Borcsa kivágta a rezet. Német tanci megkérdezte, ki mi szeretne lenni. A foglalkozásának a nevét tanulja meg jövő órára. Borcsa mit sem sejtve bevallotta: tudós. Vagyis: Wissenschaftlerin. Valószínű nem ez a leghosszabb német szó, viszont vannak rövidebb, egyszerűbb foglalkozásnevek is.
Délután próbálgatta kimondani, közben sírt egy sort, megelőlegezve a szomorút, amit kapni fog.
Mondtam én, ha tudós szeretne lenni, még sok ilyen értelmetlennek tűnő hosszú szót meg kell tanuljon.
Borcsa lelkesen érkezik: holnap Mátyás királyt ünneplik, hercegnőruha kell, de most rögtön. Amíg a pizzát készítem, elő is keríti az egyik tőlem örökölt nyári ruháját. Köszönjük mamának, hogy kivasalva tette be a szekrénybe és Krisztinának, hogy annak idején nekem adta a kinőtt szép ruháját. Szépcipőt becsomagolta a táskájába, frizurát kitalálta. Szóval ezzel telt a délutánja.
Jóéjt puszi után közli: Ja, és kell 6-7 palacsinta is holnapra a suliba.
A palacsintasütésre lelkileg nem voltam felkészülve, ezért hamar rákérdeztem a szülőknél. Voltak pontatlan és utólag pontosnak bizonyult információk. Lényeg a lényeg: nem holnap, hanem pénteken.
Borcsánál, ha hercegnőről van szó, akkor az most rögtön van.
Elégedetten ballagtunk a fiúval a logopédustól az irodám felé. Arról beszélgettünk, milyen sokat ügyesedett, s milyen jó lesz, amikor mindenki érteni fogja a beszédét. Az átjáró előtt megkérdezte:
– Anya, én miért születtem így, hogy nem tudok rendesen beszélni?
Szívem csavarodik. A kérdés ismerős. Számtalanszor feltettem én is, az apja is. Van rá válasz?
Derűs hang megőriz, ecsetelem, hogy mi minden volt nehéz gyerekkoromban, mi mindent kellett sokat gyakoroljak, hogy menjen. Például a tornát. Hogy ő mi mindenben ügyes, például kitűnően tájékozódik, én pedig felnőtt fejjel is gyengébb vagyok ebben, mint ő. Mint eddig számtalanszor, ma is megegyeztünk: mindenki ügyes valamiben, s mindenkinek van valami, ami nehezen megy, és sokat kell gyakoroljon.
Lányok a lányokkal
Borcsát elkísértem az osztálykorcsolyázásra. Okozott némi szomorúságot a jégen gyorsan, könnyedén sikló barátnők látványa. E nehéz helyzetben testi és lelki támasza voltam a leánynak. A végén már elég ügyesen csoszogott. Utána cukrászdázás, bevásárlás. Az autóban végig ő beszélt.
Fiúk a fiúkkal
A fiúk némi kerti munkát végeztek, háziztak, paradicsomlevest főztek és meglepetést készítettek. Tiszta öröm volt, hogy a délelőtti programtól elcsigázva nem kellett nekiálljak barátfülét készíteni. Megtették helyettem ők. Hujj, de finom volt!
Eddigi ministránskarrierük leggázabb mutatványát produkálták a gyermekeim vasárnap: mise alatt összeverekedtek az oltárnál. Borcsa kellett volna csengessen, a fiú szabotálta az akciót, megragadta a csengőt. Borcsa krokodilkönnyekkel zokogott, amivel felettébb felhergelte a fiút. Péter határozott vigasztalásba kezdett. Kicsi szorongatás, kicsi lökdösődés, suttogás. Ejha, de izzadtam az első sorban. Végül a pap a másik oldalra pakolta Pétert, s a mise végén összefoglalta még egyszer a prédikációt a gyengébbek kedvéért.
Borcsánál
Örököltünk 3 tütüt. A tavasztündér jelmezhez pont jó volt kettő belőle. Varázspálca legyártva, egy a biztonság kedvéért kölcsön.
A fiú macska. Kölcsön hajpánt a leánytól.
Péternél
A fiú sulijában az idén a mesterségek a farsangi téma. Péter orvos. Piri mama ad fehér köpenyt és sztetoszkópot. Gondoltam, ezzel megvolnánk.
Az iskola előtt pár méterrel megkérdezi Péter, hol az orvosi táska. Mondom, nincs. Sírás, rívás. Furdal a lelkiismeret, korábban én ígértem kölcsön orvosi táskát, még a sztetoszkópos verzió előtt. Úgy látszik, nem tisztáztam eléggé a fiúval, hogy végül nem lesz.
Sírva fordult be az iskolakapun. Közben jöttek a profibbnál profibb jelmezek. Elhatároztam, orvosi táskát szerzek. Még volt 10 percem. Körbetelefonáltam a szóba jöhető ismerősöket. Sehol semmi. 8-kor nyitott a megállóban a bolt. Pont volt egy. Rózsaszín, egy orvoslány volt ráfestve. Az irodában kicsit átalakítottam. Lány eltüntetve, Dr. Péter ráírva. Még időben odaértem vele. Azóta otthon az urammal felváltva vagyunk betegek. A minap hasműtét közben eltört a lábam. Hála a két gondos orvosomnak seperc alatt felépültem.
Hozzászólások