Szerző: Pelusss | jún 11, 2018
Két hét múlva ugyanaz a helyzet. Borcsa nem túl jó szívvel enged el. Megegyezünk fél 8-kor hívom, hogy kezdjék az esti ceremóniát. Nyugodtan rollerezek át a falun, a múltkor is jól ment minden.
Fél 8-kor a telefont egy szeppent hangú Borcsa veszi fel. Közli: a szomszédban vannak.
8.10-kor fújtatok be a házba, a szomszédasszony az ajtóban fogad. Borcsa sírt, nem akart egyedül hazajönni, így ő lekísérte, s azóta őrködik. Mindenki ágyban, engem várnak.
Péter reggel elmeséli, hogy ő egyáltalán nem félt, próbálta Borcsát bátorítani, de nem sikerült. Borcsa azt állítja, azért sírt, mert nagyon hiányoztam.
Túlbecsültem a tűrőképességüket. Megbeszéljük: ezután nem maradnak ketten, csak ha ők akarják.
Szerző: Pelusss | jún 11, 2018
A gyerekek másfél órát kettesben maradtak otthon. Megbeszéltük, hogy fél 8-kor elkezdik a fogmosást, pizsamaosztást, készülődnek lefeküdni. 8 után otthon leszek.
Indulás előtt megnyugtató választ adtam a Mi lesz, ha ugat a kutya? Szörnyek tényleg nem léteznek? típusú kérdésekre.
8 óra 5 perckor beviharzok a házba. Sehol senki, csend. Nyargalászok át a nappalin, a konyhán, még a lépcsőfeljárat alá is bekukkantok. Közben azon morfondírozom, hogy vajon szomszédolnak, vagy itt lapulnak valahol és át akarnak verni.
Végül benézek a szobájukba: Borcsa alszik, mint a bunda, Péter félálomban megkérdezi, hogy reggel van-e.
Ismét bebizonyosodott, hogy nélkülem jobban mennek a dolgok.
Szerző: Pelusss | máj 16, 2018
Elfelejtettem zsebkendőt vinni. Hiba volt.
Körben ültünk, csupa anyuka. A lábamnál a mesepárnán Borcsa. Eltaláltam a kedvenc színét, de a rajzolással mellé fogtam, a biciklizés a kedvenc időtöltése, a rénszarvas sem talált, a lego a kedvenc játéka. Azt szereti bennem, hogy én mindent megengedek. Otthon kiderült: apa mindent is megenged, azt is, amit anya nem :D.
Volt meglepetés szendvics és kekszgolyó (a gyerekek készítették nekünk), ének, vers és közös ima. Ekkor már nagyon sírtam, leginkább befele (a zsebkendő miatt). Néztem ezt a nagy, ügyes, csillogó szemű lányt, aki mindig meglátja a napos oldalt, aki már a második könyvét írja, akinek mindenre van megoldása. Láttam benne azt a kicsi pufók Borcsinkát, akivel éjszakákon át sétáltunk, s aki évekig csak szoknyát volt hajlandó felhúzni.
Hálás vagyok, hogy édesanya lehetek.
Szerző: Pelusss | máj 16, 2018
Előrittyentettem a vasárnapi ebédet. Apa épp hazaért istentiszteletről, s a fiúval hamargyorsan elmentek. Úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy a falu végére mentek virágot venni. De azt is tudtam ám, hogy a falu végén vasárnap nincs virág, sőt a másik falu közepén sem. Ezért nem is aggódtam, amikor láttam, hogy nem jönnek. Annál nagyobb volt a meglepetés nekik. Végül elmentek a harmadik faluba az első nagyobbacska boltig. Pont volt egy csokréta még. Fekete csoki is.
Addig is a szombati szülinapi partitól elcsigázva heverésztem, és a leánnyal Mesterségünk címerét játszottunk.
Szerző: Pelusss | máj 16, 2018
Péter nagyon szerette volna meghívni az osztálytársait a szülinapjára. Hónapokig folytak a tárgyalások, végül tőlünk ezt kapta ajándékba. El is jött majdnem mindenki testvérestől, szülőstől, kutyástól. Megdöntöttük a házi rekordunkat a vendégek létszámát illetően.
Kellőképpen készültünk a nagy délutánra: sütöttünk, főztünk, takarítottunk, asztalt, padot, tányérokat és evőeszközt kölcsönöztünk, limonádét kevertünk, s főleg nem ültettük tele a kertet palántával.
A nagy napon izgatottan álltunk elé s hátra. 3 előtt nemsokkal befutott az első csapat. Aztán egyre többen lettünk. Akácmajszolással egybekötött sétára indultunk. Elfogyott az árnyék, hamar hazatértünk. Pont megfőtt a bográcsos, a macskabagoly (2 torta: egy macska és egy bagoly) tortákból is jutott mindenkinek. Estefelé a gyermekek önfeledten barangoltak az erdőben és a virágos réteken – hogy az egyik kislányt idézzem. Senki nem tűnt el.
Gausz barátkozott a négy vendégkutyával, az almafa megsínylette. Cirmos Vilmos a második csapat vendég érkezése után előrelátóan elhúzott otthonról. Másnap reggel került elő.
Péter kilenc éves lett.
Szerző: Pelusss | máj 10, 2018
Zavart, hogy a gyerekeink nem tudnak pótkerék nélkül biciklizni. Ezért feltettem magamban: egy életünk, egy halálunk, az idén tavasszal megtanulnak. Neki is készültem a derékfájásos hónapogik tartó biciklitologatásnak. Apa megszerelte a bicikliket, neki is vágtam a két gyermekkel sima terepet keresni. Péter indult elsőként, egyszer elengedem, s hát nem dől el. Utána Borcsa, félősen, de ő is teker. Estefelé családilag aszfaltot kerestünk. Ott tökéletesítették a tudásukat.
Hozzászólások