Szerző: Pelusss | jan 4, 2018
Megüzente: az idén nem fogja elvinni a fenyőnket, túl sok a dolga. A nagyobb gyerekeknek nem tudja feldíszíteni a fát. Kérte, hogy segítsünk neki ebben.
Péter és Borcsa egyöntetűen állapították meg, hogy ők már nem kicsik. Tehát együtt fogjuk díszíteni a karácsonyfát. Szenteste előtt 4 nappal lett fenyőnk. Attól a perctől kezdve minden nap azon meccseztünk (többször is), hogy mikor díszítjük fel. A gyerekek szerint most rögtön. Szerintem 24-én ebéd után. Az uram csak a fejét fogta. Viszonylag békésen szabotáltam (bár néha rezgett a léc) a csütörtöki, a pénteki, sőt még a szombati karácsonyt is. Igaz, szombaton bekerült a fa a házba, a gyerekek felékesítették az általuk készített papírdíszekkel.
Vasárnap délután nagy izgalommal csomagolták ki a gondosan elpakolt díszeket. Apa a szalmafűzérrel vesződött, végül egy olló megoldotta a kérdést, s lett vaegy szalmadísz is.
Nagy volt a lelkesedés. A karácsonyfaégőnk néha megadta magát. Pont jó volt, legalább nem nyomta el a szomszéd házról áradó fényt. Borcsa csodálattal meg is állapította: Ilonkáék karácsonyfában laknak.
Az esti templomból hazajövet óriási volt az izgalom. Alig bírtuk kizárni az ajtót. Nagy önuralom szükségeltetett, hogy ne cipőstől trappoljunk végig a házon. Járt az angyal. Ajándékok a fa alatt. A macska álmosan nyújtózott az ágyon. Észrevétlenül besurrant, míg az angyal ügyeskedett. S a mise alatt kipihente magát a melegben. Gyorsan körbeszaglásztam a házat, rendes volt, nem hagyott nyomot maga után, s a karácsonyfával sem játszott el.
Szerző: Pelusss | jan 4, 2018
„Ne pörögjük túl a dolgokat, hagyjuk, hogy Isten lepjen meg karácsonyra” – ez annyira szépen hangzott, amikor advent elején olvastam. Hát hagytuk, nem volt más választásunk.
Meg volt tervezve a nagy családi karácsony budapesti kiszállással. Végre nemcsak élő egyenes adásban látjuk a már nem annyira vadiúj unokaöcsénket. Meglátogatjuk a barátokat, keresztszülőket. Menü megtervezve, ajándékok felhalmozva. Budapesti templomok mise és istentiszteletrendje kiírva. Rokonlátogatások órára pontosan beprogramálva. Alaposan elbúcsúztunk barátoktól, szomszédoktól, hiányzást jelentettünk a templomi szerepben.
Indulás előtt 2 nappal valami kórság leteperte a legifjabb családtagot, a 6 hónapos Mátét. Nem utaztunk.
Gyors újratervezés. Itthoni karácsony. Meghitt Jézusvárás a templomban. Meglepetéskántálók késő este. Karácsony napján nagyszülők, rokonlátogatás.
Szóval meglepett. Szilveszterre is, de azt majd később.
Szerző: Pelusss | jan 4, 2018
Összeül a család. Ebéd közben megvitatjuk, ebéd után le is írjuk. Egymás után jönnek az előterjesztések. Pompás ötletek hangzanak el: Nem mondjuk, hogy hülye, azt sem, hogy örökre hülye maradsz (Péter). Nem hazudunk (Borcsa) – ezt bizonytalankodó lelkiismerettel szavazom meg így karácsony előtt az angyalvárás csodájában. A házban papucsot viselünk (én). Nem kiabálunk (Apa, kisbetűs rész: csak ha muszáj). Szó, ami szó, lett 10 pontunk, amit mind a négyen egyöntetűen jóváhagytuk. Kiírtuk a hűtőre, mindenki kézjegyével ellátta a Házi rendet.
Azóta is van mire hivatkozni a spontán cirkuszok közepedte: Péter, emlékszel? Aláírtad! Nem vesszük el a másét, hanem elkérjük! (Borcsa)
Szerző: Pelusss | jan 4, 2018
– Anya, ma Dávid megkért, hogy kössem be a cipőjét, de csak az egyiket kötöttem be, mert siettem. Ez jócselekedet, ezért jár szalmaszál a Kisjézusra? Azt hiszem, csak fél jócselekedet volt.
– Akkor csak fél szalmaszál.
Szerző: Pelusss | jan 4, 2018
Esténként jó ráérősen duruzsolni a szőnyegen az adventi koszorú fényénél. A gyerekek kicuccolják a takaróikat nappaliba. Mindenki elmondja, miért hálás. Előjönnek az örömök, a szomorúságok. Olyan jó, igazi pillanatok ezek. Anya, neked hány jócselekedetet volt ma? És mi? Hát izé. Másnap már jobban figyelek, mit mondok, csinálok vagy nem csinálok.
Szerző: Pelusss | jan 4, 2018
Péter önállósodik. Mikor először jelentette be, hogy egyedül meg tornáról az apjához, a szívemhez kaptam. Igyekeztem nem betojni, vagy legalábbis leplezni, hogy milyen vad forgatókönyvek mennek a fejemben. Négy átjáró, számtalan útkereszteződés, 7 perc rollerrel. Tudtam, ismeri az utat, jól tájékozódik. Inkább attól tartottam, hogy elbámészkodik, és sutty, nem jó irányba indul valamelyik útkereszteződésnél. S akkor aztán annyi, mert se románul, se magyarul nem fogják megérteni, mit akar. Karjára írtam a telefonszámom. Lelkére kötöttem, ha nem tudja, hol van, mutassa meg egy bácsinak vagy néninek.
Nem tévedt el, de amíg megérkezett az apjához örökkévalóságnak tűnt. Csillogó szemekkel zsebelte be a dicséreteket. Azóta már másodszor.
Hozzászólások