Az „orr“ és „orgonája“
Canneshoz közel, a Földközi-tengertől 20 km-re, a szárazföld belsejében, Provence határán fekszik a francia parfümváros, Grasse /ejt. Grássz/ – egy húszezer hektárnyi virágoskertben, melyben az illatszerek gyártásához szükséges nyersanyagokat termesztik: a rózsát, jázmint, kakukkfüvet, levendulát, rozmarint, rezedát, ibolyát és zsályát.
A városban müködő több mint harminc parfüm-egység több ezer tonna virágot dolgoz fel évente. Fizikai és vegyi eljárásokkal vonja ki belőlük az illatszerek alapanyagait, az olajokat, eszenceket.
Azokból az úgynevezett „orr“ úgy komponálja a parfümöket, akár a zeneszerző a dallamokat. Ő a parfümgyár legfontosabb embere. Munkaasztala elött emeletes polcokon állnak a különféle olajokat, eszenceket tartalmazó üvegecskék és papírcsikok ezrei, olyanformán, mint az orgonasípok. Úgy is nevezik az „orr“ munkaasztalát, hogy „orgona“. Illat-orgona, amelyen komponál. Két óránál nem képes többet dolgozni egyfolytában, mert szaglószerve kifárad. Reggel tréninggel kezdi a napot: szaglással meghatároz egy sor előkészített próbaanyagot.
Illatszerző vagy parfümör. És zeneszerző, vagy komponista. Két külön foglalkozás. És mégis, mennyi hasonlóság van köztük! Mindkettő különös képességgel megáldott személy. A parfümör jó szaglószervvel és szagló-emlékezettel, a zeneszerző jó hallószervvel és halló-emlékezettel rendelkezik. Azonos munkaeszközt használnak mindketten: az orgonát. /Csak éppen az illat-orgona nem billentyükből áll, hanem üvegecskékből/.
Az „orrnak“- Franciaországban így nevezik a parfümört,- van még egy elengedhetetlen munkaeszköze, a számítógép. Mert nemcsak anyagokkal dolgozik, hanem képletekkel, számokkal is. A „recept“ számítógép segítségével születik. Az rögzíti a keverési lépéseket, meg a felhasznált anyagok képletét, elnevezését, mennyiségét. Egy recept előállítása néha évekig tart. S a hozzá felhasznált anyagok száma harminc és több száz között változik. 650 természetes és négyezer szintétikus anyagból kombinál az „orr“. Komplikált munka, nagyon komplikált.
Az illatok, akárcsak a zenedarabok építőkövekből állnak, akkordokból. Egyes akkordok kedvelik, mások nem tűrik egymást. Ha találnak az akkordok, kellemes lesz az orrnak az illat, és kellemes lesz a fülnek a dallam. Ha nem találnak, a disszonáncia zavaró lesz az orrnak is, a fülnek is.
Az „orr“ felkészítése 3-10 évig tart, mondja idegenvezetőnk /az övék hét év alatt kapott képesítést/. Ezalatt megtanulja az illatok szótárát, az illatok építőköveit, az úgynevezett klasszikus akkordokat. Komoly kémiai ismeretekre és parfümpiac-ismeretekre tesz szert. A diplomavizsgán egy ismeretlen parfümöt kell lemásolnia. Ha annyira sikerül, hogy nem lehet megkülönböztetni az eredetit a másolattól, akkor megkapja az „orr-diplomát“, ha nem, akkor tovább kell folytassa felkészülését./
Lényeges különbség mégis van a zeneszerző és az „orr“ munkája között. A zeneműveken feltüntetik a szerző nevét, a parfümökön nem. Az ő személyük háttérben, nevük titokban marad. A munkaadónak, azaz megrendelőnek a neve kerül az övék helyett nyilvánosságra. Például: Gabriela Sabatini, Elisabeth Taylor, Alain Delon és így tovább. Hogy ki az illat szerzője, az titok.
A zenedarabot nyilvánosságra hozzák, a kottát bárki lejátszhatja. Nem úgy az illatot. Annak receptjét hét lakat alatt őrzik.
A Fragonard gyári látogatásunk során sajnos az „orrot“ nem láttuk, csak az „orgonáját“, vagyis a munkaasztalát, azt is csak üvegfal mögött,- mert éppen szabadnap volt a gyárban.
De rendkívül sok érdekes dolgot hallottunk és tapasztaltunk még az elmondottakon kívül.
(Olvasd tovább a Hozzászólásokban!)
Hozzászólások