Hittantábor

Megvolt az első ottalvós tábor. 3 nap, 2 éjszaka.
Előző nap ügyesen bepakolták két hátizsákba a cuccaikat. Péter alvómacit is csomagolt, Borcsa hajdíszeket, csattot (egyet sem használt), a hajkefe itthon maradt. Számtalan hasznos instrukcióval láttam el őket, zacskó piszkos ruhának, ruhacsere, ilyesmik.

Péntek délben zokszó nélkül becipelték a lábszárukat verdeső hátizsákokat a plébániára. Mamika kísérte őket. Ettől kezdve szaporán gondolkodtunk azon, hogy vajon mit csinálnak.

Második estére a szülők is hivatalosak volt a tábortűzhöz. És igen, átöltöztek, a ruháikat mindketten képességeikhez mérten rendben tartották. Péter sokat nem törődött velünk, fontos játszanivalója volt. A tábortűz előtt előadták Jónás történetét. Büszkék voltunk és sokat nevettünk. Később Borcsa álmos lett, nagyon. Elsőként dőlt be az ágyba. Sírt a fáradtságtól, hazaküldött. Nem értünk az utcavégéig, amikor Péter kántor hívott: a leány hazamenne.

Félig pizsamában hazasétáltunk a holdfényes éjszakában. Péter akkor még javában kúszott a fűben a plébánia udvarán.

Vasárnap reggel leány visszaszállítva. Péter a késői fekvés ellenére ismét az elsők között ébredt. Lázba hozta a tábor. Ebédfőzésben segítettem. Közben füleltem. Zengett a gyerekhang az Árpád-kori templomból. Szívdobogtató volt kicsiny, elöregedő egyházközségünket tekintve.

Estefelé zárómise. A csomagok már össze voltak rakva. Borcsa egy bögrét hagyott ott. Péter a zokniját egy ollóval bokazoknivá alakította egy napfényes délutánon. Nem zuhanyzott 2 napig.

Késő estig hallgattuk az élménybeszámolót.

Köszönjük.

Nyár

A gyerekeket Zilahon szedtük össze egy péntek estefelé. Szépruhában, izgatottan, tízórais zacskót szorongatva toporogtak a kapuban. Az élménybeszámolót Budapestig hallgattuk. Témába kerültünk a nagyszülőkkel töltött hétköznapokkal, a híradóban látott balesetekkel és három filmsorozat tartalmával. Borcsa csak azt fájlalta, hogy mikor a csontvázat mutatták volna, Mama elkapcsolt.
Egy röpke éjszakai pihenés után karavánba rendeződve elindultunk a tengerpartra. 14 gyerek, 13 felnőtt. A hét gyorsan elrepült. A gyerekek kitűnően elvoltak egymással. Kiolvastam egy könyvet, s a hasam is barnult nemcsak a hátam, ahogy ez kisgyermekes anyákkal történni szokott. E nagy lazulásnak köszönhető, hogy nem figyeltünk eléggé Péterre, aki túlságosan elmerült a mókában ahhoz, hogy észrevegye szomjúságát. Talán emiatt ugrott fel a láza irtó magasra. Két napig kúráltuk gyógyszerrel, úszómedencével, hidegzuhannyal és sok folyadékkal.

Kempingünk csúcshelye az ugrálótoronnyal felszerelt medence volt. A gyerekek egyre fennebb merészkedtek, s végül apa is ugrott velük. A tenger meleg volt és sós. A fagyi kimondhatatlanul finom. A kosárpálya eső után csúszós (a fiú kétszer vágódott el). A reggelek álmosak, az esték hosszúak. A golfozás fel lett fedezve. Billy bácsi tábori ágya fel lett avatva (a fiú aludt rajta, mikor kihálóban volt a lányoknál). Kisvárosokban barangoltunk, kastélyokat látogattunk, a rinyálást fagyival csitítottuk.

Hazafele Balaton, barkácsolás, meleg víz és hideg szél. Tihany.

