Óraátállítás

Borcsa:  – Milyen mókás, hogy világosságban fekszünk, és sötétben kelünk.

Áprilisi időjárás

Anya:  – Hajaj, pénteken havazni fog.
Péter: – Akkor megint szülinapja lesz Borcsának? (szerk. megj.: Borcsa decemberi)

Borcsa: – Hogy lenne szülinapom, most az ősz következik.

Gyűlés

Egyik délután Péter összehívja a családot a nappaliba: gyűlés lesz. Hamar megegyezünk, ő a gyűlésvezető, Borcsa írja a jegyzőkönyvet.
Az első napirendi pontot Péter terjeszti elő találóskérdés formájában: mi az? Kicsi és a házban tojik. Pók – erősíti Borcsa. Mielőtt toporzékolásba torkollik a gyűlés, kiderül, hogy tyúk és ez egy beugratós találós kérdés.

A második napirendi pontot én terjesztem elő: javaslom, gyűlés után oszoljunk két csapatra, az egyik mosogat, rendet rak a konyhában, a másik a gyerekszobát próbálja élhetővé varázsolni. Apa próbálja szabotálni az ügyet, végül egyöntetűen elfogadja a bizottság a javaslatomat.

A további napirend során számtalan találóskérdés és feladat kerül terítékre. Borcsa szorgosan jegyzetel, s egy bottal üti a szék támláját, így próbál csendet teremteni. Az ülés végén felolvassa a határozatokat – némi módosítással: 1. a gyerekek takarítanak a gyerekszobában, apa mosogat, én ruhát pakolok. 2. majd egyszer elmegyünk kirándulni és apa íjat gyárt a gyerekeknek.

Első napirend megvalósult. A másodikon még dolgozunk.

Frizura

Peti fejéről levágattuk a téli bozontot. Szép formás frizurája lett, Babi megmutatta, hogy kell elrendezni minden reggel. A fiú nagyon komolyan vette a hajrendezést. Az első sapkafelvétel komoly győzködést jelentett. Jaj, szétmegy a frizurám – egyre csak ezt hajtogatta. Hozzáérni sem szabad, mert ez egy szétmenős frizura.
Este lefekszünk, sokadik búcsú után újra berendel a szobába. Kissé felindultan trappolok. Ezzel fogad:

– Anya, ha hason alszom, tönkre megy a hajam?

Március 15 nálunk

Borcsáék az oviban lovakat készítettek: egy botra papír lófejet ragasztottak. Borcsa el is meséli:
– Anya, ma lovakat készítettünk, hogy holnap ne menjünk gyalog a felvonulásra. 🙂

Szerda reggel Borcsa felvette a legünnepibb korondi ruháját. Le is ért a földig. Legalább nem látszott a szarvasos cicanadrág  alatta. Bár a szarvas ősmagyar, kilóghatott volna. Befontuk a haját. Elviharzott oviba. Én Pétert kúráltam otthon. Szívtuk a taknyot, nyomtuk az aeroszolt, sütöttük a mákost a délutáni ünnepségre.

Borcsa szörnyű köhögéssel érkezett haza. Egy-kettőre eldöntöttem, hogy kihagyjuk a templomot az utána kezdődő templomkerti futkározással együtt. Péter kibukott. Ő márpedig templomba akar menni. Borcsával letárgyalom, marad egyedül otthon. Indulás előtt 5 perccel kiderül, hogy Borcsa egyedül fél otthon, inkább az apjával megy fogorvoshoz. Mire felöltözik, Péter is fogorvoshoz akar menni templom helyett. A gyógyszerem elgurul. Az uramat leszámítva, mindenki marad otthon. Palotaforradalom, römi, hajnyírás.

 

Pihenős

Végre péntek lett. Lassan fél éve gyúrtunk erre a péntekre. Zilah felé indulunk, a gyerekek jókedvűen nyargalásznak át az udvaron. Borcsa már elfelejtette, hogy lemaradt az aznapra betervezett ovis bábszínházról. Hagymaszurkálás, ággyűjtés, s egyéb válogatott tavaszi munkák elébe néznek. Mamáék játszóházba viszik őket, pizzáznak.
Mi pedig egy jóravaló helyen igen kedves barátokkal sétálunk, várat nézünk, nem létező pincesort keresünk, válogatott borokat kortyolunk. Csudaemberek mesélnek csudadolgokat a szőlőről. Sokat beszélgetünk, keveset alszunk. A szőlőhegyek rendezettsége nyugalommal tölt el. Onnan minden egyszerűnek látszik.