Ovi után beülünk az autóba. Indulunk haza. Borcsa nagy vigyorogva megszólal:
– Apa büdös.
Nem válaszolunk. Igyekszünk tartani magunkat a legújabb pedagógiai módszerünkhöz. A magyarázás, kérdőrevonás, szigor ezidáig nem hozott eredményt e téren.
– Apa büdös. Apa bekakált.
Beszélgetünk tovább, nem veszünk tudomást Borcsáról. Ő azonban nem hagyja magát. Egyre hangosabban kiabálja, hogy Apa/Anya/Péter büdös/bekakált.
Apa elveszíti a türelmét:
– Borcsa ha még egyszer meghallom, kiszállsz az autóból, s gyalog mész haza! Ezt akarod?!
Néma csend. Engem szokás szerint a röhögés fojtogat. Jól álcázom magam, pedig akkor még nem tudom, hogy van csattanó is.
Borcsa megszólal:
– Semmi nem büdös. 🙂
Ezt akartunk, nem?
Hozzászólások