Nyolc nap elmúltával egy végtelenül hosszúnak tűnő utazás után tértünk vissza a való világba. A kutya a nyakunkba borult, a macska dorombolt, a bárányok hallgattak.

 

Borcsa mondta

Borcsa: Péter, milyen frizurát szeretnél? Kopaszt vagy ilyen hősiest? 😀
/

Apa: Nézzétek gyerekek, milyen szépen nyugszik le a nap!

Borcsa: Miért? Valaki felidegesítette?

Távirat a nagyszülőktől

  • Képzeld, ma mindkét gyerek reggelizett.
  • Uborkát fogunk elrakni, Borcsa majdnem tökéletesen elmondta, mi kell hozzá.
  • Tegnap egész nap málnát ettek.
  • Az este csak úgy bezuhantak az ágyba.
  • Már fél 8-kor kivonultak az udvarra, Péter segített locsolni.
  • Ribizlikocsonyát, baracklekvárt készítettünk. Nagyon ízlett Borcsának a lekvár.
  • Ma korán keltek, reggel 8-kor elmentünk a játszótérre.
  • Kétszer fürödtek az udvaron a medencében.
  • Feldíszítettük a kertet Andika szülinapjára.
  • Feri hozott törpeharcsákat. Péter nagyon élvezte.
  • Nem volt kedvük ribizlit szedni.
  • Péter Tatával dolgozik a pincében.
  • Segítettek kiszedni a borsót.
  • Mára lángost rendeltek.
  • Péter elment Tatával vásárolni. Nekünk lányos programunk van.
  • Tegnap sokat targoncáztak.

Vakáció

Szépen ügyesen kilogisztikáztam a vakációs programot: a fiú köhögését Piri mamáék kúrálják, eközben szépen beszéltetik, s minden. A leány pedig még 2 hétig jár oviba.
Borcsa már a második napon nem mutatott túl nagy lelkesedést, de nyomtuk az ovit. Jött egy kicsi köhögés, csütörtök éjjelre már hányás, gennyes mandula. A hétvégén a házassági évfordulónkat lázcsillapítással ünnepeltük. Néha igencsak reménytelennek éreztem a helyzetet, de a láz, hogy így, hogy úgy, lement. Igaz, épp csak annyi időre, hogy elmúljon a pánik, aztán kezdődött előlről.

Szombat hajnali lázálmos csillapítás után sem Borcsa, sem én nem tudtunk aludni. Így esett, hogy reggel 7-re ki volt vasalva egy heti ing, lejárt a mosás, teregetés, s a hűtő is patyolatisztán várta a reggelt.

A láz elmúltával vasárnap késő délután Zilahra szállítottuk a leányt. Reméljük, már nem fertőz. Felszusszanás. Két hét vakáció.

Ballagás, évzáró

Borcsa rutinosan ballagott el az oviból. Én pont úgy meghatódtam, mint a tavaly. Volt pörgős szoknya, vers, templom, móka, tánc és töltöttkáposzta. Az ebédet egy cukrászdában zártuk. Maradt még két óránk a következő ballagásig (unokatestvér, egyetemről). Megneszeltük, hogy van valami fesztivál a Szamos partján. A fesztivál készülődőben volt, mi pedig nekifeküdtünk a szélnek két köhögős gyermekkel, s két hídon megjártuk a Szamost. A végére csattogott a fejem a széltől. Bizonyára a többieknek is, de mélyen hallgattak.
Borcsa az egyetemi ballagáson bezsebelt egy csokor rózsát Édestől. Péter sírt egy sort, oszt hazamentünk. Nem zárójelben, de megjegyzem, hogy Édes 2 héttel később kárpótolta Pétert egy csudaszép virággal.

Vasárnap ismét szépruhába bújtunk, fotózkodtunk egyet a macskával, s a fiú évzáró istentiszteletére indultunk. Itt is elmorzsolgattam szépen a könnyeimet. Kezdődhetett a vakáció.