Ballagás

Ovis ballagással, házassági évfordulóval egybekötött fásszínépítést tartottunk. El is jöttek a nagyszülők mind.
Péntek estére ki-ki letette a kalapácsot, a  billentyűzetet, a fakanalat, a homokozólapátot, s virággal, sütivel megrakodva a kicsikultúrba indultunk.

Gombóc volt a torkomban, hála a lelkemben, s könnyek a szememben. 😀

A kiscsoport hozta a formáját, megnevettettek rendesen. Közben nosztalgiáztam: mintha ma lett volna, mikor Péter Zdenkóval szabotálni próbálta az előadást, szaladtak körbe-körbe a színpadon, míg a többiek a mondókájukat mondták. S hát mikor Borcsa az ölembe szipogva nézte végig saját produkcióját.

A Mókus csoport ballagása felülmúlta a legmerészebb elképzeléseinket is. Volt ott minden: ballagótarisznya, tabló, útravaló, mesepárna átadás, vers, mese, tánc, nóta, móka, nevetés, szomorkodás. Volt egy csapat ügyes gyerek, aki egy csomó mindent tud, amit mi már nem.

Ebben az oviban egy nyitott befogadó közösségre találtunk. A fiút úgy szerették, ahogy van. A gyerekeink barátokra leltek. S ez mind az óvónénik érdeme. Köszönjük. Azt kívánom magunknak, hogy az iskola s az új ovi, ahova ősszel indulunk, pont ilyen legyen.