsu6b-Y
Viktor képsora: https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157688988439190
https://www.youtube.com/watch?v=BSRJvtkhp4k
21,50 percnél kezdődik M.Nagy László, szlovákiai blogtársunk fotókiállításának bemutatása, aki 2-3 héttel ezelőtt még arról panaszkodott, hogy elveszítette önbizalmát… Reméljük a kiállítás sikere visszaadta neki. Köszönjük, hogy mi is utólag megtekinthettük a nagysikerü rendezvényt.
Toth Enikő: Feltámadás fénye
Ahogy Isten szeret, tudnál úgy szeretni
egyszülött fiadat keresztre küldeni,
bírnál-e úgy élni, ahogy Jézus tette
jászolban feküdni gyönge, puha testtel,
járni a világot, viharban és szélben
tanítani néped forró nap tüzében,
lehajolni vakhoz, bénát felemelni
minden körülményben elégedett lenni?
Akadna torkodban a betevő falat,
tudva asztalodnál, akik megtagadnak,ő
dacára mindűknek megmosnád a lábát,
gyűlölet-ráncot nem viselne az orcád
virrasztanál éjjel, Gecsemáné kertbe,
mikor tanítványid alusznak el rendre,
mondd elmenekülnél, tudva elfogatnak
barátaid sorra mind-mind megtagadnak?
Csókkal elárulnak, te meg nem hátrálnál,
nem is védekeznél, magad átnyújtanád,
árad, csupán harminc koszos ezüst lenne
lábad felvinne a Kálvária hegyre,
viselnéd hangtalan ostor suhintását
fejedre helyezett tövises koronád,
válladra a keresztet felvennéd szótlan
hullnál súlya alatt, háromszor a porba?
Törölnéd kendőbe kínod verejtékét,
néznéd Édesanyád szíve szenvedését,
kebled kettéreped, akkor is kell menned,
hogy kik elítéltek, azokat megmentsed,
kibírnád szögeknek húsba maró hegyét,
és szomjad oltogató ecetes epét,
két lator között ölelnéd kínkereszted
nem óbégatnál, míg lelked elereszted?
Előtted a minta, képes vagy így élni,
teneked nem kell a Golgotáig menni,
tanuld meg imára kulcsolni a kezed,
s emeld fel az égre embertekinteted,
adj hálát valaki, szeret ilyen nagyon,
irgalmas, s tenyere védelmez a bajtól,
és őszintén tárd ki, szíved szeretésre
lelkedben lángoljon, Feltámadás fénye.
*
Tulajdonképpen ezt a (második sorban szereplő) képet akartam feltenni vershez, amelyet – nagy örömömre,- ma vettem észre a világhálón, hogy nem veszett el a postán, hanem igenis megérkezett a Jézus arca című kiállításra és egy amerikai múzeumban kap állandó helyet. Sajnos függőleges alakja miatt nem tudtam betenni, de megmutatom itt:
A PERMANENT Museum Space has been set up in Gloucester, Massachusetts for The Face of Jesus Exhibition
Odahaza nagy tél van,- hallottam a hírekben. De a tavasz holtbiztosan közeledik. S a telet rövidesen már csak emlékként idézzük.
M. Simon Katalin: Téli emlék
Lelkemmel látom, mint régi emléket,
voltak nyugodt, fehér teleink, amikor
szobánkban hosszan pihent az árnyék,
gyapjú sálba leheltük hárs illatát,
álmos altatókat dúdolt a tűz lángja,
fényében álmot szőtt a romantika,
s bűvös éjeken, mint meséinkben,
jégvirágok mögül szerelmünket leste a hold.
Viktor képsora: https://www.flickr.com/photos/vikig/sets/72157688988439190
Most került kezem alá ez a régi jegyzetem:
Az étkezéssel kapcsolatos spanyol etikett szabályokról tudnunk kell egyet-mást. Gyakran történik részükről meghívás és kínálás, de vigyázni kell, hogyan reagálunk rá. Mert, ha egy ebédre, vagy vacsorára való meghívás csak egyszer (!) hangzik el, azt nem kell komolyan venni, az csak udvariasságból történt. Elfogadni csakis akkor illik, ha kitartóan, többször is hívnak.
Ha egy vendég olyankor érkezik a házba, amikor éppen eszik a család, rögtön megkérdezik, hogy akar-e velük tartani, de az még nem jelent meghívást, az csak udvariaskodás. Csak akkor illik asztalhoz ülni, ha megismétlik.
Ha velünk szemben valaki,- mondjuk a vonatban, vagy egy parkbeli padon enni kezd, több mint bizonyos, hogy megkínál: „la gusta?“ Ez megint egy olyan illemszabály, amit nem kell komolyan venni, hanem „buen provicho!“ (jóétvágyat!) kívánással kell elhárítani.
Még valami. A spanyolok mikor cigarettával kinálnak nem az egész csomagot nyújtják, hanem kivesznek belőle egy darabot s azt ujjuk közt tartva adják át. Azt illik (!) elfogadni. De viszontkínálni a saját cigarettánkat már nem illik!
Hozzászólások