Péntek délben meglepetten konstatáltam, hogy Péter nem kért ebédet magának. Dühöngtem, hogy pont úszás előtt. Amíg elvillamosoztunk az uszodáig, elpuszított egy adag kekszet.
A hatévesnek való fürdőruha fenékben bő neki (7 és fél éves). A medence tényleg nagy. A víz hideg, mert lila a száj. 7-szer úszta végig. Az utolsó körök, ásítozva, némi segítséggel mentek.
Büszke vagyok rá. Bajnok.
Gábor tata megjött. Az egész család várta az állomáson, illetve fordítva: ő várt minket. Volt nagy öröm. Példásan viselkedett mindenki. Mint a filmekben: fogmosás, meseolvasás, esti ima. Semmi cirkusz, zokszó. Meg is volt elégedve velünk.
Péntek reggel a fiú elsőként pattant ki az ágyból. Becuccolt a fürdőszobába. Szépen lassan öltözni kezdett. Belépni tilos. Mi vártunk. Vártunk és vártunk. Borcsa pisilés miatt toporzékolt. Idő előtt elindultunk.
Szombaton közös munka, láz, köhögés, vasárnap templom és ebéd. Délután a fiúk az állomásra vitték tatát, nem késett el, bár előrejelezte.
Hétvégén köhögésre ébredtünk, aludtunk és virrasztottunk. Borcsi repesztette. A fiú szombat délben illedelmesen közölte: Sajnos rosszul érzem magam. Leheveredett az ágyra. Ott is maradt órákon át. Libabőrös volt a teste, feje forró. 39,4. A fülfájás sem késlekedett. Orvos, kezelés. Hétfőn együtt vezényeltük a napot. Festettünk, ajtókoszorút készítettünk, s egész nap pakoltam, mindent szépen a helyére. Ennek ellenére a ház estére pont úgy nézett ki, ahogy reggel találtuk. Nagyon szomorító tudott lenni.
Délután úgy tűnt, összeszedte mindenki magát. Hogy mégsem, az éjfél előtt derült ki. Újratervezés. Piri mamát reggel 6-kor riasztottuk, elérte a 7-es buszt. Két óra késéssel beértem dolgozni. Iskola, ovi nincs. Evés sincs. Ma ismét orvos.
Borcsa: – Anya, képzeld, ma reggel jött a papnéni az oviba és egy egérről énekeltünk.
Anya: – Melyik ének az, te Borcsa?
B: – Szívem csendben az Úrra figyel, kisegér, kisegér… (felnőtt változat: ki segít, ki segít) 😀
Csendesen csorognak a könnyek. Borcsa kesereg, hogy ő kicsi. Miért nem született Péter előtt? Mikor éri utol, sőt előzi ki Pétert korban? Miért nem mehet iskolába holnaptól? Miért nem oldhat matematikát? Miért nem hullnak a fogai?
Ecsetelem a kistestvérség előnyeit, matematikát helyezek kilátásba. Vizsgálgatjuk a fogait, nem mozog egy sem, de ezt nem mondjuk ki. A nyugalom reggelig tart. Indulás előtt vesszük észre, hogy Petinek hiányzik egy foga. Csodálkozunk, hol lehet.
– Látjátok, erről beszéltem az este – mondja keservesen.
Virágot viszünk dédiék sírjára. Magyarázzuk a családfát, apa felsóhajt:
– Majd ha meghalunk, ti is hoztok virágot a temetőbe.
Borcsa: – Hát ha nem felejtünk el, akkor igen.
Hozzászólások