Szerző: Pelusss | okt 10, 2016
Októberre gyorsult a mókuskerék. Minden hétvégénk döntésekről szól: 4-5 esedékes program közül, melyiken veszünk részt. Rutinosan hozzuk a döntéseket, s nem gondolunk arra, hogy éppen most hol máshol kellene lennünk.
Az elmúlt hétvége esélyt sem adott a gondolkodásra. Pénteket Piri mama menedzselte le, megúsztatta a gyermeket, összeszedte a leányt. Mamát buszhoz vittük, mi pedig Csík felé vettük az irányt. Késő este érkeztünk, a fiú már aludt. Szombat reggel Péter a tyúkudvar felé indult pizsamásan, nagy nehézségek árán sikerült némi ruhát rácsalogatni. Zuhogó esőben, kölcsön esőkabátban etette a tyúkokat.
Később cserkész inget öltöttem, nyakkendőt kötöttem,, zsebemben egy ’94-es ereklyét szorongattam, Csaracsó felé indultam. Kicsit izgultam, lesz valaki azok közül, akikkel 22 évvel ezelőtt táboroztuk az elsőt Kászonban? És igen, voltak, voltunk néhányan, vigyorogva nosztalgiáztunk, éjszakai főzésre, nagy gyaloglásokra, próbákra, számháborúkra, tábortüzekre emlékeztünk. Csodálkoztunk az elmút két évtizeden, s örömmel konstatáltuk, hogy a csicsói cserkészet nem mese, hanem ma is élő valóság.
Az eső zuhogott, pont mint egykor rég Sötétpatakon. A zászlófelvonást kicsit megkönnyeztem, a jeleket annyira nem vágtam, a kézfogástól zavarba jöttem, de a cserkészindulót sikerült elénekelni. Az általunk írt őrsindulóra rácsodálkoztam, hogy miket tudtunk rég…
Másnap családot vittem magammal, ámulva keresgéltek a régi fotókon. Szűk egyóra után hazafelé vettük az irányt. Nem maradt más hátra, hogy a mókuskereket cserkész lendülettel tapossuk. 🙂
Szerző: Pelusss | okt 4, 2016
Tegnaptól nem kell otthonról ebédet csomagolni az iskolába, egy cég szállítja ki. A megfelelő kérdőív megfelelő kockájában beikszeltük, hogy igen, Péter minden nap kér ebédet. Péter fejében azonban nem ikszeltük be kellőképpen nyomatékosan a dolgot, ezért mikor reggel a tanítóbácsi megkérdezte, hogy ki kér ma ebédet, Péter nem jelentkezett. Nem volt éhes.
Délben már éhes volt, de ebédet nem kapott.
Most már tudja.
Szerző: Pelusss | okt 4, 2016
Apa: – Péter, nem néztük meg az órarendedet, vajon milyen óráid lesznek ma? Matematika lesz?Borcsa: – Matematika ebben a korban? Azt még a magyarfenesi óvódában megtanultuk.
Szerző: Pelusss | Sze 30, 2016
Autóval, két gyerekkel, Kolozsvár központjából hazáig csúcsforgalomban. Na, ez a premier. Az autó Nudli.
Az uram nem túl lelkes, de rábírom, hogy kijöjjön velünk a Monostorig, majd visszabuszozik. Nem vagyok hajlandó megállni a megbeszélt helyen, mert sávot kellene váltani, induláskor visszasodródni a tömegbe. Majd egy piros lámpánál kiszáll. Minden lámpa zöld, végül mégsem viszem ki Szászfenesre. Kissé idegesen búcsúzunk.
A gyerekek tapintatosak, drukkolnak, hagynak koncentrálni, nem viháncolnak túlságosan. Irányítanak: Anya, kanyarodj, balra, nem, jobbra! Fék, fék, fék!
A lónai körforgalomnál fellélegzem, innen már csukott szemmel is hazatalálunk. Nudli az utca végén marad. Estebéd után hittanra fuvarozom a népet. Borcsa nem akar menni, váltig állítja, hogy románul lesz. Hittan után meg nem akar hazajönni.
Időben ágyba kerül mindenki, két mese van. 9-kor elindulok az uram után. Gyerekjáték, senki nem közlekedik. A másnapi ebéd még éjfél előtt elkészül.
Szerző: Pelusss | Sze 30, 2016
Szerda reggel Péterből fröcskölt a takony. Mire beértünk az iskoláig, már a nadrágja, sőt a sapkája is tele volt, nem beszélve a kétcsomag papírzsebkendőről. Délután hőemelkedése volt. Másnapra orvoshoz programáltam magunkat. Mire megérkeztünk a fiúnak kutyabaja, az eddig tünetmentes lánynak pedig hangosan dörömbölt a Nagy Köhögés a mellkasán. Hörgőgyulladás.
Az éjszaka sokszorébredős, hányós, ágyneműcserélős, köhögős. Miközben takargattam a lányt, a pénteki napot terveztem. Ki marad otthon Borcsival? Ki viszi Peti iskolába? S ha én, mivel?
Peti pihenten ébredt, amióta megkezdődött az iskola, egyszer sem készült el ilyen pikk-pakk, mint ma reggel. Jókedvű volt. Kettesben indultunk. Míg a szomszédokat vártuk, a csillagos eget kémleltük. Rábökött a legfényesebb csillagra:
– Anya, biztos ott lakik Jézus!
Szerző: Pelusss | Sze 27, 2016
Borcsa sokat beszél mindig. Reggelente még többet. Sziporkázik és kérdez:
– Hány szempillánk van? Mind a két szemünkön? Mekkora a nyelvünk? Mekkora a Jóisten? A menyországban van csoki? És lego? Ha apa 38 éves, akkor te 100 éves vagy, igaz, anya? Isten miért világnak teremtette a világot? S ha a Föld forog, akkor mi most miért nem vagyunk fejjel lefele? Miért szemetelnek az emberek? stb.
Igyekszünk válaszolni vagy a megfelelő emberhez irányítani, a ma esti hittanórára gyűjti a kérdéseit. 🙂
Mielőtt kiszállnánk, ő maga mondja el, amit sejtünk: – Azért vagyok ilyen vicces és ilyen okos tojás, mert az oviban nem lehet viccelődni.
Apa: – Miért nem lehet?
Borcsa: – Mert szégyellős vagyok.
Apa: – Próbálkozz azzal a vörös hajú lánnyal, vele már öszebarátkoztál. Olyan aranyos kislány.
Borcsa: – Apa, te szerelmes vagy Ilkába?! Hihihi.
Hozzászólások