Szerző: Pelusss | jún 21, 2016
Ovis ballagással, házassági évfordulóval egybekötött fásszínépítést tartottunk. El is jöttek a nagyszülők mind.
Péntek estére ki-ki letette a kalapácsot, a billentyűzetet, a fakanalat, a homokozólapátot, s virággal, sütivel megrakodva a kicsikultúrba indultunk.
Gombóc volt a torkomban, hála a lelkemben, s könnyek a szememben. 😀
A kiscsoport hozta a formáját, megnevettettek rendesen. Közben nosztalgiáztam: mintha ma lett volna, mikor Péter Zdenkóval szabotálni próbálta az előadást, szaladtak körbe-körbe a színpadon, míg a többiek a mondókájukat mondták. S hát mikor Borcsa az ölembe szipogva nézte végig saját produkcióját.
A Mókus csoport ballagása felülmúlta a legmerészebb elképzeléseinket is. Volt ott minden: ballagótarisznya, tabló, útravaló, mesepárna átadás, vers, mese, tánc, nóta, móka, nevetés, szomorkodás. Volt egy csapat ügyes gyerek, aki egy csomó mindent tud, amit mi már nem.
Ebben az oviban egy nyitott befogadó közösségre találtunk. A fiút úgy szerették, ahogy van. A gyerekeink barátokra leltek. S ez mind az óvónénik érdeme. Köszönjük. Azt kívánom magunknak, hogy az iskola s az új ovi, ahova ősszel indulunk, pont ilyen legyen.
Szerző: Pelusss | jún 17, 2016
Kincsővel mentem az oviba a gyerekek után. Volt nagy örömködés, aztán hazacammogtunk. Mamika és Gábor tata már vártak otthon. Ismét örömködés, s egy jólnevelt félóra után minden visszatért a régi kerékvágásba.
Ebéd előtt lezajlott egy meccs a nagyszülőktől kapott ajándéktojáson. Borcsa ordított: mert nem az volt benne, amit szeretett volna, ráadásul a fiú megfogta az ő saját papírját. Valóban mindkét dolog nyomós okot ad a hisztire.
Péter secc-pecc felfedezte az utazótáska zsebében a házicsoki lerakatot. Magához is szorított néhányat. Határozott fellépésem hatására megígérte, hogy előtte ebédelni fog. Tejeskávét.
Borcsa terápiás jelleggel előrántott a szekrényből egy szépruhát, magáraöltötte. Pár perc múlva alaposan összemázolta magát sárral. Elég hangosan rendeztük az ügyet.
Péter közben a kertben tett-vett, konkrétan kakált. Ezzel csak akkor szembesültünk, mikor felmentünk számbavenni a ribizlit. Matéria összegyűjtve, nadrág lecserélve (kakálás közben le lett pisilve).
Esteledik, mikor a fiú nyakig sárosan bevágtat(na) a házba. Pakolást tett a nadrágjára. Pucérra vetkőzik az udvaron, a kerti vízgyűjtőhordóban mosdik. Merthogy víz éppen nemigen folyik.
Szerző: Pelusss | jún 14, 2016
Mit sem sejtve kortyolgattam a kávém. Épp elállt az eső, megvásároltam a fiúnak a ballagási fehér inget, s több hónapos időpontegyeztetés után sikerült összeülni a barátnékkal egy délutáni tracspartira. Az uram otthon tartja a frontot.
Este 8 felé kaptattam fel a dombon, két sárgombóc gyermek integetett a ház mögül. Főztek ezerrel. Hamu, homok, sár, víz. Gumipapucsban. Apa pedig elégedetten nézegette a lekaszált kertet.
A fehér zokni és a rózsaszín szépruha eredeti színe felismerhetetlen.
Mindennek ára van. 🙂
Szerző: Pelusss | jún 13, 2016
Még mindig örökzöld téma nálunk a szerelem, a csók, s ilyesmik.
Borcsa már sokadjára súgja kuncogva a titkot: Dominik szerelmes belé, és ő viszontszeret. Igaz, hogy Dominik mindenkibe szerelmes, fiúba, lányba egyaránt, még az óvónénibe is, de Borcsának megígérte, őt veszi feleségül, senki mást.
Mondom neki, jobb lenne olyan lovag után nézni, aki csak egyetlen leányba szerelmes.
– Á, anya, ne aggódj, Domi a többieket csak ennyire szereti (s mutatja a térdét), Zenót ennyire (mutatja a nyakát), engem pedig ennyire (mutat a feje fölé).
Szerző: Pelusss | jún 13, 2016
Az uram gyakorlottan gyúrta be a két biciklit a csomagtartóba, a réseket betömködte csomagokkal. Cseresznyeszüretre indultunk.
Egy focimeccs és néhány óra alvás után, a fiúk lerázták a fáról az esőt, s a nap hátralévő részét több kevesebb szünettel a fán töltötték. A gyerekek sárga málnát, ribizlit és cseresznyét lakmároztak, homokból csokikrémet főztek, rózsasziromból parfümöt készítettek. Elhasználták az összes száraz ruhájukat.
Számtalan cseresznyés borkán dunsztolása után a városba indultunk. Fáradtan rogytunk le az első utunkba kerülő padra. A gyerekek tekertek, másztak, csüngtek, ugráltak és ringatóztak. Mire hazaértünk, Tata kibontott egy fél veder borsót.
Vasárnap esőbámulás volt. Házból, autóból, s megint házból. Közben eperhab volt.
Szerző: Pelusss | jún 9, 2016
Amióta megszületett Zselyke, a vadiúj unokatesó, egyre jobban izgatja a gyerekeinket a fogantatás kérdése. A születést már úgy ahogy tisztába tettük.
Tegnap este Borcsával vitattuk meg a dolgot:
– Anya, hogy lesz a kisgyerek?
– Apa és anya szeretik egymást, és elkezd nőni egy kis mag az anya hasában, abból lesz a baba. – vágtam ki magam. Sejtettem, hogy nem állunk messze a kérdéstől, ezért időben készültem 🙂
– Akkor nekünk miért nincs tesónk? Ti szeretitek egymást, nem?
– Ö, izé. Kisbaba csak akkor születik, ha mind a ketten akarják.
– Értem. De azt hiszem, kell még egy fontos dolog, hogy kisbaba szülessen. – állapította meg bölcsen. – Este amikor lefeküsztök, mindig kérni kell Jézuskától, hogy küldjön kisbabát. Hunorék is így csinálták. Ezért született Zselyke.
Hozzászólások