Vakáció itthon

Hármasban töltöttük a vakáció utolsó napjait. Olyan volt, mint rég. Főztünk, nem siettünk, rajzoltunk, kószáltunk, játszótereztünk, Péter felmosott, citromfüvet, mentát gyűjtött, Borcsa terített, mentek a palotaforradalmak, a szomszédokat szorgosan látogattuk, apát minden nap kitartóan vártuk. Semmi nem változott. 🙂
Hétvégén Zilah felé vettük az irányt. Borcsa kitűnő hallgatóközönségre akadt Enikő és Kálmán személyében. Péter örült az iskolatáskának. Alma, körte, szőlő leszedve, must elkortyolva, Szimat megnyakászva.

Ősz van.

 

Utazós vakáció – utolsó felvonás

Piri mamáék kora reggel felpakolták a gyerekeket, s Csíkba indultak látogatóba. A csíki vakáció két hétig tartott. Ment a tyúketetés, paszulybontás, Zselyke babázás, szomszédolás, macskázás. Nem maradtak el az esti focimeccsek, a játszóterezések sem.
Félidőben érkeztem. Másfél óra késéssel, estére értem haza. A gyerekek izgatottan kukucskáltak az ablakon, pizsamában vártak. Attól kezdve hárman aludtunk, s látogattuk a keresztgyerekeket. Apa a vártnál egy nappal korábban érkezett. Nagy volt az öröm. Paca kutya le is pattintotta a szemüvegét, s csinos bajuszt karmolt az ábrázatára. Pont jó volt a szombati lagzira. 😀

Pénteken várat látogattunk, Borcsa sehol nem találta a hercegnőket, de Mamikától kapott ajándékba egy gumikígyót. Csavar azóta teszi boldoggá az életünket. A Dinopark reményen felüli volt (nem volt extra, én számítottam nagyon rosszra).

Szombaton halomra hazudtuk a napot. Furdallt is a lelkiismeret. Nem akartuk lagziba vinni az aprónépet, mert Péter minden esküvőről laringitisszel tér haza. Iskolakezdés előtt nem vállaltuk be ezt a rizikót. Ezért gyűlést mondtunk, mikor meglátták a szép frizurámat, partival egészítettük ki a programot.

Vasárnap 4 óra alvás után próbáltuk összekapni magunkat. Kitűnő rókagomba paprikás közepedte baráti eszmecserét tartottunk, majd megpróbáltunk átkelni a Hargitán. Sikerült. Délután bográcsost főztünk, szülinapokat ünnepeltünk és Zselykét szeretgettük.

Másnap irány haza. Tartalmas vakáció volt.

Magyarnapos

Csütörtökre kisütött a nap, mamika bebuszoztatta az aprónépet a városba. Némi útszéli verekedős hiszti után a Romkert felké vettük az irányt. Borcsa ügyesen körmönfont, gyertyát készített. Péter nagy meglepetésünkre csak úgy vágta a madárfajokat. A Karaván koncerten a fiú az első sorban tombolt, a lány inkább hozzám bújt.
Az Alma együttes produkciójából három dalt bírtunk meg. Csápoltak az első sorban, s háromszor gyúródtak ki és vissza: enni, inni, pisilni. Hazamentünk.

Előtte néptáncosok népviseletét csodáltuk, Borcsa meg is állapította: megjöttek a székelyek.

Találkoztunk Mártiékkal.

– Hát ti mit csináltok itt? – kérdezte az ovistárs.

– Mi itt nyaralunk. – vágta rá magabiztosan Borcsa.

 

Még mindig nyár

Kiderült, nincs szükség ajakfék műtétre. Volt öröm, fagyi meg minden. El is indult az aprónép Zilahra. Két hétig boldogították a nagyszülőket. Pusztították a gyümölcsöt, bicikliztek, fociztak, pancsoltak az udvaron, szorgosan szedték a lehullott gyümölcsöt, néhanapján a városban korzóztak. Eső idején a padláson rendeztek be kuckót maguknak. Minden napra akadt valami móka.
Ezalatt kifestettük a konyhánkat, azóta is szokjuk a kéket 😀 Eltüntettük a hét év alatt felgyűlt rajzokat a falról. Csudajó párterápiás csapatépítő volt, sokat nevettünk és sokat emlegettük a gyerekeket.

Pénteken izgatottan vártuk, hogy indulhassunk. A nyakszorítós ölbeugrás után körbevezettek, megmutatták, mi minden történt két hét alatt. Este együttalvás.

Raktuk a zakuszkát, kompótokat, lecsót és savanyúságot. Volt horgászás, körte és barack szüret, krumpliásás. Hétfőn délután 3-kor parkoltunk a kolozsvári vasútállomáson. Mamikát vártuk. Kezdődött az itthoni négynapos vakáció.

Hétvége hárman

Szombat reggel az uram felpakolt, s barátaival elment egy eldugott, vadregényes helyre, hogy jól elbúcsúztassák a komáját a legényélettől. Ettől kezdve hármasban töltöttük a hétvégét.
A nap pont úgy kezdődött, ahogy Borcsa megjósolta: ők a szomszédokat boldogították, én takarítottam. Péter hazalépett valami játékért, gyorsan kiporszívózta a nappali szőnyegét. Délre vetődtek haza egy-egy billentyűzettel. Nem is tudtunk ebédelni, amíg a nappaliban be nem rendeztünk 2 irodát a munkásosztálynak. Kitermelték a gyerekszoba könyvállományát, s elkezdtek dolgozni. Ebédszünetben kivonultak a konyhába, sűrűn kérdezgették, hogy zajlik a munkahelyemen az ebéd.

Délután a faluba indultunk gyümölcsöt vásárolni. Nem számoltunk a kánikulával, alig tudtuk magunkat hazavonszolni. A beígért játszóterezésre 6-kor indultunk, távol a főúttól, eldugott utcákon kacskaringóztunk. Számoltuk a fecskéket és a kutyákat. Későn indultunk haza. Kicsit fáztunk. Döglött patkányt csodáltunk. Esti mesére nem volt igény. Szó nélkül dőlt ki az aprónép.

Vasárnap reggel ebédszünetben reggeliztünk. Péter mosogatott, Borcsa törölgetett, én főztem. Csupa idill. A leány előadta, hogy beszélt az apjával, aki épp egy medvével málnászott. 1-re mentünk templomba. Kóvályogtunk a kánikulában. Péter folyton a mögöttünk jövő autókat bámulta. Valósággal vonszoltatta magát. Nem sietettem senkit. Jólesett a templom hűvöse.

Apa ebéd után érkezett. Körbevezették a két irodában, részletesen beszámoltak a hétvégéről.

Este foci a kertben. Négyen két csapatot alakítottunk, a csapattagok folyton cserélődtek. Nem mindig sikerült követni, merre kell rúgni a labdát. Borcsa bokája lesérült, viszont egyetlen csemete sem tört ki.

Vacsora a teraszon.

Borcsa kérdez

– Péter azért jár fogorvoshoz, mert elől hódfogai nőttek?
😀