A napi kétszeri autózás nemcsak regényolvasásra kitűnő alkalom, hanem nyelvtanulásra is. Épp a románt gyakoroljuk. Apa kérdezi, hogy mondják a cipőnek. Borcsa magabiztosan visszakérdez:
-Románul vagy németül? Tudod apa, mindkettőt tanuljuk az iskolában.
Természetesen egyik nyelven sem tudta.
Macska
A napot macskával indítjuk. Pár hete végső kétségbeesésünkben egy reggel beengedtük Cirmos Vilmost a házba. A macska egyből a gyerekszobába tipegett, Péter és Borcsa nevetve ugrottak ki az ágyból. Azóta így megy ez minden reggel. Lámpagyújtáskor Vilmos lekászálódik a farakás tetejéről, s keservesen nyávogni kezd az ajtóban. Negyed óra múlva az ajtó kinyílik, pár másodperc múlva a gyerekek vidáman kipattannak macskázni az ágyból.
Az öltözéssel sem lehet sokat piszmogni, mert a macskának enni kell adni. Sürget a nyávogás. Az etetés reggel Péter feladata, délután Borcsáé. A macska kint eszik, tehát mielőbb menetre készen kell állni. Majdnem secc-pecc elkészül mindenki.
Egér
Megszerettük Ruminit, felváltva olvassuk az urammal a gyerekeknek. Annyira izgat a történet, hogy akkor is végighallgatom, ha nem én olvasom. Mostanában leginkább reggel olvasunk az autóban. Pont egy fejezetre elég az út.
Tényleg és örökre.
Péntek délután időnap előtt hazaszállítottam egy beteg és egy egészséges gyermeket. Becuccolás közben arra lettem figyelmes, hogy két kutya neki van állva az egyik bárányunknak. A vizuális típusú olvasóim kedvéért nem részletezem a vérben egy cseppet sem szűkölködő látványt, de tény, hogy az egyik bárányunk tetem volt, a másik a végét járta. Én pedig egyetlen felnőtt voltam az egész dombon.
Nagy rohangászások közepedte közöltem a gyermekekkel a szomorú hírt. Erre Borcsa, aki még a furulyaóra hatása alatt volt, ekképpen szólt:
– Péter, akkor most fújok valami szomorút.
Borcsa furulyát választott az iskolában. Izgatottan készült az első órára:
– Jaj, holnap szépen fel kell öltözzek, furulyaóra lesz!
Apa elképedve: – Divatbemutató lesz vagy furulyaóra?
A gyerekeim a farsang bűvöletében élnek, úgy viselkednek, mintha nem négy hónap, hanem négy nap lenne a maszkabálig (ha egyáltalán lesz maszkabál). Ki van találva: Borcsa kalóz, Péter kapitány, apa papagáj, én a kalózok kincse (egyes meglátások szerint egy ládában fogok kuksolni). Reggelente az autóban hosszasan értekezünk arról, hogy kinek milyen jelmeze lesz, hogy és milyen anyagokból fogjuk előállítani.
Készen állunk.
Őszi vásár után szülinapra indultunk. Julika és Panna volt az ünnepelt. Ajtónyitás után Julika végignéz rajtunk, s megjegyzi: Ja, azt hittem a vendégek jöttek (megtisztelt, hogy családtagnak tekintett). Majd nagy örömködések közepedte Borcsa nyakába ugrott. Érthető volt, hiszen nyaralás óta nem találkoztak, ám akkor igen mély barátság szövődött közöttük. Ajándék megvolt, bemennek a szobába, s Julika megkérdezi Borcsát: Téged hogy is hívnak?
Ez még csak a kezdet volt, nemsokára benépesítettük a házat, akusztikailag pedig az egész tömbházat. Lett egy Sára kutya, kölyök, nem is bírta a nagy szeretgetést, egy idő után belealudt a mókába. A hörcsög előrelátóan a szekrény tetejéről figyelte a partit, a tavaly ilyenkor távirányítós autóban cikázott a szoba közepén.
Volt társas, babázás, kutyázás, diavetítés, buli és torta. Az éjszakát a gyerekeink a keresztanyjuknál töltötték, Kincső alaposan vendégül látta őket. Mi pedig egy kedves barátunk szülinapjának örvendeztük egészen hajnalig egy jóravaló helyen.
Hozzászólások