Néhány évvel ezelőtt zajlott le az alábbi történet, amit be is tettem a blogba annakidején,- dehát könnyebb újra bemásolni, mint utalni rá, hiszen meg se tudnám találni, hogy a közel ezer szoba melyikében található.
Reszketek bele!!!
Olyan élményem volt ma, hogy nem tudok magamhoz térni. Még mindig reszketek bele.
Valami hivatalos ügyet kellett elintéznem, mely nemcsak az éjszakámat zavarta meg, de szorongással kísért utamon is. Elintézve, megnyugodva, de lemerült energiakészlettel caplatva haza felé, betértem még a bankba, hogy feltöltsem kiürült pénztárcámat.
Kész!- mondtam magamnak itthon, most tessék aludni egyet, mert ebben a borús, tejszerűen ködös időben úgyse tudsz semmihez kezdeni. Pihenj egyet, aztán lehet dolgozni!
Majdnem elaludtam, amint megszólalt a telefon: Frau Horvath… ma volt nálunk a bankban és vett ki pénzt az automatából…
Igen…
Nézzen csak bele a pénztárcájába!… Ott a pénz?…
Nein!… kiáltottam bele a készülékbe …Nein!… Bele se kellett nézzek, mert akkor eszembejutott, hogy az utolsó mozdulatot nem tettem meg. A pénzt nem vettem ki a gépből, csak a kártyát… Mein Gott!… majdnem összeestem.
400 eurót vett ki ugye?
Ja… suttogtam síri hangon.
Ne ijedjen meg, egy férfi észrevette s ideadta nekem a pénzt. Bejön érte most?
Nem tudok… Nincs erőm hozzá…
Nem baj, akkor visszateszem a kontójára…
Danke, danke schön tettem helyére utolsó erőmmel a kagylót.
Vannak becsületes emberek! A Jóisten áldja meg őket!…- estem ágyamba félájultan…
…
Már nem reszketek,- mert közben sokat elemeztem gondolatban a történteket.
Elemeztem két ember becsületes tettét. Mert kamera ide, kamera oda, megmutatta a bankban a hölgy, hogy valóban létezik egy kamera, amely látja a mozgást a teremben, de hogy a gép előtt ki mit cselekszik, azt már nem. Tehát abszolut nem volt természetes, ami történt, hanem egy figyelemreméltó, magasrangú emberi cselekedet. Köszönet érte mindkettőjüknek!!! Annak, aki megtalálta s természetes mozdulattal átadta a pénzt, majd továbbment, meg annak, aki átvette, engem telefonon értesített s betette a kontómra a pénzt, amely így szerepel: Steckengebliebenes Geld vom Bankomat (Bankomatban maradt pénz).
Történt még ilyesmi?
Ó, igen. Magának szerencséje volt, egy becsületes ember találta meg.
Ismeri?
Nem tudom kicsoda, hogy hívják, egy kliensünk, csak látásból ismerem. Ha megjelenik, majd átadom ezt a virágképet neki, a hozzáfűzött szöveggel együtt. Ha nem látom többet, – visszaadom magának.
Vajon hagyjak pénzt is neki? Talán kellene…
Szó sincs róla!!! A becsületes emberek nem várnak anyagi juttatást tettükért…
Köszönöm, néztem fel a borús égre, amint kiléptem az épületből.
Újra éreztem: Valaki szeret odafenn…
(A bankos nő utána még sokáig figyelt, ha pénzt vettem ki az automatából, hogy nem-e hagyom benne megint a kivett összeget. Aztán megnyugodott, hogy egyszeri eset volt.)
Hozzászólások