Szerző: Pelusss | jan 19, 2017
Készítem az ebédet. Peti és Borcsa beviharzanak a konyhába. Az esküvőjükre invitálnak. A fiú bemutatja a boldog mennyasszonyt, illetve bemutatná, de az ara bőbeszéde túlszárnyal minden erőfeszítést.
Az esküvő a nappaliban lesz. Kérik, vigyázzak a Csillag nevű kisbabájukra, amíg ők készülődnek. Mondom, a gyerekek általában az esküvő után szoktak születni. Borcsa rögtön válaszol: Nekünk az esküvő előtt született, mert már akkor szerettük egymást. Az uram a bajsza alatt morog: ez jól kezdődik.
Szerző: Pelusss | jan 19, 2017
Magdus megtudta, hogy Peti sakkozik. Nagyon boldog lett, rögtön lekapta volna a szekrénytetejéről édesapja sakktábláját. Mivel a 90 éve nem engedi az ilyen hirtelen mozdulatokat, én vettem le. Leporoltuk. Fekete filccel beleírta: Péteremnek, nagy szeretettel Magdus 2017 január. Kicsit könnyes lett a szemem és elhoztam. Ígértem, vigyázni fogunk rá.
A fiú örült. Nagyon. Rögtön elkezdte tanítani Borcsát. Egészen sajátos szabályok szerint. De azóta minden délután sakk van.
Szerző: Pelusss | jan 10, 2017
Hétfőn feltrappolok a fiú osztályába, mert elfelejtett lejönni a megbeszélt időre. Hát a gyermek sakkozik. Elámultam. Péter megtanult a suliban sakkozni. Ismeri a bábukat, tudja a lépéseket. S erről (s ki tudja még miről) mélyen hallgatott.
Szerző: Pelusss | jan 10, 2017
Egy hét kiszállás után, Péter benyit a gyerekszobába.
– Anya, te csináltad ezt a szép rendet? Ó, ez nagyon jó jócselekedet. 🙂
Szerző: Pelusss | jan 10, 2017
Szilveszterre nagy volt a készülődés. Izgatottan várták a nagy napot. Miki tata gyerekpezsgőt, hozzá illő poharakat és trombitákat vásárolt. Borcsa ünnepi ruhát csomagolt. A házat feldíszítették, s végül mégsem nudlit vacsoráztak, ahogy a gyermekek óhajtották. Nagy parti volt. 9-kor már mindenki aludt 🙂
Az újesztendő első hetét Zilahon töltötték a gyerekek. Azzal kezdték, hogy elvarázsolódtak a sok ajándéktól, amit az angyal otthagyott. Napi rendszerességgel mesélte el Borcsa a kötényt és a lakatos füzetet. A kötény azóta is a fiókban lapul, pedig szeretném, ha használná. Sajnos nincs ideje a konyhában serénykedni, elszólítják bokros irodai tevékenységei.
A dombos udvar kitűnő terepet biztosított a szánkózásra, ereszkedtek minden nap jó sokat. Szimatot szeretgették, a nyuszit sajnálgatták a nagy hidegben. Főztek, feladatoztak, ápolták az éppen beteg nagyszülőt, és fordítva. A nagyszülők ápolták az éppen beteg gyereket. Így telt a vakáció.
Szerző: Pelusss | jan 10, 2017
Kiválaszottuk január leghidegebb vasárnapját, s elmentünk lovagolni. Meg akartuk tudni, honnan van a falunkbeli szoborpark újévi lovaglására beharangozott ló. A szomszéd faluból. Ez azért pont jó, mert Péter izomtónusgyengeségére az úszás és gyógytorna mellett erősen javallott a lovaglás. De eddig nem találtunk erre való lovat, gazdát a közelben. A városi lovazás pedig meghaladja erőinket. Szóval ezért dacoltunk az időjárással.
A szél fújt, csodáltam, hogy nem penderítette le az alig 20 kilós gyermekeinket a ló hátáról, amikor kapaszkodás nélkül üldögéltek a nyeregben. Borcsának Guba jutott, egy szép hucul ló. Élvezte is a leány, hogy a bundaruha ellenére meg tudja érinteni az orrával a ló sörényét, ügetés közben el tudja kapni a földről dobott labdát, repülés közben (kitárt karokkal ült a nyeregben) sem pottyan le. A végén ügyesen leszállt egyedül, ahogy mondták. A lónak adott egy murkot, s azóta is Gubáról álmodik.
Péter egy jó magas, Király névre hallgató magyar sportlovon ült majdnem egyenes háttal. Csípőre tett kézzel, felemelt kézzel, s ő sem pottyant le. Pedig legutóbbi lovas emlékeink szerint tartani kellett a hátát annyira instabilan ült egy pónin. Szóval nincs minden veszve.
Szétfagytunk. A forró tea jól esett. Azóta lótartásról győzködik apát, aki könnyen befolyásolható, ha állatról van szó. Egyedül az én józanságom segít a földön maradni. 🙂
Hozzászólások