Borcsa rutinosan ballagott el az oviból. Én pont úgy meghatódtam, mint a tavaly. Volt pörgős szoknya, vers, templom, móka, tánc és töltöttkáposzta. Az ebédet egy cukrászdában zártuk. Maradt még két óránk a következő ballagásig (unokatestvér, egyetemről). Megneszeltük, hogy van valami fesztivál a Szamos partján. A fesztivál készülődőben volt, mi pedig nekifeküdtünk a szélnek két köhögős gyermekkel, s két hídon megjártuk a Szamost. A végére csattogott a fejem a széltől. Bizonyára a többieknek is, de mélyen hallgattak.
Borcsa az egyetemi ballagáson bezsebelt egy csokor rózsát Édestől. Péter sírt egy sort, oszt hazamentünk. Nem zárójelben, de megjegyzem, hogy Édes 2 héttel később kárpótolta Pétert egy csudaszép virággal.
Vasárnap ismét szépruhába bújtunk, fotózkodtunk egyet a macskával, s a fiú évzáró istentiszteletére indultunk. Itt is elmorzsolgattam szépen a könnyeimet. Kezdődhetett a vakáció.
Hozzászólások