Szerző: Pelusss | feb 20, 2018
Ideért a csíki angyal ajándéka is. Azóta jelentősen megváltoztak a délutáni szokásaink. Gyors estebéd után, mielőbb eleget kell tenni az iskolai és beszédfejlesztős kötelezettségeknek, hogy utána nyugodtan dixitezhessünk lefekvésig. Ugyan nap, mint nap előkerülnek a sorrend megváltoztatására irányuló törekvések (előbb társasjáték, aztán házi), de felnőttekül nem hagyjuk magunkat, bármilyen hangerővel, ajtócsapkodással társuljon is a javaslat. Előbb-utóbb Péter is belátja, jobb, ha csipkedi magát, mert a Dixit nem egy 10 perces játék, de nem ám. S legkésőbb 8-kor ágyban kell lenni, kár hisztivel tölteni a drága perceket.
A gyerekek nagyon hamar ráéreztek a játék lényegére. Mi felnőttekül is nagyon élvezzük. Rágcsáljuk az almát, s közben megy a találgatás, kártyarejtegetés. Nagy az izgalom.
Szeretjük.
Szerző: Pelusss | feb 20, 2018
Rendhagyó módon vasárnap nem volt nagy tolongás az oltárnál. Csak ketten ministráltak. Elég ügyesen helytálltak. Aggódtam, üveggolyókkal volt megrakva a fiú zsebe. Azok onnan bármikor előkerülhettek volna. De nem. Egyedüli mókás helyzet az volt, amikor Péter megpróbálta túlharsogni a kántort, volt, mikor sikerült. Szerencse nem ismerte az összes éneket.
Szerző: Pelusss | jan 17, 2018
Szilveszter után ügyesen visszaváltottuk a vonatjegyeket, s Pétert édesapám szállította Madéfalvára. Izgatottan szorongattam a telefont naphosszat. Nem, a fiú nem ütötte ki magát. Semmi rotavírus. Élt vígan. Aludt délig. S ment a vakáció, ahogy az illik.
Borcsa számos tervvel felvértezve érkezett Zilahra. A tervek egy részét, úgymint lángos és fánk sütés, halasztani kellett a diéta miatt. A tervek másik részét pedig mama betegsége miatt kellett lemondani (tolltartó kötés, kószálás a városban). Borcsa kiszolgálta magát, ha kellett ellátta mamát, elkísérte tatát bevásárolni, de leginkább a tévét nézte e viszontagságos időkben.
Pénteken találkozott a család. Nagy volt az egyetértés másnap délig.
Szerző: Pelusss | jan 17, 2018
Pillangó esete Anyával
Január 1-jén, amikor az orvos közölte, hogy hazamehetünk, Borcsa óriási krokodilkönnyeket hullatott. Mire a nővérszobába értünk, torka szakadtából ordított. Az odavezető út sem volt túl egyszerű, gyakorlatilag végigvonszoltam a folyosón. Teljes erejéből tiltakozott a tű kiszedése ellen. Az asszisztensnő sokat nem érzelgősködött. Seperc alatt túl voltunk rajta. Jól körbe tekerte e lányka karját egy ragtapasszal, amit 10 perc múlva már le is vehettünk volna. Én megkönnyebbültem, mert nem jutott eszembe, hogy fogjuk ezt a ragtapaszt leszerelni a karjáról.
Este neki is láttunk, kíméletes meleg vizes áztatást javasoltunk. Borcsa kitiltott a fürdőből, egyedül állt a kagyló mellett és zokogott. Még a vizet sem merte ráengedni. Hosszas rábeszélés, gyerekkori emlékek felidézése valamint a fél fürdő eláztatása után, gyorsan leszedtük. Borcsa ordított, Péter majdnem megvert. Akkor még nem sejtettük, hogy másnap kezdődik elölről a tortúra.
Pillangó esete Apával
Második körben ismét Apával mentek kórházba. Apa mókázott, a lány mellé feküdt, Borcsa pedig teljes erejéből szorította apja fülét, amíg sikerült elkapni a vénáját. Sírás minimális.
Pillangó eltávolítás Piri mamával
Mikor Borcsa megneszeli, hogy dolgozni kell mennem, és Piri mamával marad a kórházban, rögtön tiltakozni kezd. Velem akar maradni, hiszen mama megszidja, ha sírni fog, mikor a kezéből kiveszik a tűt. Megígérem, hogy megmondom mamának, hogy ne szidja. Elfelejtem. Ő emlékeztet, mielőtt indulnék ki a kórteremből: Anya, akartál mondani mamának. Ja, igen. Mondom is. Mama tiltakozik: Nem szid, a leány amúgy sem sír. S tényleg nem. Az volt a módszer, hogy nem nézett oda.
Szerző: Pelusss | jan 17, 2018
Szilveszterre szokás szerint erőst készültünk. Helyszín a faluban, barátoknál.
Tervekben itt sem volt hiány: menü egyeztetve, mikor mennyit alszunk előtte, ki, mit vesz fel. Szilveszteri parti után a gyerekeket szétszórjuk a nagyszülőknél, vonatjegyek megvásárolva, kezdődhet a vakáció.
Borcsa szombat este hasfájásra panaszkodott. Éjszaka jött a megállíthatatlan hányás, hasmenés. Kora reggel pelenka és gyógyszervásárlás. Délig többször is rácsodálkoztam, milyen találó kifejezés a sugárban hányás. A mosógép állta a sarat. Szilveszter délutánján már ment a perfúzió a kórházban. A fiúk a tervek szerint szilvesztereztek. A menüből szinte semmi nem készült el. S én egy tarka mackóban egy pici kórházi ágyon lestem Borcsát, mikor tér magához.
1-jén hazaengedtek. Este láz, másnap újra hányás. Konzultálás gyerekorvossal, kalandos gyógyszerbeszerzés. A gyógyszer 10 másodperc múlva kihányva. Utolsó esély a kóla. Nem működött. Vissza a kórházba. Ismét perfúzió. Már harmadik napja. Hányás nincs, hasmenés van. Reménykedünk. Borcsa irtó cingár lett. Nyúzott és fáradt.
Ui. Pénteken szabadultunk. Borcsa virgonc. Diétázik. Rotavírus volt. Piri mama néha felváltott a kóházban, hogy a munka mezején is helyt tudjak állni. Ezt egy adag vírussal háláltuk meg.
Szerző: Pelusss | jan 17, 2018
Borcsa kb. egy évet készült a szülinapjára. A helyzet fokozódott szeptember óta, amikortól különböző szülinapokra hivatalos az egész osztállyal együtt. Ezen felbuzdulva ő is meg akarta hívni mind a 24 osztálytársát. Az ötletet elvetettük. Kiegyeztünk 3 osztálytársban és 4 barátnőben. Az utolsó pillanatig nem volt tiszta, hogy ki jön a szüleivel, ki az összes testvérével és ki egyedül. Mi maximális létszámmal számoltunk. Ezért még egy hónappal később is van lefagyasztva maradék töltöttkáposzta. Pedig mindenkit felpakoltunk a parti végén. Az egyik torta érintetlen maradt, s szűk hétig szendvicset ettünk az állatokkal együtt különböző formában. Szóval még van, mit fejlődni rendezvényszervezés terén . 😀
A partiarc apa volt. Beállt az óriás szerepbe és hagyta magát nyúzni.
Idén pulitorta volt (nem ízű, hanem formájú). Péterrel gyártottuk titokban. Szerettük.
Hozzászólások