Hétvégi program
Én: – Gyerekek, a hétvégén hármasban leszünk. Van valami tervetek?
Borcsa: – Nekem van: mi felmegyünk a szomszédba, te meg kitakarítod a házad. 😀
Akiknek a Balaton a Riviéra
Csütörtökön indultunk a fiúhoz. Péntek reggel már hármasban indítottuk a napot Gyergyóban. Péter kitűnően elvolt a gyerekekkel. Vasárnap délben lelkileg feltöltődve indultunk a Balatonra. Előtte haza és Zilahra. Otthon egy óra alatt átpakoltuk a cuccokat, kertet intéztünk, virágot locsoltunk, Gausztól búcsúztunk. Este már Zilahon ugrottunk a lány nyakába.
Hétfőn korán indultunk. Az első sor álmosan bamult ki az ablakon. A lány szája be nem állt. Mondanivaló akadt bőven. Nehezen vettük fel a ritmust, de élvezet volt hallgatni. Mukk nélkül, két megállóval érkeztünk a Szőlőhegy utcába. Ettől a pillanattól kezdve a gyerekek sűrűn érdeklődtek, mikor megyünk fürdeni.
Vendéglátó gazdáinkkal a gyerekek kitűnően egyeztek. Közös nyaralás fénypontja a péntek reggeli horgászat, melyen 5 kikorú kezdő horgász valamint 2 nagykorú középhaladó horgász vett részt. Leginkább a botot fogták, de nagy élmény volt mindenki számára.
A hét gyorsan eltelt. Leginkább fürdés volt és lángos. De befért két vonatozás, egy borkóstoló valamint az ezzel párhuzamosan zajló gyerekfelügyelet. Füred, 7 gyerek, 2 felnőtt, Balaton-part. Nem volt egyszerű, de megcsináltunk 😀 Estefelé mind a 17-en felkérezkedünk a kisvonatra, nagy hangzavar közepedte egyenesen a Sparheltig vonatoztunk. Konstatáltuk, hogy nincs szabad asztal, ezért visszaballagtunk az igazi vonat állomására.
Találkoztunk a vérszomjas mókussal (magyar nevén pele), s egy rókával. Megtaláltuk a gyurgyalogok fészkeit. A kézműveskuckóban nagy lelkesedéssel készültek a műalkotások.
Felnőttekül összesen kiolvastunk két és fél könyvet. Panasz semmi sincs. Vasárnap este zokszó nélkül érkeztünk Zilahra.
Egy itt, egy ott
A fiú tyúkot etet. Nagyon. Csirkét keres távcsővel. Zselykével pózol. Hunorral szerel. Mamával főz. Tatával rókát les. Mesinél ebédel. Focimeccset néz.
Eközben 350 km-rel odébb a leány szilvásgombócot készít. Postán megkapja az otthonfelejtett macit. Levelet ír a fiúnak. Játszóházba megy. Lubickol az udvaron. Kapál.
Darázs
Még ki sem hevertük jóformán a méhecske ügyet, Borcsát máris megcsípte egy lódarázs az oviban. Ráadásul a talpát, két helyen. Ápolgattuk úgy ahogy, lett szép duckó lába. Péntek délben haza is vittük az oviból, a duzzanat a bokája fölé kúszott. Borogattunk, szomszéddal és családorvossal tanácskoztunk. Lódarázs szakirodalmat olvastunik.
Borcsi leginkább bicegett. A negyedik napon már belefért a lába a legnagyobb szandáljába.
Keresztelős
Szombat reggel bepakoltunk, Csík felé vettük az irányt. Az utazást a sofőrön kívül mindenki jól bírta. Bár ahhoz képest, hogy az illető négy órát aludt szombat hajnalban, kitűnően teljesített.
Ahogy megérkeztünk, Péter egyből nekilátott tyúkot etetni. Az ebéd sem érdekelte. Délután Zselykével múlattuk az időt, csodálkoztunk, mekkora lett. A gyerekek összemérték a talpukat vele.
Vasárnap reggel a fiúk tortát fuvaroztak, sütit cipeltek. Majd mind ünneplőt vettünk, s elindultunk a keresztelőre. A gyerekek közül az ünnepelt bírta a legjobban a ceremóniát. Békésen átszundikálta a misét, nézelődött közbe, de egy mukk sem volt.
Az első sorban ültünk, be szokott válni a templomban. Most csak annyira jött be, hogy csupán a mögöttünk ülők, s a velünk szemben állók látták a mutatványt. Gábor tata mögöttünk ült. Fogta is a fejét néhányszor. Borcsa egyfeszt folyt le valamelyik székről, gyakran érdeklődött a mise időtartamát illetően. Péter percenként változtatta a helyét, jó sok széket kipróbált, egy adott ponton megpróbált átkúszni a széksor alatt.
A partin barátra találtak, s egy-kettőre kitombolták magukat. Péter és Benedek zuhogó esőben szandálosan ugrándoznak a pocsolyákban. Borcsa Bogival játszott hercegnőst. Csuromvizesre ugrándozták magukat. A tortát mindenki izgatottan várta.
Zselyke, a kis keresztény családtag, délután is hozta a jólnevelt kéthónapos formáját.
Vakáció tervezés
Kiterveltem a júliusi gyerekfelügyeletet. Egyeztettem a nagyszülőkkel, s hátradőltem. Egyetlen tényezőt hagytam ki az alapos, hosszas fejtörést okozó tervezésből: a gyerekeket.
A terv az volt, hogy ha már július elején Csíkba járunk, Borcsit otthagyjuk majdnem két hétre. Péter visszajön, s a heti logopédus-torna után Zilah felé veszi az irányt szintén majdnem két hétre. A külön vakációt ők kérték. Ennek fényében a logopédust is lebeszéltem arról, hogy több hétre való házit adjon, hiszen kedden újra találkozunk.
Csíkba indulás előtti napokban kitört a palotaforradalom. Péter közölte, hogy ő akar Mamikáéknál maradni Borcsával. Borcsa üvöltött, hogy ő egyedül akar nyaralni. Péter nélkül. A kedélyeket minden nap sikerült lecsillapítani, s megegyezni egy tervben. Azonban másnap kezdődött előlről minden. Péntek este mindkét gyereknek bepakoltam, hiszen akkor még éppen az a verzió futott, hogy mindketten Csíkban maradnak. Ám mire szombat reggel elindultunk, a gyerekek megegyeztek, Péter marad, Borcsa visszajön. A leány ujjongot, hogy mégis egyedül nyaral.
Ki se fújtuk magunkat Csíkban, máris elkezdtem szétpakolni a két gyerek cuccait. Vasárnap indultunk vissza. Borcsa példásan utazott 3 órát, eldiskuráltunk, béke volt. Ám amikor a pályára felkandarodtunk, néma zokogásba tört ki: hiányzik Péter és soha-soha nem megy a fiú nélkül sehova. Vigasztalás ezerrel. 10 nap múlva találkoznak és ettől kezdve soha többé nem vakációznak egymás nélkül.
Hozzászólások