Szerző: Pelusss | jan 4, 2018
A gyerekek magabiztosan léptek a pályára. Meg voltak győződve, hogy tudnak korcsolyázni, csak még nem próbálták. Na jó, a tavaly egyszer igen. Bátran csoszogtak, két kézzel a korlátba kapaszkodva. Nem fogadták el segítő karomat, hiszen tudnak korcsolyázni. Péter időnként négykézláb csúszkált, a csoportos szelfiből pedig kizuhant. Borcsa a végére megtalálta az egyensúlyt, egyre gyakrabban siklott kapaszkodás nélkül. Én önfeledtem korcsolyázhattam, nem tartott rám senki igényt. Minden körnél aggódva lestem, nem törött-e kezük-lábuk, Péter ujjait nem nyisszentette-e le egy száguldó korcsolya. S századszor is megkérdeztem, segítsek-e. Az agyukra mentem.
Szerző: Pelusss | jan 4, 2018
Mikulás napján (jól kiválasztottuk) reggel izgatottan kanyarodtunk a kórház felé. Borcsa vérvételre lett küldve, hátha kiderül, mitől vannak azok a cifra kiütései. Lányos program volt. Jókedv, móka, bátorság, egészen addig, amíg a tűt bele nem szúrták a karjába. Onnantól krokodilkönnyek, ordítás. Bár számítottam rá, a torokváladék vételnél nem dobta ki a taccsot.
Lifteztünk (falusiaknak szenzáció), végigsétáltunk a belvároson, megcsodáltuk a kivilágított házakat, s izgatottan találgattuk, vajon a suliban, jár-e a Mikulás (persze, hogy jár, apa épp azon volt, hogy feltartóztassa, amíg Borcsa odaér).
Szerző: Pelusss | dec 11, 2017
Úgy esett, hogy Mikulás estéjét a gyerekekkel hármasban töltöttük. Morcultam eléggé, de attól még az uramnak gyűlésben kellett ülnie.
Péter és Borcsa már az autóban izgatottan találgatták, vajon járt-e a Mikulás. Biztos voltam benne, hogy nem. 🙂 Becuccoltunk, tüzet tettem, ebédet készítettem. A gyerekek előszobát takarítottak (másnap reggel nem találtuk meg a Péter cipőjét). És minden neszre reménykedtek.
A balga Mikulás előző este nem rejtette el az ajándékokat az előszobában, így egyenként kellett kicsempészni a kamrából végig a házon. A nadrágom zsebét megraktam müzliszelettel és észrevétlenül próbáltam osonkodni az előszoba felé. A cucc recsegett a zsebemben, a gyerekek hallották, irány az előszoba. Igyekeztem úgy haladni, hogy ne hajlítsam be a lábaim, robotként lépegettem.
A Mamikáéktól hozott csomagba betettem egy cetlit. Bal kézzel írtam rá, hogy kinek a Mikulásától érkezett. Borcsa meg is állapította, nagyon öreg ez a Mikulás, ha ilyen reszkető kézzel ír. Okozott némi fejtörést, hogy-hogy pont erre járt, ha pár száz kilométerrel odébb Zselykének is nagyjából akkor vitte az ajándékot. De nem mentünk bele a részletekbe. Borcsa fejében helyi Mikulások vannak: madéfalvi, zilahi, magyarfenesi s így tovább.
Lényeg a lényeg, hogy kétszer majdnem lebuktam.
Végül volt nagy örömködés, csillogó szemek. Remélem, nem ez az utolsó év, amikor átéljük a varázslatot.
Szerző: Pelusss | dec 11, 2017
Borcsa tanácstalanul kérdezte, mit kérjen a Mikulástól. Hát mondom például kariókát, gyümölcsöt, édességet. Meg is írták a levelet. S pont azt hozta, s még annál is többet.
Hétfő délután, ahogy hazaértünk, mindketten rohantak a fürdőbe. Belecsapták a sáros csizmákat a kagylóba, s leginkább kívül, de belül is alaposan átsuvickolták. Már csak a fürdőt kellett kitakarítani, s várhattuk a Mikulást másnapig.
Szerző: Pelusss | dec 11, 2017
Gyanútlanul térünk nyugovóra. Fél óra szundi után Péterre rátör a köhögés. Átköltöztetjük a nappaliba, ne zavarja a leányt. Seperc alatt megjön a róka. Utána nyugodtan alszik. Még jó, hogy feltalálták a mosógépet.
Másnap reggel köhögés semmi, derűsen indulunk iskolába. Borcsa a városban közli, hogy fáj a torka, a Sétatér mellett kidobja a taccsot. Váratlanul ért. Se zacskó, se cserekabát, se pótharisnya, se pótnadrág. Reggel fél 8. Van egy pörgős szoknyája az osztályban, de az túl kevés. Szaladgálok a boltokban, sehol semmi. 8-kor nyit az első turkáló. Borcsa apa irodájában aggódik azon, hogy el fog késni. Apa sem ül tétlenül, mire becsengetnek, szerez egy nadrágot az oviból. Kezdődhet a nap.
Szerző: Pelusss | dec 11, 2017
Borcsa Csíkban töltötte az őszi vakációt. Keresztszülei szállították haza. Pont, mint a tavaly. Vasárnap estére érkezett Mamikáék nagy örömére. Első nap ismeretlen okokból hányt. Nem fertőzött meg senkit. Hamar összeszedte magát. Visszafele vonattal jöttek, Borcsa írt 3 fejezetet a meséjéből. Leginkább ő tudja kiolvasni. Talán ha Budapestig mennek, meseregény lesz belőle.
Péter Zilahon vakációzott. Írta a házit lelkiismeretesen, akkor is, amikor már rég nem kellett. Hétvégére ő is hazakerült. Négy nagyszülő, közös munka, bográcsozás, nagy beszélgetések. Ez volt a nagy családi hétvége.
Az öt gyerekmentes nap alatt teljesen elszoktunk Borcsa be nem álló szájától. Kellett pár nap, míg felvettük a ritmust.
Hozzászólások