Nagy izgalommal készültek a gyermekek életük első pünkösdi búcsújára. A lelkesedés a tetőfokára akkor hágott, mikor kiderült, hogy a búcsúban vásár is van, s Mamáék egy keretösszeggel támogatják az ezen való részvételt.
Az eredeti terveim szerint a Határ utca végéről indultunk volna a madéfalvi keresztaljával, de a realista uram mellett hamar beláttam, hogy gyalogosan Csicsó végéig jutunk el. Tehát autóval indultunk. Kb. félúton parkoltunk le az út szélén, s csatlakoztunk a dánfalvi keresztaljához. A gyermekek erőst örvendeztek, Péter előre hátra futkosott, Borcsa két lépés – egy ugrás ritmusban haladt előre. Hiábavaló volt minden figyelmeztetés az erőtartalékolásról.
A hegy aljában találkoztunk Hunorékkal, akik megszántak némi naptejjel. Ránk is fért mind az 50 faktor. A misét több-kevesebb odaadással hallgatták. Okozott némi zavart az egy darab napernyőn való osztozkodás. Zselykét szórakoztatták, közben Péter begyúrt együltében négy szendvicset (rekord).
Hazafelé végre elérkezett a vásár ideje. Borcsát sikerült jó irányba terelgetni, ezért pénzét egy nemezelt teknősbe fektette, Pétert azonban nem lehetett eltántorítani a kínai fröccsentett műanyagtól. Apa fagyizni hívott. A sületlen kürtőskalácsot megvettük, indulhattunk haza. Erőltetett menetben jutottunk el az autóig.
Hozzászólások